A rosszindulat mindig fáj.

Amikor valaki bántó szavakat vagy tetteket irányít feléd, joggal érzed úgy, hogy igazságtalanul sebeznek meg.

Mégis fontos tudnod: a rosszindulat legtöbbször nem rólad szól, hanem a másik ember belső küzdelmeiről. Gyakran félelem, irigység, fájdalom vagy meg nem élt hiány táplálja.

A pozitív pszichológia szemszögéből a rosszindulat egy torz üzenet: „bennem valami fáj, de nem tudom kezelni, ezért kifelé adom le”. Ez nem mentesíti a másikat a felelősség alól, de segíthet neked abban, hogy ne a saját értékedet kérdőjelezd meg miatta.

Mit tehetsz?

– Emlékeztesd magad: a másik szavai róla szólnak, nem rólad.

– Figyelj arra, kik vesznek körül, és válassz olyanokat, akik emelnek, nem lehúznak.

– Ne add tovább a rosszindulatot – helyette tudatosan válaszd a kedvességet és az együttérzést, még akkor is, ha nehéz.

A rosszindulat fájdalmas találkozás mások sebeivel. De ha nem engeded, hogy megmérgezzen, hanem erőforrásként használod arra, hogy hű maradj önmagadhoz, akkor a saját fényed erősebb marad, mint bármilyen árnyék.

Bagdi Bella

Megerősített áldás: Az erő mögött rejlő magány….

A világ imádja az erős embereket – csak ritkán szereti őket. Mert az erős ember kényelmetlen tükör: megmutatja, milyen kicsinek, esendőnek, vagy épp gyávának érzed magad mellette. De az „örökké erős” ember nem születik így, hanem kialakul. Egy olyan gyerekkorban, ahol a biztonság nem volt alapértelmezett. Ahol a gyerek túl korán megtanulta, hogy ha ő nem tartja össze a világot, senki sem fogja helyette.

Ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik nem tudnak rendesen megpihenni, mert a testük idegrendszeri szinten azt tanulta meg: a nyugalom = veszély.

A neurobiológia ezt hiperéberségnek hívja. Az idegrendszerük sosem kapcsol ki teljesen. A kortizol szintjük folyamatosan magas, az amygdala mindig figyel — mert valahol, a tudattalan mélyén, még mindig ott a kérdés:

Milyen veszély leselkedik rám?

És ez az igazi tragédia, mert ezek az emberek nem tudnak lazítani – csak összeesni. Nem tudnak kérni – csak kibírni. Ők azok, akik mindenkit támogatnak, de közben senki sem figyel rájuk. Hiszen mindenki megszokta, hogy velük „minden rendben”. De ez a „rendben vagyok” náluk nem állapot, hanem túlélési reflex – az idegrendszerük kiképezte őket arra, hogy a gyengeség életveszély. Így a segítségkérés számukra nem opció, hanem rendszerhiba.

És ami a legfájdalmasabb, hogy ők nem a világban nem bíznak – hanem a szeretetben. Mert gyerekként megtanulták: a szeretet hol van, hol nincs. Ezért a biztonságot inkább a kontrollban találták meg. És ez a kontroll tartja őket életben – miközben lassan elszigeteli mindattól, ami élni segítene.

De egyszer minden rendszer túlhevül. Eljön az a pont, amikor ez az erő többé nem erény, hanem lánc.

Amikor ez a fajta túlélés már nem jó stratégia, hanem önsorsrontás. És ha szerencséje van, egyszer egy halk, törékeny pillanatban, kicsúszik belőle az, amit egész életében nem mert kimondani:

„Nekem is szabad gyengének lenni.”

Ez a gyógyulás első fázisa.

Elfogadás a kulcs. Sok probléma alapja elfogadás hiánya.

Tekints önmagadra és másokra az angyalok szemével, feltétel nélküli szeretettel és elfogadással. Így képes leszel mindenkit a legnagyszerűbb lehetőségei szerint ösztönözni és a magasba emelni.

Ezt a lapot azért kaptad, hogy segítsen az önmagaddal és másokkal kialakított kapcsolataidban. Amikor legközelebb indíttatást érzel, hogy szigorúan bíráld önmagadat vagy másokat, helyette inkább imádkozz jó egészségükért és boldogságukért. Ez a pozitívabb hozzáállás növeli önbizalmadat és harmóniádat, továbbá gyógyító hatással van a kapcsolataidra.

 Figyeld meg, mennyivel jobban érzed magad, amikor pozitívan vélekedsz önmagadról és másokról. Ne próbálj irányítani másokat vagy megváltoztatni őket. Ne erőltesd a dolgokat, így majd békésebben érkezik el hozzád a vágyott (vagy még jobb) végkifejlet. Midőn bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.

Ahhoz hogy Boldog legyél, nem lehet a múltban élni, és a múltban esett fájdalmon dagonyázni, ki kell lépni a komfortzónádból és végre élni kell, hogy boldog légy.

Engedd el a múltadat!

Múltad cipelésének terhe kimerülté tett, drága Egyetlenünk. Itt az idő, hogy lerakd a terheidet. Csupán a leckéket és a szeretetet tartsd meg, és hagyj hátra minden mást. Nem kívánod őket, és nincs is szükséged rájuk, s immáron el is illantak.

Azért kaptad ezt a kártyát, mert a múlttal kapcsolatos gondolataid és érzéseid visszatartanak téged. Azért követed ismételten ugyanazokat a sémákat, mert múltbeli, lezáratlan érzéseket hordozol. Ez a kártya jel arra, hogy bocsáss meg, és lépj tovább, s hagyj fel a fájó minták követésével. Ez nem azt jelenti, hogy együtt kell maradnod azzal a személlyel, akinek megbocsátottál. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy elengedted a mérgező érzéseket, hogy azok helyet cseréljenek a békével.

Minden új helyzethez vagy kapcsolathoz közelíts pozitív reményekkel.

Kerüld a rutinszerűséget. Bocsáss meg mindazoknak, akik megbántottak. Bocsáss meg önmagadnak. A nehezén már túl vagy.

A helyzettel kapcsolatos gondolataidat tartsd meg emelkedett és fényes mivoltukban.