Előbb végigpásztázzátok:

ruha, cipő, test, arc.

Aztán jön a rangsor:

hol dolgozik, mit végzett, mennyit keres,

van-e autója, milyen,

mennyire „sikeres”.

És már kész is az ítélet.

Ha nem elég szép.

Ha nem elég rendezett.

Ha nem elég hangos.

Ha nem látszik rajta a pénz.

Akkor kevesebb lesz.

Kevesebb tisztelet.

Kevesebb figyelem.

Kevesebb emberség.

Mintha ti többek lennétek.

És közben észre sem veszitek,

hogy nem egy „alsóbb rendű embert” néztek le,

hanem egy életet.

Egy történetet.

Egy embert, aki ugyanúgy egyszer él,

ugyanúgy elfárad,

ugyanúgy összetörik.

Nem látjátok a küzdelmet.

A csendben cipelt terheket.

Azt, amikor valaki már csak azért kel fel reggel,

mert muszáj.

Mert dolgozni kell.

Mert élni kell valahogy.

Pedig egymásra kellene néznünk.

Nem le, nem fölé.

Egymás szemébe.

Észrevenni, amikor a másik már nem bírja.

Ott lenni, amikor lelkileg összeomlik.

Keze alá nyúlni, amikor anyagilag padlón van.

Nem ítélni, hanem segíteni.

Mert képzeld el, milyen világ lenne az,

ahol nem státusz alapján mérjük az embert, hanem emberség alapján.

Ahol nem azt kérdezzük: mit érsz,

hanem azt: hogy vagy.

Egy olyan társadalom,

ahol nem hagyjuk egymást elvérezni csendben.

Ahol közösség van, nem csak kommentek.

Ahol figyelem van, nem csak ítélet.

Nem csak ezen a rohadt interneten,

hanem egymás életében.

Mert ez az élet egyszer van.

És ha végignézed, hogyan tapossuk egymást,

csak azért, mert valaki „kevesebbnek látszik”,

akkor el kell gondolkodni:

biztos, hogy emberek vagyunk…

vagy csak annak nézünk ki

Forrás Andyca

– Bárcsak! – válaszolt a nő.

– Bárcsak? Mi a boszorkányság érdeme?

– Elmondom neked: a boszorkány olyan nő, aki kapcsolatban áll a természettel; ismeri a növények erejét és érti az állatok nyelvét.

Utazik a világok között, kommunikál a nagy szellemmel.

A boszorkány szereti önmagát és minden élőlényt, tiszteli és képes ítélkezés nélkül hallgatni, és meggyógyítani az összetört szívet.

Boszorkánynak lenni annyi, mint ismerni a benned rejlő erőt, élvezni azt, aki vagy, anélkül, hogy bárkit lekicsinyelnél. A boszorkányok komplexusok nélkül táncolnak és énekelnek, megfejtik a hold és a szél üzeneteit, meztelenül fürdenek a folyókban és a tengerekben.

Varázsolnak az otthonaikban.

Egy jó edény mellett felmelegítik a tested és a lelked. Vannak boszorkányok, akik énekelnek, és boszorkányok, akik írnak. Mások kenyeret készítenek, vagy eladják az alkotásaikat. Minden szakmában megtalálod őket. Vannak, aki újholdas éjszakákon a tábortűz köré gyűlnek, mások otthon találnak ki rituálékat, és gyújtanak gyertyákat..

És tudod, miért? Mert nem félnek. Táncolnak és énekelnek az igazságtalanul elhunyt ősök tiszteletére. Felemelik a hangjukat, hogy felébresszék azokat a nőket, akik még mindig szenvednek az évszázados elnyomás varázslatától.

Az önszeretet kantációit suttogják, átadják őket egymásnak, és rögzítik a sejtjeikben.

Boszorkányok és varázslók barangolják a négy irányt, ajándékaikkal gyógyítják a világot.

Remélem, boszorkány vagyok!