Feltűnt már az valakinek, hogy az emberek lényegében mindig arra vágynak, hogy valami jelentős változás történjen, de amikor oda kerül a sor, és végre kiléphetnének valahonnan, vagy belevághatnának valamibe, inkább gyáván eloldalognak?

Amennyire vágyjuk a változást, gyakran ugyan olyan erősen félünk is tőle. Ez azért lehetséges, mert az emberi agy a vágyat jutalomélménnyel azonosítja, míg a cselekvést félelemmel, és máris kész az ördögi kör, vagy ha jobban tetszik, az a bizonyos karmikus.

Ezért lehetséges az, hogy míg intenzíven álmodozunk a változásról, annál kevésbé vágunk bele konkrétan olyan folyamatokba, melyek elő is idézhetik azokat. Mert minden gyönyörű vágyunk ellenére igen is ki kell mondani, hogy a változás kockázatot jelent, bizonytalansággal jár, és igen gyakran félelemmel is párosul. Ezzel szemben a komfort zónán belüli rész (még ha ezer éve kinőttük is) olyan, hogy itt már ismerjük a fájdalmakat, ismerjük a küzdelmeket, így ha még nem is ideális, de legalább kiszámítható. Ha minden porcikánkban másról álmodunk is, a „rossz” még mindig saját terep, ennél fogva átláthatóbb. Minden vágyott elképzelés általában a komfort zónán túl helyezkedik el, ezért lehetséges az, hogy sokkal többet álmodozunk, mint amennyiszer a tettek mezejére lépünk.

Minden útelágazás előtt az ember fia/lánya elkezd a lehetséges következményeken rugózni. Mi lesz, ha tényleg lépek? Mi lesz, ha kudarcot vallok? Mit fognak hozzá szólni a többiek?

A lehetséges negatív következmények olyan félelmeket testesítenek meg, melyekkel jellemzően a legnagyobb feladatunk van ebben az életben, és gyakran többet nyomnak a latba, mint magának a vágynak a lehetséges öröme. Sőt, sokszor azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban boldogok leszünk-e egy átalakulás után, vagy mégsem.

Az már csak hab a tortán, hogy a visszakozást, hamis önigazolásokkal igyekszünk betámogatni. Ilyen az „én ilyen vagyok és kész”, „ez a sorsom”, vagy az „úgy látszik ez az én életem, vagy a keresztem”.

Ha a változás túl nagy, akkor az eddigi identitás, énkép is megrepedhet, ami belső vitáka eredményezhet. Márpedig vitatkozni önmagunkkal tudunk a legjobban, és ezekből a konfliktusokból szállunk ki mindig a legvesztesebben.

A változás mindig szintlépés. Annak kell hogy legyen, vagyis meg kell tudni keresni önmagunkban a valódi, mélyről felfele igyekvő „miért”-et, ami sokkal erősebb bármely félelemnél.

Az egyre tornyosuló, és egyre régebben raktározott vágyak kihasználatlan energiakét halmozódnak fel, frusztrációt, és mélyebb önbecsülés hiányt eredményeznek. Ez egy negatív spirál, ami egyre jobban benne tart a régi mintákban. Belső feszültséget generálnak, melynek hatására a passzivitás szinte beékelődik az időben, később az identitásunkat kapcsoljuk hozzá. Azt az identitást, ami azonosul a tehetetlenséggel.

Mit lehet hát kezdeni mindezzel, amikor azt olvasod, hogy a Plútó nem csak egy újholddal, de három másik bolygóval is együtt fog állni nemsokára, és ebből ki szeretnéd venni a részed?

Ez egy energia, amiben nem kell feltétlen nagy tétekkel játszani.

Ha nem vagy gyakorlott, kezd kicsiben. Már a kis lépésekkel is részese vagy a bulinak, és együtt rezonálsz ezzel az energiával. Mi az, ami változás, valahol komfort zónán túl van, de azért nem lesznek tőle álmatlan éjszakáid? Egy ilyen apró, de mégis tagadtatatlan hozzáállás is lendületbe hoz valamit.

Térképezd fel a félelmeidet: mi az, amit valójában nem akarsz, mi azt, amit félsz elveszíteni. Igyekezz mindezt más szempontokból is megvizsgálni. Ha egyedül nem megy, kérj szakértő segítséget. Ha mégis beigazolódik-mármint a félelem-, mégis mi a legrosszabb ami történhet?

Biztos?

Egészen biztos?

