11:11 egy multidimenzionális híd a 2 valóság között, a dualitás régi valósága és az egység új valósága között.

Hagyományok szerint november 11. az év egyik legmágikusabb, misztikusabb és legnagyobb teremtőerővel bíró napja, s 2025-ben ez az év utolsó tízmilliószoros napja is.

Az, hogy a jelen téridőpillanat mely energia csatornájához tudunk könnyedén kapcsolódni azon múlik, hogy a születési képletünk energiáit milyen frekvencián éljük.

Kívánom, hogy találd meg a helyed az életben, lásd meg a valós értékeidet, amiért hálás lehetsz és éld azt az életet, ami szeretettel tölti el a szívedet.

A mai nap mondata: hiszek abban, hogy megérdemlem az ölelő szeretetet, az emelő szerelmet, a megélt tapasztalataim által bölcs és bátor vagyok.

Az Angyalok ma minden kívánságot tele töltik fénnyel, nektek már „csak” le kell gyökereztetni.

Csodás teremtést  Forrás: Szivárvány asztrológia

Megerősítés: Hogyan használd jól 11:11 erejét és lehetőségeit?

A 11:11 kapu az év egyik legerőteljesebb energetikai átjárója, amely egyéni és kollektív szinten is az emlékezést, az összehangolódást és a felemelkedést segíti. Ez nem csupán egy „angyali szám”, hanem olyan kapu, amely dimenzióváltást kínál, ha készen állsz rá. Segít lezárni egy régi minőséget, régi, téged már nem szolgáló kapcsolódásokat, tereket, és megnyitni magad egy új minőségnek.

11:11 nem választ helyetted. Nem néz szembe helyetted a kényelmetlen kérdésekkel. Nem old fel magától félelmeket, nem tágítja ki a komfortzónát, nem szembesít olyan helyzetekkel, amit nem vagy hajlandó érzékelni, meglátni. De ha megnyitod magad és a hajlandóságod, ha őszintén nézel önmagadra, érezve azt, mi az, amin már túlvagy és mi az, ami előtt állsz, átsegít, katalizál és aktivál benned energiákat, lehetőségeket és segít lehorgonyozni egy új valóságot.

A kulcs az, hogy nem magában a dátum hoz változást, az csak lehetőségként segít, kellesz hozzá. Hogy beleállj a tiszta jelenléteddel, szíveddel, tudásoddal és erőddel és azzal a tisztánlátással, hogy tudd, mi az, amire képes is vagy és ennek a határozottságával azt választod, meghívod és befogadod.

Mindez nem az akarásról és nem is a vágyakról szól. Érezd és tudd a valóságodként – nem valami illúzióba rántó vágyprojekcióval, hanem egy nagyon mély belső meggyőződéssel. A jelenedként. Ha képes vagy jövő és a „de jó lenne” helyett jelenedként látni, amiben OTT VAGY TE magad is, ez az erő és stabilitás hívószó lesz az Univerzumnak is.

A valóra válás azonban nem magától történik és nem evidens. Mentális erő és stabilitás, szív erő aktiválás és fizikai, testi szintű lelhorgonyzás, energetikai munka és a lelki sík összejéka kell hozzá. Ez a multidimenzionális teremtés, amikor egységben van benned ez az öt réteg és azok nem akadályozzák, hanem segítik egymást.

A 11:11 erejét úgy tudod legjobban kihasználni, ha figyelsz arra, mi az, ami egyébként is időszerű számodra. Nem lehet vele lehetetlen és jelenleg elérhetetlen vágyakat egy nap alatt valóra váltani, amit a hitrendszered és az energetikád elutasít, vagy nem tud még megtartani. De lehet vele mindazt stabilizálni, vagy az utolsó lépés megtételében manifesztációt erősíteni, amiért már tettél, dolgoztál és lehet, hogy csak egy karnyújtásnyira van, hogy az életed részévé váljon…

Néha a legegyszerűbb eszköz a leghatékonyabb, így mára ezt ajánlom számodra: Egyszerűen „csak” engedd meg, hogy megmutatkozzon az, ami már szeretne láthatóvá válni az életedben… A megengedésben így ott van az elengedés is… Amikor feladod az égieknek és azt mondod, bízva az Univerzumban is: Ha itt az idő rá, hogy érkezzen, akkor készen állok a befogadására….

