A sorscsapás és a betegség legtöbbször valamilyen szabad akaratunkból nem tudomásul vett tanulási folyamat negatív aspektusa.

Röviden így fogalmazhatnánk: aki nem tanul, az szenved.

Az emberek általában igen sajátos követelményeket támasztanak az élettel, a sorssal szemben.

Úgy viselkednek, mintha joguk lenne ahhoz, hogy jól érezzék magukat, gazdagok, egészségesek és boldogok legyenek. Milyen groteszk félreismerése ez a valóságnak! Vajon miből vezetik le ezeket az igényeiket?

Az ember nem azért inkarnálódik erre a világra, hogy lustálkodjék és élvezze a napsütést, hanem azért, hogy fejlődjék, és képességei szerint szolgálja ezt a világot. Aki tudatosan ezt teszi, meg is találja szerencséjét.

Annak, amit mondtunk, semmilyen életellenes mellékzöngéje nincs, csak a prioritásokat akarja áthelyezni.

Minden ember megszakítás nélkül keresi a boldogságát. Ez nemcsak joga, de cselekvéseinek legfőbb mozgatórugója is.

A bejáratott utak azonban legnagyobbrészt alkalmatlanok arra, hogy ezt a keresést siker koronázza.

Az ember keres valamit, ezt boldogságnak nevezi, ugyanakkor nincs pontos elképzelése arról, mi is tulajdonképpen ez a boldogság. Így a külvilág bizonyos dolgait azonosítja ezzel a vágyott boldogságérzéssel, s úgy gondolja, ha ezeknek a dolgoknak a birtokában lesz, boldog is lesz.

Ezzel egy végtelen és értelmetlen hajtóvadászat kezdődik. Valahányszor ugyanis elértük a boldogság vágyott hordozóját, kiderül; alkalmatlan arra, hogy közvetítse a hőn vágyott boldogságot. Aki éhes, azt hiszi, ő lenne a világ legboldogabb embere, ha tele ehetné magát.

Megkapja a vágyott eledelt, s azt fogja gondolni, hogy a boldogság teljessége csak akkor az övé, ha egy lakása is lesz. Ha megvan a lakás, egy kertes házra fog vágyakozni. Ha ez is megvan, dicsőségre, elismerésre vágyik. S, ha ezt is elérte, egy krónikus betegség fogja megakadályozni abban, hogy boldog legyen.

Kigyógyítják betegségéből, s magányosnak érzi magát, s úgy gondolja, „már csak” emberekre van szüksége a boldogsághoz.

„Szerencsére” a halál aztán átmenetileg megváltja a boldogság utáni fáradságos hajtóvadászattól.

Akkor követjük el a hibát, amikor azt hisszük, hogy a boldogság külső dolgoktól függ. Nem vesszük észre, hogy a külső dolgok csak addig izgalmasak, ameddig nem a mieink.

A boldogságra nem lehet vadászni, s a boldogságot nem lehet birtokolni.

A boldogság a tudat, a lélek egy állapota, ezért is beszélnek a németek üdvösségről. [A német nyelvben az üdvösség szó a boldog (Glück) és a lélek (Seele) szó összetétele.]

A boldogság tökéletesen független a külvilágtól. A boldogság ott nő, ahol az ember harmóniába kerül a világgal.

A boldogság ott nő, ahol az ember tudatában feladatának felismeri azt a kegyelmet, hogy szolgálhat.

(Forrás: Internet)

Megerősített Mantra: Uriel arkangyal azt üzeni neked: Higgy magadban!

Sorsodban nagyon is érezhető fordulat, változás áll be hamarosan.

Most már cselekedned kell, nem várhatsz tovább. Szükséged lesz a rugalmasságra, a nyitottságra, s persze neked épp ez a legnehezebb.

Bízz magadban, bízz a változásba.

Uriel arkangyal támogat téged.