Engedd az identitásodnak, az énképednek hogy önazonssá alakuljon. Nem „kell megváltoznod”. Egyszerűen csak érezz bele abba, hogy a jövőben úgy isten igazán hogyan szeretnéd magad látni, és a kellő tulajdonságbeli változásokon kezdj el csendben dolgozni.

A vágy és a tettek közti szakadékot, a leggyakrabban kis lépésekkel lehet áthidalni. Azzal, amit itt és most önmagadért valójában meg tehetsz úgy, hogy azért ebben felefedezhető némi határ átlépés is.

Egyébként tiszta szerencse az, hogy a Neptunusz-Szaturnusz kettőse hónapok óta erre próbál minket megtanítani. Csak szeretném előre jelezni, hogy mielőtt ezek ketten egy év után végleg szétválnak, még ők is együtt fognak állni egy Újholddal márciusban.

Aki tehát azt hiszi, hogy megússza azt, hogy végre lépjen…nem fogja.

Tehát mi a terv? Idén mi lesz a te első kicsi, de határozott lépésed?

Szeretettel: Pintér Erzsébet

A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 225 nap, s alapvetően mindig Nap közelben jár, hiszen 48 foknál sose távolodik el legfőbb csillagunktól.

Nap Vénusz konjunkció körülbelül 9-10 havonta jön létre, amely egyértelműen egy pozitív energia, a tudat, a legfőbb teremtő erő, a szellem találkozik a szerelem, az erotika, a csábítás, a szépség, a harmónia és a bőség égitestével, lehetőséget kínálva mindenkinek itt a Földön, hogy megéljük a csodát a saját életünkben.

A Nap Vénusz együttállás annak a végtelen szeretet energiának az egyik megnyilvánulása, amely valamikor a világot, s benne az embert is teremtette. A Nap Vénusz együttállás mindenképpen ellazít, oldja a félelmeinket, leomlanak a korlátok, az elválasztó falak, jobban tudjuk szeretni önmagunkat és ezáltal másokat is, mint máskor. Van, aki szerelmet talál, van, aki megbékél önmagával, s van, aki pedig megengedi magának, hogy befejezze földi, fizikai életét. Sose tudhatjuk, hogy kinek éppen mi jelenti a felszabadító, átölelő varázslatot.

S a varázslat itt még nem ér véget, hiszen a 9-10 havonta létrejövő Nap Vénusz együttállás egy szabályos pentagramot, szabályos ötszöget rajzol az égre, amit mi is felhasználhatunk arra, hogy tudatosan elindítsuk az életünkben mindazt, amit szeretnénk.

A pentagramot 5 db 72 fokos kvintil fényszög hozza létre, ami a tehetség, a zsenialítás fényszöge, a pentagram belsejében pedig 144 fokos bi-kvintilek vannak, amelyek pedig olyan sorszerű tehetségeket, különleges képességet mutatnak, amelyekért az életek során megdolgoztunk, mivel sikeresen a karmikus mintáink fölé emelkedtünk.

A pentagramot az idők kezdete óta használják az emberek, s a különböző korok további jelentéseket társítottak hozzá a mágián felül.

Fontos, hogy általánosan a Vénuszhoz érzelmeket kapcsolnak az emberek, miközben a Vénusz szimbóluma, amelyben a szellem köre uralkodik az anyagon, világosan jelzi, hogy magas rezgésen a Vénusz egy tudatállapot.

A Nap Vénusz pentagram egy bő 3 éves folyamat, amelynek az 1. téridőpillanata holnap, június 4-én van, s az utolsó, 5. pedig 2027. augusztus 12-én lesz.

Íme a következő Nap Vénusz pentagram 5 időpontja és asztrológiai állása:

• 2026. január 6. Bak 16 fok 17 percén

• 2026. október 24. Skorpió 0 fok 45 percén (Vénusz R)

• 2027. augusztus 12. Oroszlán 19 fok 09 percén

• 2028. június 1. Ikrek 11 fok 16 perc

• 2029. március 23. Kos 3 fok 25 perc

A fenti napokon fogalmazd meg, írd le, lásd a belső szemeiddel, színezd ki, éld az álmaidat, a céljaidat, érezd a manifesztáció, a megvalósult célok örömét, s tedd be a képet a tudatalattidba és a szívedbe.

Jó varázslást teremtsünk szépet és jót önmagunknak és a világnak

A belső fejlődés egyik legmélyebb spirituális kapuja a belső gyermekkel való kapcsolat.

