Nem félnek kérdezni, nem félnek attól, hogy a kérdéssel nevetségessé válnak.

Nem félnek a választól sem.

Nem félnek az érzelmektől, megélik az örömöt, a fájdalmat, a nevetést, a könnyeket, büszkén vállalva önmagukat.
Vannak olyan nők, akik nem félnek másnak lenni.
Nyarat képzelni ősszel, pirosat felvenni a sok fekete közt, bolondosnak lenni, mikor mindenki komor.
Egyedinek lenni, kilógni.

Vannak olyan nők, akik elfogadják magukat. Az ősz hajszálakat, a ráncokat. Tudják jól, nem az utolsók ezek, lesznek még.

Vannak nők akik kacsintanak a tükörnek és ránevetnek, hadd szülessen még egy – mosolyránc.
Vannak olyan nők, akik nem fecsérelnek időt az önsajnálatra, sem arra, hogy azzal foglalkozzanak, mit gondolnak a rosszakaró, irigy emberek.
Csak élnek. Önmaguknak megfelelve.
Vannak olyan nők, akik már nem félnek egyedül lenni.
Nem ragadnak benne egy rossz kapcsolatban csak azért, mert az kapcsolat.
Aki menni akar, azt elengedik. Egyedül is boldogulnak.

Vannak olyan nők, akik tudják értékelni a jó bort, a kellemes társaságot, a felszabadult pillanatokat. A viccet, a nevetést, a csendet, a befelé fordulást. A múló időt. A szeretetet.
Akik tudják értékelni önmagukat.”
Kun Orsolya

Megerősítés: Sok házasság hajdan sem azért tartott a sírig, mert annyira jó volt, hanem mert a nőnek nem volt lehetősége kilépni belőle, pedig nem kevés megaláztatás és boldogtalanság jutott osztályrészéül.

Ha egy nő azért dönt a szakítás, válás mellett, mert semmibe veszik az érzéseit, és méltatlan helyzetbe kényszerítik – szóval vagy tettleg bántalmazzák –, akkor ezért nem tudom kárhoztatni. Tényleg ne kelljen egy nőnek olyan dolgokat is eltűrnie, amiket nem akar eltűrni! Igenis az ő individualitása is ugyanolyan értékes, mint egy férfié (ha nem még értékesebb, mondom teljesen elfogultan; igenis jobb lenne a világ, ha a nők már most több – sokkal több! – vezető helyet töltenének be)!

Ma már vannak is jelentős változások, ám ezt látva egyes férfiak bizonytalanságukban, rémületükben csak annál jobban bevadulnak, és a meghaladott állapotot próbálnák visszaállítani. Boldogtalanabb országokban minden erejükkel igyekeznek elnyomni, visszaszorítani a nőt, aki már úgyszólván fölébük kerekedett számos területen (és valami nehezen megfogható minőségben is). Ha például egy ilyen helyzetről van szó, akkor egyszerűen nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy bírjátok csak ki a lelki sivatagot, mert a legfontosabb a házasság fenntartása.

Részlet Dr. Vekerdy Tamás , Belső szabadság című könyvéből