Mindent hagyni kell, hogy csordogáljon a maga útján, a maga tempójában és hinni benne, hogy az összes dolog engem szolgál.

A rossz kapcsolatok építenek, és utat mutatnak merre ne menjek soha többé.

A rossz döntések rávilágítanak arra, hogy mi a fontos nekem.

A kiborulásaim után több és erősebb leszek.

Már nem erőlködőm, csak élem az életem.

Lazán.

Könnyedén.

Ahol helyem van, oda megérkezem egyszer.

Akikkel dolgom van, azokkal találkozni fogok.

Közben meg minden egyes kitérőt élvezek… és tanulok belöle.

Forrás Internet

Az elménk villámgyorsan megcímkézi a tapasztalatainkat: „asztal”, „pohár”, „szoba”, „jó”, „rossz”, „én”, „ő”. A címkék általában azon alapulnak, hogy korábban mire használtuk az észlelt jelenséget, vagy hogyan viszonyultunk hozzá. Fenntartják a kialakult megszokásainkat a dolgokkal kapcsolatban, és ezáltal a folytonosság látszatát keltik.

A címkék segíthetnek rendet teremteni az életünkben; gondot jelent azonban, amikor összekeverjük őket a valósággal. Ilyenkor nem látjuk mögöttük többé az élet elevenségét és nyitottságát, a változás és az alkotó megújulás lehetőségeit.

Saját megszokásaink foglyaivá válunk, ahol a címkékből lesznek a rácsok börtönünk ablakán.

Gyakorlással azonban kiszabadíthatjuk magunkat az elménk fogságából: üljünk le időnként egy percre, s egyszerűen csak nézzük azt, ami van: a színeket, fényeket, hangokat, saját lélegzetünket.

Próbáljuk nem megnevezni ezeket még gondolatban sem, hanem maradjunk meg az éppen felbukkanó észlelések közvetlenségében. Így kevesebb lesz tudatunkban a név, de közelebb kerülünk a valósághoz.

~ Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről

Megerősítő áldás: Szeress olyan valakit, aki akkor is gondol rád, ha nem küzdesz, nem kaparsz és mutatod meg magad kényszeresen.

Szeress olyan valakit, aki nem fél az elköteleződéstől és nem keresi a kiskapukat.

Olyan valakit, akinek nem egy opció vagy. Valakit, aki jelen akar lenni. Aki nem futamodik meg pusztán azért, mert nem vagy középszerű. Szeress olyan valakit, aki nem hazudik neked. Szeress valaki olyat, akinek nem egy „átlagos kedd” leszel…

Mert: Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj – néha egy életen át -, de menj tovább!

A fájdalom nem olyan lélekromboló, mint a közöny és a gyűlölet légkörében élni. Keress mást, vagy élj inkább egyedül, és várj. Lehet, hogy sokáig kell várni. Ilyenkor, ha nem jön élő ember, a láthatatlan világtól kapsz sok szeretetet.

Jobb egyedül menni szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk.