Ez rögtön magával hozza az akadályozó mintáink felszabadítását. Azokat az öröklött, és folyamatosan ismételt rendszereket, melyek eddig méltatlan helyzetekben tartottak.

Megeshet az, hogy sokáig azért nem hagyjuk tisztulni a dolgokat, mert a letisztultság félelmetesebb, mint a káosz.

 A zűrzavar ismerős, a tisztaság felelősség. Kiváltképp egy olyan kapcsolatban, vagy helyzetben találhatunk kibúvókat, kiskapukat, kifogásokat, ahol egyre csak azt ismételjük, hogy ez még úgysem egyértelmű, ebből még bármi lehet, még alakulhat, vagy simán csak elbújhatunk egy „még nem tudom” mögött, és odázhatjuk a dolgokat, ahelyett, hogy tiszta feltételekre törekednénk.

Még mindig jócskán irányítanak bennünket olyan erők, melyeket a leginkább megtagadunk, melyekkel nem könnyű a szembesülés, ahol nem egyszerű a vallomás. Sokan olyan családi mintákból jöttünk, ahol nem ritka a kusza érzelmi dinamika, ahol ez volt „normális”, éppen ezért idő szükséges ahhoz, hogy felfedezzük, hogy ez már nem nagyon egészséges…csak hát annyira ismerős.

A tisztulások nem lehetnek automatikusak. Azoknak pont, hogy szükségük van azokra a plútói, radikális támogatásokra, amely mostanság csalogat kifele mindenkit a kis jól megszokott csigaházából, abból a kényelmi zónából, ahol azzal áltattuk magunkat, hogy majd magától minden rendbe jön. Mert a remény fenntartása sokszor erősebb, mint maga az igazság.

..

Egy zűrzavarban azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy „ebből még bármi is lehet”, míg az igazság kimondja azt, amit az ember nem biztos, hogy hallani akar.

…

A tisztuláshoz, megszabaduláshoz vezető első lépés az, hogy már beazonosítom azt, hogy valamilyen tekintetben zavaros viszonyok vannak, és ebből szabadulni kívánok. Ám ezt sokáig a belső feszültség, a vissza-vissza térő körök okozta kimerültség okán nehéz megfogalmazni. Ez az az állapot, amikor már érzem, de még nem értem, és mindez akkor kezd letisztulni jobban, amikor az ember jobban fél attól, hogy így marad, mint attól, ami a változás után érkezhet.

A tisztaság nem mindig kellemes, de felszabadító.

Az elején fájhat kimondani, belátni, lezárni.

De hosszú távon kevesebb energiát visz el, mint fenntartani egy állandó bizonytalanságot.

Mert a tisztulás nem azt jelenti, hogy egyszer csak varázsütésre rendeződik minden. Ez nem az a történet. Amíg illúziókat kergetünk, nem értjük miért ugyan azokat a köröket ismételjük, miért nem jön az, amit várunk, és azt sem, hogy mégis mi a fene baj van velünk.

Majd ha sikerrel betekintettünk saját plútói mélységeinkbe, és már nem az ideált hajszoljuk, akkor végre elkezdhet letisztulni mindaz, ami eddig csak zavaros víz volt, vagyis kusza érzelem.

Majd itt következhet egy fájdalmas felismerés, miszerint egy magasabb szintre nem vihetünk át magunkkal mindenkit. Mert az, hogy mi már értjük, nem jeleni azt, hogy a másik is készen áll rá. Nem mindenki akar vagy tud tisztulni.

Ha valaki ragaszkodik a ködösséghez, az nem jelenti azt hogy ő rossz lenne, vagy hogy valami borzalmas szinten lenne beragadva.

Lehet, hogy ott tart, ahol a tisztaság még túl nagy ugrás lenne számára.

Majd ezt követi a legnehezebb, de legfontosabb felismerés:

Nem az a kérdés, hogy miért olyan a másik, hanem hogy neked jó-e abban a térben maradni, ahol ő van.

A tisztulás ott kezdődik tehát, ahol már látni akarod, látni mered a valóságot.

Forrás: Pintér Erzsébet

Az első az, akivel összeházasodsz, vagy együtt élsz örökké; lehet, hogy ő lesz a gyermekeid apja vagy anyja, és ő lesz az, akivel a legstabilabb kapcsolatot építitek ki, hogy együtt töltsétek életetek hátralévő részét.

Aztán azt mondják, van egy második nagy szerelem: egy személy, akit folyamatosan elveszítesz.

Valaki, akivel kapcsolatban született valami olyasvalami, amit „kémiának” hívnak. Néha azonban még a kémia ereje sem elég a happy end eléréséhez. Egy nap abbahagyod a próbálkozást, feladod, és megkeresed azt a másik embert, akivel új életet építesz.

 De még ha megtalálod is azt a személyt, soha nem lesz az, amire igazán vágytál.

Biztosíthatlak arról, hogy egyetlen éjszaka sem telik el anélkül, hogy meg ne bánnád, ne éreznéd szükségét egyetlen csóknak vagy beszèlgetèsnek, akár csak még egyszer. Mindenki tudja, miről beszélek,  mert ahogy ezeket a szavakat olvasod, az a név már megfordult a fejedben.

Fizikailag megszabadulsz tőle, abbahagyod a szenvedést, talán sikerül megtalálnod a békét és a nyugalmat. De biztosíthatlak, hogy minden nap imádkozni fogsz a kapcsolatért, még csak azért is, hogy vitába szállj. Mert néha több energia rejlik egy vitában valakivel, akit szeretsz, mint egy szerelmi aktusban valakivel, akit értékelsz.