Karmikus feladatok jönnek, megoldásra várnak.

Egy múltban kapott lelki teher és seb felszakad, visszaköszönnek a múltbéli fájdalmak.

Minden előjön ami régen fájd, de most feloldódik….

Megerősítés: Amikor belépsz az otthonodba, tedd le a telefonodat.

Ne tartsd a kezedben.

Tedd félre, hogy ne rabolja el az estédet.

Az otthon az embereké — nem az értesítéseké.

A kezeidnek szabadnak kell lenniük az ölelésekre, a közelségre és a valódi jelenlétre.

Így érződik az igazi kapcsolódás.

Ez az életed — nem a hírfolyamod.

A telefon a kezedben láthatatlan falat emel.

Testben ott vagy, de lélekben távol kerülsz.

A melegség eltűnik.

A pillanat elszáll.

A tekintetek nem találkoznak.

A hangok elvesztik gyengédségüket.

Ha leteszed a képernyőt, a figyelmed visszatér.

A tekinteted melegebb lesz.

A szavaid őszintébbé válnak.

A jelenléted mélyebb lesz.

Valahányszor nem a telefonodat tartod, a családodat tartod a kezedben.

Megőrzöd a köteléket.

Azokat választod, akik fontosabbak bármely képernyőnél.

Ne engedd, hogy egy eszköz ellopja az estéidet.

Akik melletted vannak, a valódi téged akarják — figyelmesen, jelenléttel és melegen.

És ne feledd: ha a figyelem túl sokáig kallódik, néha már nem lehet visszaszerezni..

Életfája

Mára…

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.

Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.

Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.

Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit.

Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

(Gary Chapman)