by A nő, akit el akartak törni — és aki ebből csinált világhírt.
Frida Kahlo 18 éves volt, amikor a villamos kettétörte az életét.
A gerince három helyen eltört.
A medencéje is.
A lábát szétzúzta a fém.
Az orvosok azt mondták:
„Ezzel az élettel nem fogsz tudni semmit kezdeni.”
Frida pedig azt mondta:
„Nézzétek meg jól, mit kezdek vele.”
Fél évig feküdt mozdulatlanul.
Egyetlen mozdulata sem volt fájdalom nélkül.
Az ágya fölé tükröt akasztottak, mert nem tudott felkelni — és ő abba a tükörbe festette bele saját magát újra és újra.
Közben elvesztett gyerekeket.
Elvesztett szerelmet.
Elvesztette a testét, ahogy ismerte.
De egy dolgot nem veszített el:
az identitását.
Frida nem élt „szépen”.
Nem élt „könnyen”.
Nem élt „kibírhatóan”.
Frida élt.
Megmutatta magát.
És nem kért engedélyt hozzá.
60 évvel a halála után is:
a világ az ő arcát viseli pólókon, vászontáskákon, magazinokon.
Nem azért, mert hős volt.
Hanem azért, mert ember volt.
És mert nemet mondott arra az életre, amit mások akartak rákényszeríteni.
Az élete üzenete
Nem kell épnek lenned, hogy egész légy.
Nem kell megfelelned, hogy legendává válj..
Néha a tört részed lesz a legerősebb fegyvered.
Megerősített áldás: Kun Magdolna: Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról is eltűnnek majd
a könnyek nyomai,
akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s aki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk, míg egymásé vagyunk.
Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj
a szívünket tépdeső keserű hiány.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi mind jól tudjuk már,
hogy vannak, kik ott fentről nézik,
hogyan ég lent csonkjaira
pár viaszgyertyaszál.
Ha már nem lehetnek velünk,
kiket nagyon szerettünk,
gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk
azon napokra és boldog évekre,
melyek szíveinkben vannak
mélyen elrejtve.
