Azonnal érezni fogod, hogy ledolgoztad a karmádat ebben a kapcsolatban, mert az érzések a következők lesznek:

1. Az emlékek nem fognak többé fájni, nem fogsz többé olyan mondatokat ismételgetni a fejedben, amelyek felkeltették a figyelmedet, nem fogsz kifogásokat keresni, és nem akarsz mindent helyrehozni.

Megjelenés, jellemvonások – mindez a múlté válik, mintha ez a történet már nem a tiéd lenne.

Bármire emlékezhetsz, amire csak akarsz, de a tested nem fog reagálni, mert ez nem elszakadás, hanem egy mély seb gyógyulása.

2. A karmikus partner hívása csupán egy hanggá vált, más hangokkal együtt, mert a kezek remegése és a szív összeszorítása megszűnt.

Most egy semleges hozzáállás, nem öröm és nem harag, hanem egyszerűen tény.

Ez azt jelenti, hogy az érzelmi láncok, amelyek megkötöznek, elszakadtak, és a tested már nem reagál a jelenlétére, még ha közvetve is.

3. Mintha levennéd a rózsaszín szemüveget, ami eltorzította a valóságot.

Most mindent úgy látsz, ahogy van, az igazság most egybeesik az érzéseiddel, mentes minden konvenciótól és szűrőtől.

Korábban igazolhattad a panaszait, fáradtságát és egyéb közönyét veled szemben, de most már érted, hogy ez nem aggodalom, hanem felkészülés a kapcsolat megszakítására.

Mintha fokozatosan szétszakítottak volna. A felszabadulás pillanatában elkezded látni a valódi embert, nem pedig a kivetülését, amelyet a saját vágyaid prizmáján keresztül érzékeltél, mert csak egy részét akartad látni, és ha azok nem voltak megfelelőek, kiegészítetted őket, és kitaláltad őket magadnak.

4. Könnyedség jelenik meg a testben , sőt, akár a túlsúlytól is leadhatsz, ami a túlzott kijelentés és az érzéseid blokkolásának az eredménye volt.

Nincs már fáradtság attól, hogy rá gondolsz, nincs üresség, csak élsz, és már nem vársz semmit, és a világ sokkal szélesebb lett, mert minden, ami felemésztette az energiádat, elhagyta.

5. A magány többé nem ijeszt meg, nem keresel valakit, aki betölti a csendet.

Most már nem vársz arra, hogy valaki betöltse az ürességedet, nem vársz arra, hogy valaki megmentsen, mert most már a tiéd önmagad. Ebben a pillanatban, amikor megtalálod a belső támaszodat, szakad meg a kapcsolat, de ez nem fájdalomból, hanem önbecsülésből történik.

Forrás Internet

Megerősítés: Egy apa teljes testével kapaszkodott abba a kis fába, amelyet elhunyt lánya ültetett, eltökélten, hogy megvédje, miközben egy olyan erővel tomboló szélvihar sújtotta a környéket, amely képes lett volna tövestül kitépni. A szél tetőket tépett fel és villanyoszlopokat hajlított meg, ő mégis a törékeny törzs fölé hajolva maradt, karjaival betakarva, mintha azt a kislányt óvná, akit már nem ölelhetett magához. Akik látták, megrendülten álltak a jelenet előtt: egy férfi, aki nem bátorságból, hanem szeretetből száll szembe a viharral, védelmezve az utolsó élő nyomát annak, aki után a legjobban vágyakozott.

Ez a pillanat, tele fájdalommal, emlékkel és leírhatatlan szeretettel, megmutatta, meddig képes elmenni egy szív, amely nem akarja hagyni, hogy meghaljon az, ami még összeköti valakivel, aki már nincs.