Sokan azt hiszik, hogy amikor elengedünk valakit, az azt jelenti, hogy megszűnt a szeretet, vagy hogy talán soha nem is volt valódi.

Pedig létezik egy egészen más minőségű elengedés, amely nem a szeretet hiányából, hanem annak tisztulásából születik. Egy olyan elengedés, ahol nem a kapcsolat szakad meg, hanem az illúzió, hogy birtokolni kell ahhoz, hogy szerethess.

Ez a tiszta elengedés nem hirtelen döntés, nem lemondás, és nem önfeladás. Inkább egy belső felismerés, amikor megérted, hogy a szeretet nem attól él, hogy a másik fizikailag melletted van, hanem attól, hogy már nem félelemből kapcsolódsz hozzá. Amikor eltűnik a kényszer, a birtoklás, a „maradnia kell” gondolata, akkor marad meg az, ami valódi.

Elér az az új gondolat, felismerés is, hogy amikor nem akarod mindenáron, akár mindkettőtök boldogtalansága árán is magad mellett tartani a másikat, akkor lépsz át a szeretet egy magasabb szintjére. Itt már nem a megtartás a fontos, hanem a boldogság.
Nem az, hogy együtt maradjatok, hanem az, hogy egyikőtök se veszítse el önmagát.

Ebben a minőségben a szeretet nem kötődik időhöz, térhez vagy szerepekhez. Akkor is jelen van, ha a másik már nem része a mindennapjaidnak. Akkor is él, ha nem ad neked semmit, és nem kér tőled semmit. Ez az a pont, ahol a szeretet már nem csere, nem szükség, nem pótlás, hanem állapot.

Az új gondolatmeneted, felismerésed egyik legfontosabb eleme az lesz, hogy amikor képes vagy elengedni valakit úgy, hogy közben nem félsz attól, hogy ezzel elveszítesz mindent, akkor valójában visszakapsz valamit.

Visszakapod önmagadat.
Visszakapod a teljességedet.

Ezzel együtt eltűnik az a belső szorítás, amely eddig minden kapcsolódást terhelt.

Ez az elengedés nem elválaszt, hanem megtisztít. Leveszi a szeretetről mindazt, ami nem szeretet: a félelmet, a ragaszkodást, a szükséget, a kötelező együttmaradás terhét.

Ami marad, az csendes, tiszta és időtlen.
Egy olyan kötelék, amely nem akadályozza egyikőtök útját sem, és nem követel jelenlétet ahhoz, hogy igaz maradjon.

Amikor el tudsz engedni így, akkor már nem a másik tart meg téged, hanem te tartod meg önmagadat. És ebben az állapotban történik meg az, amiről az eredeti szöveg végén írtál: a másik többé nem teher, hanem ajándék. Nem kapaszkodás, hanem szárny.

Ez az a szeretet, amelyben nincs elvárás.
Csak jelenlét, tisztaság és fény.

Önismereti kérdések

❤️ Mit jelent számodra az elengedés valójában: veszteséget vagy felszabadulást?

❤️ Tudsz-e szeretni akkor is, ha nem tarthatod meg a másikat?

❤️ Miben változik meg benned a kapcsolat, amikor nem a megtartás a cél?

Megerősítések

🤍 A szeretet nem múlik el az elengedéssel.
🤍 Nem birtoklom, hanem tisztelem a másik útját.
🤍 A biztonság bennem él.
🤍 Képes vagyok szeretni félelem nélkül.
🤍 A szeretet szabad.

Az igazi szeretet nem azt kérdezi, maradsz-e, hanem azt, boldog vagy-e.

Héderváry Kovács Anna / Lélekutadat járva

A szeretet az a fény, amely minden árnyékot átö

Nagyon éreztem a kígyó levedlése és a Tűzló csendes megérkezése utolsó hetek energiáját.
Amit észreveszek magamban és oly sok másban, hogy ez nem csak izgalom a következőkre.
Kimerültség.

Nem az a fajta, ami a negativitásból vagy a hit hiányából fakad.
Az a fajta, ami abból fakad, hogy évekig túléltem, alkalmazkodtam, összetartottam a dolgokat és valaki újjá váltam.

Folyton olyanokat érzek és hallok, mint:
„Csak azt akarom, hogy biztonságban érezzék magukat a dolgok. ”
„Állhatatosságot akarok. ”
„Kényelmet és lélegzetvételre vágyom. ”
„Nem akarok most újabb leckét – szünetet akarok. ”
És ezt tapasztalatból akarom mondani: nincs abban semmi rossz, ha ezt akarod.
Furcsa ez a hely, amiben vagyunk.

Van benne valami a tűzépítés tisztaságának, mozgásnak, valami újnak, ami fel akar tűnni.
És ugyanakkor a szervezet lassítást kér, hogy az idegrendszer felzárkózhasson.
Ha végre abbahagyod, és a rendszered azonnal elkezd üvölteni, hogy „csinálj valamit”, az nem megérzés.
Ez egy régi túlélési minta, amiből rájött, hogy nem biztonságos pihenni.
Ott semmit sem kell megjavítani.
Néha a legtámogatóbb dolog, amit most tehetünk, hogy emlékeztessük magunkat:
Szabad pihennem.

Szabad biztonságot és állhatatosságot akarnom.
Szabad fáradtnak lenni és még mindig előre menni.
A Tűzló Ló energia nem a nyomulásból származik.
Az integrációból származik.

És az integráció gyakran csendesnek tűnik.

Úgy néz ki, mintha lemondanám a terveket.
Mintha a testre hallgatnál, ahelyett, hogy felülírnád.
Mintha a jelenlétet választanád bizonyítás helyett.

Ha egyszerre fáradtnak, nyugtalannak, reménykedőnek és készen állsz, nem vagy egyedül.
Ez nem kudarc.
És még nincs vége.

Ez egy küszöb.
És a pihenés része annak, ahogy átvészeljük.