Hogy a házban túl sok szoba van, ahol már nem hallatszik gyereknevetés, rohangálás, vagy az esti „anya, még egy mesét”.

És hogy a tévé csak azért szól, hogy elnyomja a csendet.

Egy nap valami után kutatsz majd, amivel kitöltheted a hosszú órákat…

És eszedbe jutnak azok az idők, amikor a huszonnégy óra szinte semmire nem volt elég.

Amikor a fürdőszobába zárkóztál öt perc nyugalomért.

Amikor a játékok mindenütt hevertek, és a mosogató mindig tele volt.

Egy nap végigmész a makulátlanul tiszta, mégis fájdalmasan üres házon…

És megérted, hogy az a régi rendetlenség nem is volt rendetlenség.

Az szeretet volt — szétszórva minden szobában.

Az volt maga az élet.

A gyerekeid élete.

Eszedbe jut minden alkalom, amikor sóhajtva mondtad:

„Bárcsak már nagyobbak lennének…”

De azon a napon mindent odaadnál, hogy visszatérhess.

Csak egyetlen napra.

Hogy újra halld a zajt, a nevetést, a futkosást, az apró, gyors öleléseket…

Hogy egyszerűen velük lehess.

A csend visszatér.

A nyugalom is.

De az a fárasztó, mégis lüktető káosz?..

Az volt a legszebb formája a boldogságnak.

Megerősített áldás – A legtöbb kapcsolat nem azért nem működik, mert „nincs kémia”, hanem mert nincs jelenlét.

A férfi gyakran erőt mutat, miközben csak csendet keresne.

A nő gyakran visszafogja a mélységét, mert fél, hogy túl sok lesz.

Pedig a valódi találkozás ott kezdődik, ahol egyiknek sem kell szerepet játszania.

Ahol a férfi nem akar bizonyítani — csak jelen lenni.

Ahol a nő nem akar megfelelni — csak áramolni.

Ahol a két energia egymásra hangolódik, és hirtelen többet mond a csend, mint valaha a szavak.

Ez a kapcsolódás ritka.

Nem azért, mert kevesen lennének rá képesek, hanem mert kevesen tanulták meg önmagukhoz kapcsolódni.

Jelen lenni.

Figyelni.

Érezni.

Látni.

Nem csak a másikat — saját magukat is.

Nem akkor találkozunk igazán, amikor két test közel kerül egymáshoz.

Hanem amikor két ember egyszerre megérkezik önmagába.

A jó hír?

Ez tanulható.

Mélység, ritmus, figyelem — mind tanulható.

Nem kell hozzá „tökéletesnek” lenni.

Csak hajlandónak lenni megérkezni.

Mert ahol két ember így találkozik, ott már nem férfi és nő kapcsolódik, hanem két jelenlét fonódik össze.

És abból valami egészen más születik: egy energia, ami tiszta, mély, igaz.

Amihez nem kell kérni.

Nem kell bizonyítani.

Nem kell küzdeni.

Csak jelen lenni — egymásnak és önmagunknak.

Forrás Internet