Ha egy kapcsolat eljut idáig, akkor annak valójában vége van.

Formálisan tarthat még – lélekben már nem. Ha én valakiben nem érzem a tisztelet hangját, azzal nem is tudok beszélgetni.

Ha pedig én nem tudom tisztelni, az azt jelenti, hogy nem is látom őt, azt sem tudom, kihez beszélek. Tisztelet nélkül csak legázolni tudjuk a másikat.

Az önbecsülés kemény dolog.

Nem azért, mert kardot rántva harcolni kell érte, hanem mert csendben kell meggyógyítani azt, ami fáj.

Sokan hiszik, hogy az önbecsülés a nagyszavakban rejlik.

Pedig már ott elkezdődik, amikor visszafordulsz abból az irányból, amiről ordít, hogy nem vezet sehová.

Ott kezdődik, amikor már nem magyarázkodsz.

Nem könyörögsz a szeretetért, a figyelemért, az igazságért. Amikor végre megérted, hogy aki látni akar, úgyis látni fog.

De ehhez előbb el kell veszítened magad párszor.

Ott, ahol azt hitted, hogy szeretnek.

Ott, ahol csak feltételekkel maradhattál.

Ott, ahol folyton kisebbnek kellett lenned,

hogy beleférj valaki más világába.

És amikor egyszer csak kimondod, hogy elég volt , az pont, hogy nem a vég, hanem sokszor a legszebb kezdet.

Ne hidd, hogy az önbecsülés a feszes testben,

a ránctalan bőrben vagy a teli bankszámlában van.

Az önbecsülést nem a világ adja, hanem az a hit, az az erő, ami mindig is benned volt — csak elfelejtetted, hogyan kell rá hallgatni.

Az önbecsülés egy kemény fal, sokkal inkább egy felismerés.

Hogy nem kell mindenkinek megfelelned, azért hogy elég legyél.

Mert ha te nem becsülöd magad, mások sem fognak.

De ha egyszer megtanulod, onnantól kezdve senki nem veheti el tőled.

Hiszek abban, hogy az ember nem hagyhatja, hogy bedarálják a hétköznapok.

Bele kell tennie magát mindenbe, alkotnia kell, hogy elfelejthesse, hogy hétfő van vagy péntek délután.

Úgy kellene élni, hogy nem veszíteni el az érdeklődést, a szenvedélyt, kiváncsiságot.

Proseccot inni hétköznap délelőtt, megengedni magadnak, hogy ott várjon meg a házimunka és inkább a gyerekkel játszani, vagy felhívni egy régi barátot, meglepetést okozni annak akit szeretsz, olyan dolgokkal tölteni a napokat amitől előhívod magadban azt, amit életnek érzel.

/Lőrinczi Emese/