Irigykedve nézitek azokat az embereket, akiknek bejött az élet, miközben ti vagytok az örök vesztesek és már álmodni sem mertek?

Szerintetek mi van a boldogtalanságotok hátterében?

Nem a neveltetésetek, nem a körülményeitek, nem a gazdasági helyzet, stb, hanem ti magatok álljátok útját a szerencséteknek! Ha mást szeretnétek, akkor belső korlátjaitokat döntsétek le! Mindenek előtt alakítsátok át a hitrendszereteket, mert bármi a tietek lehet.

Az Univerzum szeret titeket és alig várja, hogy teljesíthesse a kéréseteket. Amint szélnek eresztitek a kishitűségeteket, kellemes meglepetések érnek titeket. Álmodjatok hát valami merészet, és higgyétek el, hogy a legjobbat érdemlitek. A végeredmény felülmúlja minden korábbi elképzeléseteket.

„Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, mi lehetséges és mi nem.”

Megérdemled, hogy szeretettel bánjanak veled!

Bátran felállhatsz onnan, ahol nem bánnak veled jól. Az, hogy elkezdesz odafigyelni a szükségleteidre és együttérzően bánni önmagaddal, azt is jelenti, hogy többé a külvilágban sem engeded meg, hogy bántsanak.

Nem szoktuk meg, hogy felvállaljuk azt, hogy velünk nem lehet bármit megtenni. Engedünk az esetenként lekezelő, kegyetlen orvosnak, mert engedelmességet tanultunk. Engedünk a kioktató köztisztségviselőnek, s engedjük azt is akár, hogy edzőnk becsmérlő szavakkal ‘motiváljon’ minket.

Megtanultunk kicsinek lenni, kiszolgáltatottnak.

Eljött az ideje, hogy egyszerűen elsétáljunk onnan, ahol nem bánnak velünk jól.

A ridegség, részvétlenség, kegyetlenség egyáltalán nem normális!

Nem igaz, hogy egy terapeutának van joga emelt hangon megaláznia, azzal takarózva, hogy ‘szembesít az igazsággal’, miközben a saját frusztrációját ontja csak rád.

A pálma lehet, hogy a teher alatt nő, az ember viszont mindaddig, amíg nem érzi magát biztonságban, védekezni fog. Védekezés közben pedig a falak fel vannak húzva, így valódi belső transzformáció nem jöhet létre.

A GYÓGYÍTÓ TÉR – BIZTONSÁGOS TÉR.

A gyógyító tér nyitott, empatikus, befogadó.

Mindenkiben meg van belül a saját gyógyulásának kulcsa. A gyógyító akkor teszi jól a dolgát, ha létrehozza azt a teret, ahol a gyógyulni vágyó elég biztonságban van ahhoz, hogy lemerészkedjen magában a kulcsért, majd végigkíséri az ajtóhoz vezető úton.

Megérdemled a jót! Főleg : tehetsz is érte!

Forrás Internet

Megerősítés: Vannak vacak napok.

Amikor legszívesebben csak a kedvenc takaród alatt kucorognál, mert rád telepedett és összenyomott az élet: hiába lenne szükség a munkádra, hiába várnak rád a barátok és a család, egyszerűen nem tudsz megmozdulni.

Ha pedig még is, nincs benne köszönet – noha a mosolyod rutinból kúszik az ajkadra, a tekinteted üres marad, mint a kikapart gyöngykagyló meszes héja. Vannak vacak napok. Amikor az életkedved úgy tűnik el, mint tengerparti homokban az eső nyoma. Amikor épp úgy teher vagy önmagad, mint a világ számára. Amikor tudod, hogy mit kellene tenned, tudod, hogy meg kellene tenned, mégsem teszed… Feleslegesnek, haszontalannak érzed magad. Ember, nézz rám. Láttál már szivárványt? Tudod, azt a sokszínű boltívet az égen. Valaki talált már kincset az alján? Nem. Még is bárkinek, aki észreveszi, különleges pillanatokat ad. Pedig haszontalan.

Akár a madár dala. Hallgasd a pacsirtát, ahogy énekel. Pedig, akár oly halkan is ciripelhetne, mint a hangya. Vagy röföghetne is. De nem. Énekel. Ez a világ tökéletes. Nem hibátlan. Tökéletes. Miképp a hasznos, a haszontalan dolgoknak is helye van az ég és a föld között. Sose kételkedj önnön létjogosultságodban, mert ha elhiszed, hogy csak a hasznos énednek van értelme, elveszted a lelked egy különleges oldalát. Mintha… mintha eltűnne az égről a kék. Nem baj, ha épp nem érzed hasznosnak magad, nem baj, ha egy nehéz napodon csak hibázni tudsz. Mert a világ részeként így is, úgy is tökéletes vagy. Csak legyél az, aki lehetsz. Ma éld a haszontalant, holnap a hasznosat, még holnap után az éned azon oldalát, akit eleddig sosem tapasztaltál… Tökéletes vagy. Nem hibátlan. Tökéletes.

A.J. Christian