Angyalkák áldása neked: Olvasd el ezt, mielőtt egy újabb elkerülő partnert beengedsz az életedbe!

Nem azért beszélünk az elkerülőkről, hogy büntessük őket. Azért beszélünk róluk, mert általában a szorongó fél az, aki fájdalomban él.

A szorongó az, aki utána megy, aggódik, túlmagyaráz, és próbálja megérteni, miért nem jön közelebb az, akit szeret.

Az elkerülő általában nyugodtnak tűnik. Ő nem az, aki köröket fut a fejében. Ő visszahúzódik, elcsendesedik, és gyakran azt hiszi, ő a stabil fél a kapcsolatban. De amit a szorongó teste tud, az az, hogy valami nem biztonságos. Hogy a tekintet nem találkozik. Hogy a melegség eltűnik. Hogy a kapcsolat kimértnek érződik.

És ezért beszélünk az elkerülésről. Nem szégyenből, hanem hogy lássuk a mintát.

Mert ha az egyik fél érzelmi oxigénért éhezik, a másik pedig visszatartja a levegőt, a szeretet nem tud áramolni.

Amikor a párok gyógyulni kezdenek, a szorongó félre vár a nehezebb feladat. Neki kell meglátnia, hogy a partnere egyáltalán csatlakozik-e a folyamathoz. Ez az a kérdés, ami ébren tartja éjszaka: Ott lesz? Eljön terápiára? Egyáltalán akarja érteni, mi történik közöttünk?

Néha a válasz csendes elkerülés.

Néha udvarias közöny, logikának álcázva.

Íme 20 mondat, amit egy elkerülő mondhat, amelyek bár nyugodtnak hangzanak, de valójában azt jelentik – nem állok készen a változásra:

1. „Csak egy kis időre van szükségem, hogy átgondoljam.”

2. „T megint túlanalizálod.”

3. „Nem kell mindent ekkora ügynek venni.”

4. „Mindig akkor akarsz beszélni, amikor fáradt vagyok.”

5. „Nem lehetne már túllépni ezen?”

6. „Én nem vagyok az érzelgős típus.”

7. „Túl érzékeny vagy.”

8. „Túl sokat látsz bele a dolgokba.”

9. „Miért nem tudod egyszerűen elengedni?”

10. „Én már csak ilyen vagyok.”

11. „Nem szeretem a drámát.”

12. „Mindig meg akarsz javítani valamit, ami nincs is elromolva.”

13. „Olyan problémákat képzelsz oda, amik nincsenek.”

14. „Jól vagyok, nem kell beszélnünk róla.”

15. „Mindig meg akarsz változtatni.”

16. „Nem látom, miért lenne szükség terápiára.”

17. „Nem olyan rossz, mint gondolod.”

18. „Majd valahogy megoldjuk.”

19. „Túl sokat aggódsz.”

20. „Nem tudnánk egyszerűen élvezni a jó napokat?”

Mindegyik mondat ártalmatlannak tűnik, de valójában békének álcázott fal. Azt üzeni: Nem tudom, hogyan legyek sebezhető, ezért inkább irányítok.

És mégis, vannak ritka pillanatok, amikor valami megmozdul. Amikor a szorongó fél nem üldöz tovább, hanem a fájdalomból szól. Amikor kockáztatja az utolsó valódi közeledést.

Íme 20 mondat, amit a szorongó mondhat, amikor egy apró lépést tesz a gyógyulás felé:

1. „Tudom, hogy nyomást gyakoroltam rád. Csak közel szeretném érezni magamat hozzád.”

2. „Amikor elhallgatsz, megijedek, hogy elvesztettelek.”

3. „Nem kell megoldanod. Csak hallgass meg!”

4. „Most jövök rá, mennyire próbáltam kiérdemelni a szeretetedet.”

5. „Meg akarlak érteni, nem megváltoztatni.”

6. „Érzem, mennyire szeretném, hogy engem válassz.”

