Innentől kisétál saját birodalmából, és nem néz vissza többet legalábbis a következő 150 évben.

Ezzel nagyon megváltozik valami. Véget ér egy korszak. Egy korszak, melybe csak valahol egyszer belecsöppentünk születésünkkor, viszont megvan az a kiváltságunk, hogy itt vagyunk a lezárásakor és ezzel egy új nyitásánál. Ez egy hatalmas dolog.

 Nagy kérdés viszont, hogy értjük-e mit zárunk le, vagyis mi felé lépünk. Ez azért alapvetően fontos és meghatározó, mert abban van az új kezdő ereje és annak kibontakozása.

 Sokat tudunk, sejtünk belőle, de igazán tudjuk-e, értjük-e? Aki az elmúlt években, elsősorban 2025-ös év folyamán tudatosan lépkedett, tudhatja, hiszen feltárta magát mindez a láthatatlan.

Viszont az biztos, hogy egy valami nagyon új felé lépünk. És mivel ezt Neptunusz Szaturnusszal együtt, kéz a kézben lépi meg, egy nagyon más elindulásról van szó. Ez nem „csak” egy Neptunusz a tavaszponton, ez egy Szaturnusz-Neptunusz a tavaszponton. Nagyon nagy különbség.

Egy új kapu nyílik, nemcsak ezen testetöltésünk egy új szakasza, hanem bátran kimondhatjuk, az emberiség új korszaka is. Az új korszak még nem most jön el, nem ebben az életünkben, de ezzel már elindultunk felé. Ez egy hatalmas lépés. Ez az új korszak nagyon mást ígér, éppen ezért oda nem érkezhet meg mindenki. A most, a mostani életed dönti el ki lép majd tovább. Nagyon fontos időszak a jelen. És már indul. Neptunusz és Szaturnusz fordulásával majd kos jegyébe való átlépésével, miközben kvadrát kapcsolatban vannak a Skorpió-Nyilas csillagképek összefolyásánál lévő gyorsbolygókkal a nyilas-bak jegyek határán, mindez szépen fokozatosan kezdődik el már most, a téli napforduló idején.

Aztán a következő években érezzük majd ennek folyamatát, ahogy felkészítenek a Skorpió előbukkanására. Ez a nagy együttállás – egyre inkább ezt hiszem – igazából ennek a hatalmas lépésnek az előszobája. Mert a Skorpió előbukkanása még hatalmasabb lesz, valami olyasmi, amit annyira régen vártunk, de talán „rettegünk” is tőle. Pedig a legjobb, ami az emberrel történhet.

Éppen ezért – ezt is egyre inkább így hiszem – Neptunusz-Szaturnusz együttállását, és amit elindít életünk azon területén, ahol megtörténik, nem a napi folyamatainkban fogjuk érezni konkrétumokban. Mert ez túlmutat azon. Mégis, ott lesz, benne lesz életünkben, rezgésünkben és ezáltal cselekedeteinkben, de itt valami más nyílik. Már lassan érthető, látható, viszont még mindig kibontakozóban van. Innentől azonban, hogy Neptunusz is előre indult, egyre jobban érezzük majd.

Tóth Gabriella Csillagtenger

Megerősített áldás: Ha a sors olyasvalakivel hoz össze titeket, aki képtelen a boldogságra, meneküljetek el tőle azonnal. Ezek az emberek folyton olyan képet vágnak, mint akik mindig büdöset szagolnak.

Képtelenek mosolyogni, mindig minden rossz nekik, és sok esetben megpróbálják nektek beadni, hogy az érzelmek kimutatása felesleges. És ami a legrosszabb, képesek elhitetni, hogy veletek van a baj, hogy ti vártok el ”túl sokat”. Ám az igazság az, hogy a hiba bennük van, és nem bennetek. Mert ők azok, akik képtelenek a boldogságra, az örömre, a szeretetre. Valaki most arra gondol, de biztos, történt velük valami fiatalabb korukban. Meglehet. De ez ne számítson nektek.

Menjetek, szeressetek, érezzetek, öleljetek, csókoljatok, harcoljatok, álmodjatok! Mert ezért születtünk. Hogy éljünk és tapasztaljunk. Nem azért, hogy érzelmek nélküli bábokként ugráljunk, és megfőjünk a boldogtalanság vizében.

Nemcsak arról beszélek, hogy fájdalmat okozunk egymásnak, hanem hogy éveket rabolunk el egymástól. És szerintem nincs ennél rosszabb. Mert a sebek begyógyulhatnak, a fájdalmak enyhülhetnek, de az éveket sosem kapjuk vissza.

Szerintem a kulcs mindig a szeretet, vagy annak hiánya. Szóval, ha felfedezzük, hogy a barátunk, partnerünk, bármely családtagunk már semmi jelét nem mutatja a szeretetnek, a ragaszkodásnak, a tiszteletnek és a megbecsülésnek, akkor lépnünk kell. Nem mások miatt, hanem magunk miatt.

 Mert tartozunk magunknak annyival, hogy tartalmasan, boldogan, és a lehető legtöbbet nevetve éljük le az életünket. Nem igaz? De.

Peter Noel