Hirtelen, váratlan sorsesemények köszöntenek be az életedbe, ami azt jelenti: hogy fel kell vállalni a sorsfeladatodat.

Ezáltal meg tudsz újulni és olyan erőre kapsz, hogy azt érzed megválthatod a világot.

A 29-es szám mindig váratlan fordulatot jelent, sugall, ami minden felfordít és megújulásra int. Ez főként érzelmileg hat rád, ami kihat a fizikai valóságodra, és gondolkodás módodra is. Ez adhat egyfajta holisztikus harmóniát, test-lélek-szellem ismerete mellett!

Megerősítés: A fájdalom kimondása nem gyengeség. Olyan, mint amikor a jég engedni kezd: az áramlás visszatér és vele együtt az élet is……

Sokszor nem azért nem mondjuk ki, hogy valami fáj, mert nincs mit mondanunk hanem mert a biológiai-pszichológiai rendszerünk nem érzi biztonságosnak kimondani.

🤍 Idegrendszeri szinten a fájdalom kimondása sebezhetőséget jelent. Ha korábban azt tanultad meg, hogy amikor megnyílsz, nem kapsz megértést, az idegrendszered veszélyt társít a megszólaláshoz. Ilyenkor nem harcolunk és nem menekülünk, hanem lefagyunk: elhallgatunk, összezárunk, racionalizálunk. Ez egy ősi túlélő reakció, nem tudatos döntés.

Pszichésen sokunkban él a hit, hogy az érzések kimondása terhel másokat, vagy hogy akkor veszítünk értékünkből.

A fájdalom így belső üggyé válik, amit meg kell oldani egyedül. Ehhez társul a kontroll vágya: ha nem mondom ki, legalább kézben tartom.

🤍 A szégyen különösen erős gát. A szégyen azt üzeni: veled van a baj. Emiatt inkább elrejtjük a fájdalmunkat, mintha az bizonyítaná a gyengeséget. Az önvédelem ilyenkor hallgatás formájában jelenik meg.
🤍 Családi mintákból is fakadhat: ha otthon nem volt tere az érzéseknek, ha a fájdalmat lekicsinyítették vagy elutasították, akkor a kimondás nem tanult út. Ami nincs megtanulva, az felnőttként is idegen marad.
🤍 Társadalmi szinten pedig gyakran jutalmazzuk az erő látszatát. Aki bírja, aki megy tovább, aki nem panaszkodik. Így a fájdalom kimondása nemcsak személyes, hanem kulturális tabut is sért.
Ez az egész olyan, mint egy hegyi patak télen. A víz nem tűnik el, csak befagy a felszín alatt. A nyomás nő, az áramlás nem szűnik meg: csak láthatatlanná válik. Tavasszal pedig utat tör magának.

Hogyan lehet változtatni?

1. Először belül: megnevezni magadnak, mi fáj, ítélkezés nélkül.
2. Másodszor biztonságosan kifelé: nem mindenkinek, nem egyszerre, hanem ott, ahol van esély a megtartásra.
3. És harmadszor türelemmel: az idegrendszernek idő kell, hogy megtanulja, a kimondás nem veszély, hanem megkönnyebbülés.

A fájdalom kimondása nem gyengeség. Olyan, mint amikor a jég engedni kezd: az áramlás visszatér és vele együtt az élet is.
Bagdi Bella