Október – amikor semmi sem marad az, ami volt… A váltás, amiben benne vagyunk, hatalmas erejű.

Lassan, módszeresen visz minket egy teljesen új energiatérbe. Azoknak, azokban is változik, akiknél látszólag minden egyhelyben áll, mert közben a minket körbeölelő szálak és energiák szinte letapinthatóan mások, mint akár csak 2 hónappal ezelőtt. Ezekhez igazodni kezdünk így vagy úgy.

Akár akarjuk, akár nem.

Ennek ellenére mondhatni, viszonylag csendes októberünk lesz, ha az égi előrejelzést tekintjük.

Persze lesznek benne feszültségek, amik nélkül nincs áramlás, azonban összességében olyan energiakapuk lesznek nyitva és olyan elmozdulások aktívak már pár hónapja, amik most szinte egybe nyílnak és egy felé vezetnek, mint egy palota egymást követő ajtajai a nagy termeken át.

A Szaturnusz-Jupiter korszakos energiái év végéig velünk vannak, sokszor fogunk még beszélni róluk. Ők azok, akik felelnek azért, hogy szépen lassan, lépésről-lépésre megindulnak az addigi állóvizek, sokaknak alakulni kezdenek a megakadt dolgai, és összessegében egy lassú „helyére kerülés” érzés lehet a jellemző.

Ez nem azt jelenti, hogy ez feltétlenül simán megy, mert a „helyre kerülés” sosem egyszerű folyamat.

De egy szükséges, időszerű és támogatott energiáról beszélünk, ami azért felel, hogy olyan struktúrák alakuljanak ki, amik hosszú távon már valóban tarthatóak lesznek és nem billennek meg az első fuvallattól. A Szaturnusz-Jupiter már az Igazságosságról szól az Igazságtalanság ellen, a Törvényességről a Törvénytelenséggel szemben, a Struktúrákról és Rendről a Káosszal szemben, az Igazságról a Hazugsággal szemben.

Ez az energia hosszú távra tervez, és gyökerestül húzza ki a gyomokat, amik ezt akadályozzák. Olyan, mint egy hókotró, ami mindenen keresztül megy, mindent eltakarít az útból.

De ez belőlünk fakad. Nélkülünk semmilyen energia nem élő és az ölbe tett kézzel várakozás nem hozza el a változást, amit szeretnénk…

Lesz, amiért meg kell küzdeni, de cserébe olyan stabil eredmény alakulhat ki, ami sokkal igazságosabb, élettel telibb, működőképesebb lesz.

Olyan családokat vagy csoportokat, közösségeket erősítő szálak alakulnak át, vagy akár nyílnak meg, amik a jövőt egy egészen más irányba terelik, még ha nem is látjuk most, hogy merre is.

Ne keressük, mert sok minden még nem látható, a Szaturnusz lassan nyitja majd meg azokat a tereket, ahol az „új” van eltárolva. Ez részben megnyílhat október 23. környékén, ahol egyszerre kapcsolódik össze a Teremtő, a Megszilárdító, a Cselekvő és a Gondolkodó energia.

Ez globálisan is igaz lesz…

A másik a Plútó-Uránusz fényszöge hónapok óta velünk van, most nagyon erősen él és a következő éveket nagyobb hullámokban átmossa majd. Ez az az energia, ami az emberiség számára ebben a formában utoljára i.e.1159-ben jelent meg… De erről később írok majd.

Globálisan értendő ennek a működése is, de természetesen egyénileg is kézzel fogható.

Mindenképpen egy emelő, segítő energia, nem arra megy ki, hogy vége legyen a világnak, hanem segíteni próbál, hogy ne kaszáljuk el magunkat teljesen. De mi is kellünk majd hozzá…

Új nézőpontokat, ismereteket kapunk ahhoz, hogy a körülöttünk élő világot, és benne magunkat egészen más szintézisbe helyezzük, mint eddig. Kicsit felnyitják a szemünket, amiről azt hittük, hogy eddig is nyitva volt, pedig ennél jobban csukva nem is lehetett volna…

Hiába mondjuk, hogy nem bírom tovább, nincs több erőm, nem megy – mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy amikor a legnagyobb a sötétség, a legmélyebb bugyorból egyszercsak megmozdul bennünk valami és nem hagy nyugtot, nem hagyja, hogy úgy maradjunk. Még akkor sem, ha azt hisszük, hogy kész, semmi erőnk tovább menni.

Aztán valahogy mégis tovább megyünk. Valahogy mégis megkapaszkodunk.

Ez az energia több, mint egy kapaszkodó. Mindannyiunkak.

Ölelés,

Szelényi Eszter