Igazi társad csak az lehet, akitől nem félsz.

Aki előtt nem kényszerülsz színjátékra.

Nem is tudsz. Ha igazi társad, úgy jár benned, mint saját magában, és te is őbenne.

Másokhoz hasonlóan te is sok mindent nem szeretsz magadban, de még annál is több dolog van, amiről nem is tudod, hogy benned van. Olyan helyre dugtad, hogy te sem látsz oda. Nem is akarsz, nem is tudsz róla, de ő tud! Ő látja!

A társaddal „igazságviszonyba” kerülsz.

Ez az, ami az igazi párkapcsolatban életveszélyes. Beengedni valakit magamba oda, ahová én sem megyek be szívesen: ez a jó kapcsolat alapja.

Azért ritkák manapság a jó kapcsolatok, mert félünk.

A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a „titkos kódjait.”

Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged.

Vagyis tudod, hogy jót akar neked.

Megerősítés: A pasik jönnek-mennek.

Mint a 4-es metró.

De ahogy egy zsúfolt szerelvényre sem szállsz fel, úgy egy olyan férfinak sem adsz helyet az életedben, aki nem hagy helyet neked az övében.

Amíg te ajtót nyitsz, figyelsz, alkalmazkodsz, addig ő még arra sem veszi a fáradságot, hogy beljebb invitáljon.

Ott hagy a peronon, hidegben, türelmetlenül, mert neki mindegy.

A metró úgyis jön-megy.

Mindig van másik megálló, másik utas.

És persze abban a pillanatban, amikor már nem érdekel a szerelvénye, amikor neked már saját irányod van, hirtelen kiürítené az egész kocsit, csak hogy legyen helyed.

De akkorra már nem szállsz fel.

Mert te az a nő vagy,

aki nem akar mindenáron ott lenni.

Aki feltalálja magát.

Aki egyedül is teljes.

Aki nem kapaszkodik — halad.

És igen.

Hosszú távon mindig azt akarják, aki nem akarja őket mindenáron.

La’Cyn