Meg vagyok győződve arról, hogy van egy olyan szerelem az életben,

amit soha nem tudsz elfelejteni, és soha nem lépsz túl rajta.

Más, mint az összes többi, mert előtte és utána szakaszokra osztja az életed…

miatta.

És ez a legfélelmetesebb fajta szerelem, mert olyan szenvedélyt élsz át, ami irányíthatatlan… egyszerre izgat fel és rémít meg.

Függővé válsz attól az érzéstől, hogy igazán élsz.

És ezért a fajta szerelemért… és csak ezért a fajta szerelemért mozgatnád meg az eget és a földet… mennél át a pokol túloldalára…

csak hogy újra érezhesd.

~ N. R. Hart

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Megerősített Mantra: Ebben az életben nő vagyok.

A következőben viszont medve szeretnék lenni.

Medveként ugyanis fél évig alhatsz. Nem kell korán kelni, nincs „csörgött az ébresztő”, meg „késel a munkából”. Csak alszol, mint akinek fizetnek érte. Na, ezt szeretem!

Aztán ott a felkészülés: tömöd magad, amíg bírod, mert hát kell a tartalék a téli álomhoz. Ez már nem is élet, ez küldetés!

„Miért eszel ennyit?”

„Tudomány. Hibernálok.”

Ha nősténymedve vagy, akkor a kölyköket alvás közben szülöd meg – és mire felkelsz, már ott szuszognak a kis, készre pirult, cuki mackók. Hát milyen menőség ez már?!

Mama medvét pedig mindenki tiszteli.

Ha valaki piszkálja a kölyködet: lecsapsz.

Ha a kölyök rosszalkodik: ő is kap egy pacsit – nevelés kipipálva.

Ilyen egyszerűen még sosem működött a gyereknevelés.

És a párkapcsolat?

Medveként a párod ELVÁRJA, hogy morogva ébredj.

ELVÁRJA, hogy szőrös legyen a lábad.

És ELVÁRJA, hogy legyen rajtad egy kis „téli tartalék”.

Hát könyörgöm… ez a Kánaán.