Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb dolog is: ne add tovább a szeretetedet azoknak, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.

Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyan emberekkel, akik nem akarnak megváltozni.

Ne bukkanj fel olyan emberekért, akik közömbösek a jelenléted iránt. Ne szeresd azokat az embereket, akik nem hajlandóak szeretni téged.

A.H.

 Rengeteg nőben még mindig leírhatatlan férfi gyűlölet és egyfajta megvetés tombol. Sokszor a felszín alatt, tudattalanul azt sugallva, mintha az egész eddigi életük és minden nő eddigi sorsának alakulását most a férfi létezése okozta volna.

De vajon ki engedte át az erőt,  a hatalmat és minden ezzel járó jogot?

Vajon ki kezdett férfi módjára harcolni, viselkedni és átvenni a férfi szerepét, így szépen lassan „kiherélve a lovagokat”, akik valaha hősként védelmezték és szolgálták szeretett királynőjüket?

Lássunk kicsit a falak mögé, és hozzuk felszínre e mély szakadék kialakulásának gyökerét.

Lássuk már meg, hogy közös a játszma , és a felelősség mindannyiunké.

Mostanra a szerepek olyannyira eltorzultak, hogy családon belül esetenként a nőből egy tűzokádó házi sárkány lett, aki mindenek úrnője és mellette a férfi fejét lehajtva kuncsorog egy kis zsebpénz reményében, s ha megkapja, utána órákig hallgatja asszonykája becsmérlő szavait (párja baráti társaságát szidva.)

A másik véglet, amikor áldozatszerepben cipeli terheit a megcsonkított, lealacsonyodott női minta, aki sokszor  a világ minden kincséért sem szállna ki a szenvedő és fájdalmas sorsából, hiszen az „ura jó ember, csak olykor goromba” de van , amikor jókedvében nagy kegyesen megajándékozza „szíve hölgyét” valami kacattal, csakhogy a nő érezze a törődést.

Természetesen vannak akik kiléptek e végletekből és teljesen másképp élik meg a párkapcsolatot ( igenis VANnak nagyon csodás átalakulások, ahol működik az egyensúly, a kölcsönös szeretet és tisztelet)

Megerősítő áldás: Amíg férfiként működtök, gondolkodtok és éltek, addig ne csodálkozzatok hogy nem kezelnek királynőként Titeket.

Amíg nem tisztelitek, becsülitek és szeretitek önmagatokat, addig nem is tud visszatükröződni sem a tisztelet, becsület, sem pedig a szeretet.

Addig hiába várjátok, hogy csupa herceg fehér lovon lesz a felhozatal, aki egyszercsak felbukkan a naplemente fényében. Amíg még mindig a múltban gyökerező okokat keresitek és vetítitek kifelé, addig nincs gyógyulás.

Lejárt az ujjal mutogatás és bűnbakok keresésének kora.

Lejárt az áldozatiság és a hatalmaskodás, a felcserélt, eltorzult szerepek mintáit ideje rendezni, és megújítva átírni magunkban! S a Nő az, aki elsőként bele tud állni a saját meggyógyított, helyre rakott és megújult tiszta miNŐség-É(G)be!

A Nő az, aki a fé(l)rfit a saját szívén át gyógyítva újra FÉRFIkÉNt tud maga MELLÉ EMELNI!

Amint felismeri, hogy a koronája sosem veszett el, és a méltósága dicsfényben ragyog, amikor erejével ÉLve otthont, melegséget és békét teremt. A korona nem szégyen, hanem dicsfény, ami belülről ragyog, de csak ott látható, ahol

A nő már kiNŐtte eltorzult, megcsonkított, lealacsonyodott énjét és felvállalva az isteni minőséget példát , s utat mutat a mosolyán, szívélyességén, lágyságán és mérhetetlen teremtő ereje teljében.

Mert a (bennünk élő)királynő nem azért ragyog, hogy elvakítson. Hanem hogy utat mutasson .

Haza.

Forrás internet