7. „Dühös leszek, mert félek, hogy nem számítok.”

8. „Tanulom, hogy a tér nem egyenlő az elhagyással.”

9. „Szeretnék bizonyítás helyett bízni.”

10. „Néha túl erősen kapaszkodom, mert félek, hogy elveszítelek.”

11. „El akarom hinni, hogy ezt együtt megtanulhatjuk.”

12. „Nem vitatkozni akarok. Csak érezni, hogy itt vagy velem.”

13. „Elismerem, hogy szorongok, amikor távolságot érzek.”

14. „Próbálok nyitott maradni, nem reaktív.”

15. „Nem hibáztatlak. Csak hiányzik az, akik mi voltunk.”

16. „Hajlandó vagyok újra próbálni, ha te is.”

17. „Tudnom kell, hogy még szeretnél dolgozni ezen.”

18. „Tanulok megállni, mielőtt bepánikolok.”.

19. „Látom, hogy mindketten félünk.”

20. „Itt vagyok, és még mindig akarom ezt a kapcsolatot.”

A szorongó fél gyakran pontosan tudja, mit szeretne: közelséget, őszinteséget, valakit, akinek érzi a szívverését a sajátja mellett.

De az elkerülőnek struktúrára és biztonságra van szüksége, mielőtt kockáztatná ezt a fajta nyitottságot.

És amikor valódi segítség lép be, amikor a talaj elég stabilnak tűnik ahhoz, hogy az elkerülő maradjon, lassan megjelennek az első halvány mondatok.

Íme 20 mondat, amit az elkerülő mondhat, amikor kezd megnyílni — még nem teljesen, de már mozdul valami:

1. „Még nem értem teljesen ezt az egészet, de próbálom megérteni.”

2. „Furcsa így beszélni, de látom, hogy neked fontos.”

3. „Még mindig kényelmetlen számomra az érzelmesség, de most maradni akarok.”

4. „Nem tudom még, mit érzek, de megpróbálom szavakba önteni.”

5. „Azt hiszem, hogy eddig nem vettem észre, mennyire csendes tudok lenni.”

6. „Látom, hogy amikor bezárok, attól egyedül érzed magad.”

7. „Nem tudtam, mit tegyek, ezért inkább visszahúzódtam.”

8. „Azt hiszem, azért kerültem ezt a beszélgetést, mert féltem.”

9. „Nem tudom megjavítani, de szeretném megtanulni, hogyan legyek jobb.”

10. „Most nem akarok elsétálni.”

11. „Továbbra is szükségem van térre, de nem akarom, hogy ez fájjon neked.”

12. „Nem gondoltam, hogy a csendem ennyire hat rád.”

.

13. „Kezdem megérteni, hogy amikor nem mondok semmit, az neked elutasításnak tűnik.”

14. „Nem vagyok ebben jó, de próbálok tovább maradni.”

15. „Segít, amikor elmondod, mire van szükséged, ahelyett hogy azt hinném, nem érdekel.”

16. „Látom, hogy a terápia segít meglátni, mit hagytam ki eddig.”

17. „Régen azt hittem, jól vagyok egyedül, de talán mégsem.”

18. „Kezdem észrevenni, amikor eltávolodom.”

19. „Szeretném megérteni, hogy neked mit jelent a biztonság.”

20. „Most jövök rá, hogy a közelség nem jelenti azt, hogy elveszítem önmagam.”

Ezek a pillanatok kívülről kicsinek tűnhetnek, de belül földrengések. A változás első rezdülései: egy idegrendszer lassú ébredése, amely kezd hinni abban, hogy a kapcsolat nem fogja elnyelni.

A lényeg ez:

A szorongó általában már készen áll mindezekre. Az elkerülő pedig többnyire még látni sem látja őket. De amikor megfelelő segítség érkezik, az elkerülő elkezdi megsejteni a lehetőséget, hogy a közelség akár biztonságos is lehet.

És ekkor kezdődik a valódi munka. Nem annál, hogy ki nyúl először a másik felé — hanem annak megtanulásánál, hogy mindketten képesek maradni, amikor a másik végre ott van.

~ Derek Hart

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)