Mit jelent egy név?

Mit rózsának hívunk,

Bárhogy nevezzük, éppoly illatos, mondja Shakespeare… illetve Júlia Rómeónak.

Valóban így van ez?

..A régi idők embere nem így gondolta. A névnek mágiája volt, és lehet, hogy még ma is van, csak nem mágiának hívjuk…

Solymossy Sándor – korábban posztoltunk a magyar mese és őstörténethez kapcsolódó munkásságáról – A „vasorrú bába” és mitikus rokonai c. könyvében számos atropológiai és néprajzi példát hoz arra, hogy hogyan is fonódik össze a név és a személy egy lénnyé.

Afrikai, ausztráliai népek, indiánok hiedelmük szerint nem mondják ki egymás nevét idegen előtt, nehogy hatalmat nyerjen az idegen fölötte. A votjákok a beteg gyermeknek új nevet adnak, hogy meggyógyuljon. A mongolok ugyanezt teszik, hogy kijátsszák a rontó szellemeket. A név összekapcsolódik a viselőjével, a név kiejtésével megidézhető a személy vagy akár állat is. Ez az odavarázslás az emberiség legelterjedtebb elemi gondolatai közé tartozik.

S ha arra gondolunk, hogy valakinek a neve hallatán megjelenik lelki szemeink előtt az illető alakja, akkor már mi, a mágiához kevéssé szokott ember is elhiszi ezt. De gondoljunk csak Voldemortra (és mégis itt a mágia!), hányan nem merik kimondani a nevét, félve attól, hogy megjelenik.

A névnek hatalma, ereje van, ha valaki tudja a másik nevét, azzal hatalmat nyer fölötte, befolyásolhatja.

Számos mese őrzi ezt a névmágiát:

A hős szorult helyzetbe került és ebből úgy szabadul meg, hogy egyszer csak megjelenik az ördög és segítségére lesz. De kiköti, ha adott időpontra a nevét nem tudja megmondani, akkor viszi magával, kivájja a szemét, veszi az életét.

„– Látom én, koma – mondta erre az ördög –, nem valami szívesen adod te a szemed világát. Nos, ha kitalálod a nevemet, lemondok róla, maradjon a tiéd!”

„- Mi a nevem, királyné? Kikiáltott a királyné háromszor egymás után: – Kermomiéti, Kermomiéti, Kermomiéti! De erre az ördög – mert igazán az volt – akkora szelet csinált haragjában, hogy még a palota fedelét is elvitte.

„- No, királyné, kitelt a három nap; hazahoztam a sok drága aranyfonalat, hát te kitaláltad-e az én nevemet? – Hallgass, Pancimanci, hogyne találtam volna! Leesett az álla szegény Pancimancinak. Szó nélkül hordta be a sok aranyfonalat a kamrába.”

Ismerjük-e ezt a pszichológiában?

Amikor a félelmemet meg tudom nevezni, akkor már hozzáférhető. Akkor már lehet vele foglalkozni, nem csak homályos mardosó, gúzsba kötő érzelem. Akkor már formálható, alakítható, uralható. És egyszer csak akár el is tűnhet, ahogy a mesék is mutatják.

Megerősített áldás: Az angyalok mai üzenete azt mondja, hogy az anyagi és az érzelmi életed is emelkedésnek indul.

Mindkét terület el fog mozdulni, ha a benned lévő szeretet erősödik, és elfogadásban, illetve megértésben éled az életed. Ott van a teljesség, és neked csak ki kell nyitni a felé vezető ajtót a szeretet energiájával.

Hatalmas csodákra vagy képes a szeretettel, különösen akkor, ha feltétel nélkül árasztod.

A “megfelelő” ember

Az élet mindig a megfelelő embereket küldi. Nem véletlenül kerülnek eléd. Mindegyiküknek szerepe van abban, hogy formálják, alakítsák, vagy éppen védjék az utadat.

Van, aki gyökeret ereszt benned, és hosszú időre a kerted része lesz. Ők azok, akik állandóan melletted vannak, erőt adnak, és hosszú távon szépítik az életedet.

Van, aki csak egy fejezetig kísér, de amíg ott van, fontos leckét ad, amelyre később is emlékezni fogsz.

Vannak olyanok, mint a pillangók és madarak: néha közel repülnek hozzád, máskor eltávolodnak, de minden alkalommal valamit hozzátesznek a kertedhez.

És vannak olyan növények is, amelyeket ki kell gyökerestül irtani, mert pusztítják a kertet – az életedet. Ők azok, akik energiát vesznek el, árnyékot vetnek a növekedésedre, és akadályozzák a szépség kibontakozását.

A te életed a te kerted.

A kert akkor egészséges, ha sokszínű: benne vannak a mély gyökeret eresztők, a rövid ideig virágzók, a vándormadarak és a pillangók is.

Mindegyiküknek szerepe van, még azoknak is, akik nehézséget hoznak, mert általuk tanulsz meg védeni, metszeni, tisztítani és újrakezdeni.

Minden találkozásnak célja van: hogy formáljon, erősítsen, áldást hozzon, vagy megvédjen olyasmitől, amit talán még észre sem veszel.

Ezért ne ragaszkodj azokhoz, akiknek már nincs helyük a kertedben. És ne nézd át azokat sem, akik azért érkeztek, hogy színeket, illatot, életet hozzanak.

A felismerés ajándék.

Tanulj meg különbséget tenni: ki az, aki gazdagítja a kertedet, és ki az, aki pusztítja.

Még ha fájdalmas is, bízz abban, hogy mindenki, aki megjelenik, okkal érkezik – és mindenki, aki távozik, okkal távozik.

A kerted szépsége rajtad múlik.

Rajta, hogyan ápolod, kit engedsz be, és kitől tanulsz meg végleg elköszönni.

Forrás Internet