Akinek minden perc ajándék melletted.

Akinek csodálatos vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled.

Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy, sírsz, vagy kiabálsz. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.

Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel…”

Megerősítés: Szív… törik, szakad, meghasad. Mégis lüktet tovább, pulzálása az élet táncának alapritmusa.

Hányszor mondtad, érezted már, hogy összetörik a szíved? Hányszor hitted, hogy senki nem tudja majd újra megdobogtatni? Hogy túlságosan nagy a fájdalom, hogy még egyszer kinyisd valakinek?

Sokan úgy reagálnak a szív sérüléseire, hogy bezárják azt. Mások egy egész életen keresztül menekülnek az elől, hogy szembenézzenek a sebeikkel. Mindkét reakció a biztonság illúziójába burkolja az embert, de valójában nem jó másra, mint hogy falakat emeljen közénk. Hogy elvágjon a valódi kapcsolódás lehetőségétől.

Mert szeretni sosem “biztonságos”. Szeretni azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk vállalni a szeretett személy elvesztésével járó veszteség kockázatát is. Máshogy nem fog menni.

De néha nincs nagyobb tanító egy sajgó szívnél.

A fájdalom mélysége pontosan tükrözi a szeretet mélységét. És minden szeretet, amit mások iránt képesek vagyunk érezni, valójában a mi saját szeretetünk. Az isteni szeretet megnyilvánulása rajtunk keresztül.

Ez a szeretet nem kér, nem követel, nem birtokol. Más, mint az a félelem-alapú ragaszkodás, amit itt a Földön sokszor összekevernek a valódi, feltétel nélküli szeretettel. Ő nem azt mondja, “szeretlek, mert ilyen vagy olyan vagy”, hanem azt, “szeretlek, mert vagy”. Annak a felismerése ez, hogy nem vagyunk egymástól különvalók.

És ez a szeretet akkor is megmarad, ha a földi kapcsolódásnak vége szakad. Ilyenkor a szív nem összetörik, hanem végtelenné tágul. Képessé válik befogadni a fényt úgy, ahogy előtte talán még soha.

Hatalmas bátorságra van szükség ahhoz, hogy a fájdalom örvényében is nyitva tudjuk tartani ezt a csodálatos kaput. Hogy képesek legyünk befogadni a Mindenség végtelen szeretetét.

Pontosan erre tanítanak a szívfájdalmaink. Hogy mindegy, mi történik körülöttünk, mi mindig, minden pillanatban végtelenül szeretve vagyunk.

Milyen csodálatos dolog a szív… belefér az egész univerzum!