Az a részünk, aki egykor megtanulta, hogyan kell alkalmazkodni, túlélni, szeretetet keresni, vagy azért megdolgozni. Ezekből a korai tapasztalatokból alakul ki a pszichés védekező rendszerünk, melyet egónak is neveznek. Az egó elsődleges feladata a védelem. Akkor is amikor dühösek vagyunk, vagy fájdalmat okozunk-, élünk meg, vagy amikor tombol. Mind-mind egy belső segélykiàltàs.

Spirituális értelemben gyógyulni nem azt jelenti, hogy eltöröljük azokat a helyzetek amiket nem szeretünk.

Nem azt jelenti, hogy szemet húnyunk azon dolgok felett amikor mi bántottunk, vagy amikor bennünket ért bántalom. A gyógyulás első lépése a jelenlétet, és akkor történik meg, amikor felnőttként odafordulunk ehhez a belső részünkhöz, és azt mondjuk:

Làtlak, most már itt vagyok veled.

Amikor megtanulod visszahozni az elveszett lélekrészed, akkor megszűnik a fájdalom.

Az energia gyógyászat úgy írja le ezt a gyermekkorban traumatizàlt lélekrészt, mint amelyik bebàbozódik. A pszichológia is hasonlóan írja le:

„Az érzelmi agy az érési folyamat során nem változik, impulzìv marad és képtelen az önreflexióra, csak új részek kerülnek hozzá. A gyermekkori érzelmi sérülések befagynak, ezáltal ez az agyterület nem létesít kapcsolatot az agy többi fejlett részével. Nem jön létre interakció.” – Susanne Hühn

A belső gyermek gyógyítása nem gyengeség, hanem kapcsolódàs önmagadhoz, a benned lévő belső erőhöz.

Mert ahol szeretet van önmagunk felé,

ott az élet is újra áramlani kezd.

Az Idő Kertje

Valahol a hegyek között, egy csendes völgy mélyén, élt egy idős kertész, akit mindenki csak Mesternek hívott. A kertje híres volt messze földön: színes virágok, roskadozó gyümölcsfák, és halkan csobogó patak díszítette. A hely titka azonban nem a természeti adottságokban rejlett, hanem abban a bölcsességben, amivel a Mester gondozta a kertet.

Egy napon fiatal tanítvány érkezett hozzá, aki azt kérte:

– Mester, taníts meg arra, hogyan élhetek boldogabb, teljesebb életet az új évben!

A Mester elmosolyodott, és így szólt:

– Gyere velem a kertbe, ott mindent megtanítok, amit tudnod kell.

A tanítvány lelkesen követte a Mestert, aki először a rózsákhoz vezette őt.

– Nézd ezeket a rózsákat! Minden évben újra és újra kivirágoznak, de ehhez gondozásra van szükségük. Vágd le a száraz ágakat, hogy helyet adj az újnak!

A tanítvány neki is látott, és a munka végeztével a rózsák frissebbnek, élőbbnek tűntek.

Ezután a gyümölcsösbe mentek.

– Látod ezeket a fákat? Évről évre termést hoznak, de csak akkor, ha időben megmetszük az ágakat, és tápláljuk a földet. Az életünk is ilyen: ha nem távolítjuk el a haszontalan szokásokat, nem lesz hely az új növekedésnek.

Végül a patakhoz érkeztek, amely tiszta, friss vízzel árasztotta el a kertet.

– A patak folyamatosan folyik, mert nem zárja el semmi. Az életben is így kell áramoltatnunk a szeretetet, az örömet, és a hálát. Ha túl sokat halmozunk fel, a víz megáll, és pangóvá válik.

A tanítvány mélyen elgondolkodott a hallottakon, és megkérdezte:

– És mi a legfontosabb tanulság, Mester?

A Mester mosolyogva válaszolt:

– Az új év olyan, mint egy üres kert. Rajtad áll, hogy mit ültetsz bele. Az időt nem tudod megállítani, de az életed kertjét minden nap gondozhatod. Engedd el a régit, adj helyet az újnak, és öntözd meg a lelked szeretettel.

A tanítvány hálás szívvel tért haza, és az új év minden napját a kert gondozásának szentelte – nemcsak a sajátját, hanem másokét is.

Tanulság: Az új év lehetőség arra, hogy elengedjük a múlt terheit, helyet adjunk az új kezdeteknek, és gondosan ápoljuk mindazt, ami igazán fontos az életünkben: a szeretetet, a kapcsolatokat, békét, a hitet, családi összetartozást, és minden apró örömet. 🌱

(Életfestők)