A legtöbb párkapcsolati konfliktus nem két felnőtt ember között zajlik. Hanem két sérült gyerek között.
Felnőtt testbe zárt gyerekek hiszik magukról, hogy felnőttként kezelik a helyzeteket, miközben kívülről nézve azt látod, hogy két óvodás kapálózik.
És ezt egyáltalán nem pejoratív értelemben mondom. Egész egyszerűen nem vagyunk tisztában a saját működésünkkel.
Óriási hiányosságok vannak önismeret terén a társadalmunkban.
A legtöbben nem keresik a miérteket. Vagy ha keresik, akkor is a másik emberben. Miért ilyen szemét velem? Miért nem képes változni értem? Miért nem fogja már fel végre, hogy mire van szükségem?
Ezek nem a jó kérdések. Első lépésnek semmiképpen sem, mert ezek a kérdések csak erősítik az áldozatszerepedet, amiből baromi nehéz kimászni, ha beleragadsz. Ezért nincs a legtöbb párkapcsolati konfliktusnak tartós megoldása. Mert a valós probléma általában nem az, hogy az egyik nem viszi le a szemetet, vagy a másik kevés időt tölt otthon, vagy mindketten elhidegültek egymástól, mert ezek mind csak következmények.
És aki nem akarja meglátni a valódi okokat, vagy egyáltalán nem is keresi azokat, az minden egyes konfliktusban visszacsúszik gyerekállapotba, és csapkod, és veszekszik, és követel, és könyörög, és lázad vagy behódol.
A legtöbb esetben a másik fél is a saját gyermeki eszköztárából válogat (hiszen neki sincs jobb mintája, és ő sem fektetett energiát a saját gyerekkori lelki sérülései gyógyításába), és már kész is a játszma.
Így mennek el egymás mellett emberek, így válnak méltatlanná egykor szép kapcsolatok, és így süllyednek bele a kölcsönös bántalmazásba azok, akik egyébként szeretik egymást, és egyébként együtt próbálták keresni a boldogságot.
Csak nem jó helyen.
Mert nem a másik ember fogja megadni neked a boldogságot. Az első lépés mindig a saját kötődési sérüléseid rendbetétele, a saját gyerekkori konfliktuskezelési mintáid átírása, és annak alázatos belátása, hogy ez a párkapcsolat dolog bizony nem egy könnyű műfaj, mert itt jön ki minden szar, ami évtizedekig a szőnyeg alá volt söpörve.
Ideje felnőni. Ez a párkapcsolati konfliktusok első lépése.
És amint már nem két csapkodó gyerek próbálja a saját akaratát érvényesíteni, hanem két felnőtt van jelen, akik képesek meghúzni a határaikat, képesek empatikusan meglátni a másik fél szükségleteit, és képesek agresszív leuralás vagy ösztönös menekülés helyett asszertíven kommunikálni, ott születnek meg azok a csodák, amikre sokan egész életükön át várnak. Pedig várakozás helyett akár meg is teremthetnék maguknak.
Ideje felnőni. És fontos tudnod elköszönni attól, aki ezt nem hajlandó megtenni.
Szeretettel:
Kocsis Gábor
Megerősítés: Angyali üzenet 12.30.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak – ez a mai angyali üzenetünk Doreen Virtue: Gyógyítás Tündérekkel jóskártyáiból.
Biztosítva van egy szerencsés kimenetel!
Engedj el minden aggodalmaskodást, és légy biztos abban, hogy végül minden megoldódik!
Ez egy biztató kártyalap, amely azt jelzi, hogy a „film”, amelynek mostanában a főszereplője vagy, nagyon jól végződik.
A kínosnak tűnő helyzetek csodálatos módon megoldódnak. A félreértések megbocsátást nyernek. A hibákról megfeledkeznek.
Arra buzdítanak, hogy ne aggódj a jövővel kapcsolatban, mivel a félelmeid beteljesülhetnek valami negatív módon.
Ha túl sok aggodalom van benned, akkor a szó szoros értelmében képes vagy meghiúsítani annak a boldog tervnek a megvalósulását, amelyet számodra tartogat az ég.
Öltözz fel jól, menj ki a természetbe, és kérd a tündéreket, hogy segítsenek a Teremtés tökéletességének örülnöd.
Örömöd megújítja a hitedet, és biztosítja a rád váró szerencsés kimenetelt.
Megerősítés: Most minden az isteni és tökéletes rend szerint működik.
Forrás Internet