Sosem szerettem a képmutatást.

Ha nem szívből tesszük, akkor inkább ne kapcsolódjunk. Ha nem „látjuk” egymást, akkor inkább ne tegyünk úgy, mintha jóban lennénk.

Csak azért ne mondjunk valamit, mert ez a szokás, így illik, ezt kell mondani. Nem vagyok kíváncsi a szerepekre, a protollokra. Nem vagyok kiváncsi senkinek a projekciójára, nem óhajtok részt venni a kötelező játszmákban. A kevesebb több alapon, megelégszem a kevés, de igazi lélekkapcsolódással.

A társadalom gyakran „antiszociálisnak” bélyegzi azokat, akik nem hajlandóak részt venni ezekben a kötelező körökben.

Pedig nézhetjük ezt onnan is, hogy aki nem kér a hamisból, az valójában tiszteletet tanúsít az emberi kapcsolatok iránt.

Azt mondja: annyira tisztelem az idődet és az enyémet, hogy nem vesztegetem el hazugságokra.

A társadalmi rendszerek jelentős része nem az igazságra, hanem a kiszámíthatóságra épül. A protokollok olyanok, mint egy szoftver kódjai: ha mindenki ugyanazt mondja („Hogy vagy? – Köszönöm, jól.”), a rendszer súrlódásmentesen fut.

Aki pedig nem hajlandó maszkot viselni, az akaratlanul is tükröt tart a többiek elé. Ami kényelmetlen, hisz ha valaki nem játsza a szerepet, a többiek hirtelen kínosan érzik magukat a saját jelmezükben.

A szabályok biztonságot adnak. Aki „kívülállóként” viselkedik, az kiszámíthatatlan. A kiszámíthatatlanság pedig félelmet szül. Az „antiszociális” címke egy kísérlet arra, hogy a csoport „érvénytelenítse” a másik ember látásmódját, így nem kell komolyan venniük azt, amit képvisel.

A legtöbb ember számára a társadalmi béke (még ha hamis is) fontosabb, mint az egyéni igazság, és aki ezt a békét „zavarja” az őszinteségével, azt bajkeverőnek látják.

Ez viszont felveti bennem a kérdést, hogy antiszociális vagyok, vagy jobban értékelem az igaz emberi kapcsolódást annál,

hogy az időmet üres látszatkapcsolódásokra pazaroljam?

Botos Orsolya

Megerősített áldás: …Dolgok, amiket megtanultam az Élettől….

_ hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor – és ezért meg kell bocsátanod neki….

_ hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához….

_ hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek…

_ hogy vagy Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged….

_ hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni…..

_ hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok…tragédia lenne, ha ezt elhinné….

_ hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki,…. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak….

_ hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod….

_ hogy talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival…. Így mikor végre találkozunk vele, hálásak tudunk lenni ezért az adományért…