by Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások fölött ítélkezzen.
Véleményünk lehet, de abban a pillanatban, amikor valakit elítélünk, önmagunkra mondunk ítéletet.
Ha bántunk valakit, végső soron magunkat sebezzük meg.
A bántás nyila visszatér a kézbe, amely kilőtte – így működik a világ rendje.
A szeretet más törvény szerint él. Amikor szeretünk, tulajdonképpen önmagunkat is emeljük. A másik ember felé küldött jóság mindig visszhangot ver a saját szívünkben.
Lehet ítélkezni vagy lehet szeretni.
A kettő sosem jár kéz a kézben. A jövő nemzedék iránti felelősségünk is ott kezdődik, hogy melyik úton járunk: a bántás körét erősítjük, vagy a szeretetét.
A döntés minden nap ott áll előttünk, és a választásból épül fel az örökségünk. Életfestők
Tanmese őszi napokra.
– Szia Isten.
– Szia.
– Darabokra hullottam. Össze tudnál újra rakni?
– Inkább nem.
– Miért?
– Mert te nem egy kirakós játék vagy.
– És mi legyen az életem szétesett darabkáival?
– Hagyd ott őket. Okkal váltak le rólad. Ne foglalkozz velük egy ideig, aztán döntsd el, szükséged van-e még bármelyikre is.
– Nem értesz. Én összetörtem.
– Nem, te nem értesz engem. Most éppen túllépsz, fejlődsz. Amit érzel, az a növekedés fájdalma. Megszabadulsz mindattól, ami hátráltatott. Nem szétesel, hanem a helyedre kerülsz. Vegyél egy mély levegőt, és engedd, hogy lehulljanak rólad azok a részek, amelyek már nem szolgálnak téged.
– Ha elengedem ezeket, mi marad nekem?
– Csak a legjobb darabok.
– Félek változni.
– Nem változol. Valakivé válsz.
– Válok? Kivé?
– Azzá, akivé teremtettelek.
A fény, a szeretet, a remény, a bátorság, az öröm, az irgalmasság, a kegyelem és az együttérzés emberévé. Sokkal többet adtam neked annál, mint amit most magadról gondolsz. Engedd lehullani mindazt, ami nem te vagy. Én szeretlek téged. Legyél az, akinek teremtettelek.
– Akkor van egy másik rész.
– Igen. Legyen az ilyen.
– Tehát… nem vagyok törött?
– Nem. Te áttörted a sötétséget, mint a hajnal fénye az éjszakát. Ez egy új nap. Válj azzá, aki valójában vagy.
Szerző: John Roedel
Záró gondolatként érdemes hazavinni, hogy az ember nem attól teljes, hogy minden darabja érintetlen. A lényeg az, hogy ami lehullik, annak helyére valami igazabb, tisztább és erősebb születhet. Az újjáépülés sokszor éppen ott kezdődik, ahol azt hittük, végünk van.
(Életfestők)
