A mai nap lezárásról szól, egy olyan helyzetnek az elengedéséről ami már nem szolgál téged.

A nap középpontjában a cselekvés és a kommunikáció áll, egy olyan meghitt beszélgetés ami elhozza a szellemi megváltást, és lelki megnyugvást.

Egy tisztázó beszélgetés és kommunikáció felteszi az i-re a pontot, és előrébb visz, elvisz egy olyan világhoz ami már rendezett, szervezett, és megingathatatlan.

Ez lehet rokonnal folytatott kommunikáció, vagy munkahelyi kapcsolat, vagy szerelmi együttélésből született kapcsolódás, stb.. De egy biztos, tisztázó lesz.

Megerősítés. A Szaturnusz nem véletlenül kapta a kozmikus rendben a Mester szerepét.

Ő az a minőség bennünk, aki időről időre visszaterel a lényeghez…ahhoz, ami valódi, ami tartós, ami igaz érték.

Látszólag kicsit megállt most az égi útján, hisz visszatért ahhoz a kulcshoz, amely egy fontos próbatétel kapuját nyitja majd.

Befejezi hónapok óta tartó mély belső visszatekintő munkáját, és holnaptól újra az előrehaladás útjára áll.

A Szaturnusz az érettség bolygója.

A belső felnőtté válásé.

Azé, amely által képesek vagyunk ránézni magunkban arra, hogy: ez az enyém, ezt nekem kell megoldanom, és ez nem az enyém, ezt elengedhetem.

Ő teszi fel nekünk a kérdést: “Készen vagy már arra, hogy saját életed mestere legyél?”

A belső érettség ott kezdődik, amikor abbahagyjuk a mutogatást kifelé.

Amikor nem várjuk többé, hogy valaki megmentsen. Ahol igazán mélyen megértjük, hogy a saját határainkért, a saját életünkért, a saját döntéseinkért mi magunk vagyunk felelősek.

A Szaturnuszhoz tartozik a határok fontossága, ami a tér idő dimenziójában elengedhetetlen az egészséges létezéshez.

Annak megértése, hogy nincs jogom belerondítani a másik világába… szándékosan ártani, kéretlen tanácsot vagy véleményt mondani, bántani azért, amilyen, pláne akkor, ha amit tesz, nem sérti az én határaimat.

Nem követelhetek tőle semmit, főleg nem olyat, ami számára önmaga elárulását vagy önmaga megerőszakolását jelentené.

Nem erőltethetem rá a “szívességemet” csak azért, mert szerintem jót teszek vele. Nem várhatom el, hogy másmilyen legyen, mint amilyen, csak azért, mert az én belső hiányaimnak úgy kényelmesebb lenne. Nem kérhetem tőle, hogy alkalmazkodjon az én régi sebeimből fakadó kompenzációs mintáimhoz.

Nem vonhatok felelősségre senkit azért amilyen, hacsak nem árt vele nekem direktben, tehát nem önmagam megvédése érdekében teszem.

Nem tudhatom a másik helyett azt, hogy mi a jó neki, hogyan kéne élnie, mit kéne csinálnia, mert nem vagyok a helyében.

És ugyanilyen fontos az, hogy nekem sem dolgom a saját lelkemet elhagyni, csak hogy megfeleljek. Nem kötelességem bármit eltűrni, csak mert a másiknak így kényelmeseb. Nem kell elnéznem a bántást, a manipulációt, a határsértést, csak azért, hogy “ne legyen konfliktus”.

Az érettség jele, hogy „elbírjuk a saját életünket”, anélkül, hogy mástól várnánk annak megtartását, másra hárítanánk a felelősséget a problémáinkért, és anélkül, hogy beleroskadnánk a magunkra vállalt terhekbe.

Elsősorban mindannyian azért vagyunk felelősek, ami a mienk: a saját életünkért, a saját jóllétünkért, a saját fejlődésünkért, mindazért, amit mi magunk megtehetünk a saját lelkünk által vezérelve.

~Botos Orsolya~