Ez a hétvége a megújulásról szól, arról, hogy végre tudj nemet mondani arra, amit nem akarsz megtenni.

Az Újhold Szűz jegyében lesz teljes (vasárnap este), földies dolgokat – és a rendszerezést emeli ki, szervezettség, átgondoltság, és szellemi erő amiről szól, amire rámutat.

Az újhold a Hold egy olyan fázisa, amikor a Hold megvilágítatlan félgömbje néz a Föld felé, és ezért a Földről nem látható az égen. Asztrológiai és spirituális értelemben az újhold az új kezdetek, a megújulás és a szándékok megfogalmazásának időszaka, ami a Hold ciklusának kezdőpontja.

Asztronómiai szempontból:

Az újhold akkor következik be, amikor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el.

Mivel a Nap pontosan a Hold túlsó felét világítja meg, a Földről nézve a Hold sötétnek tűnik, így a nappali égbolt vakító fényében nem észlelhető.

Asztrológiai és spirituális jelentése:

Megújulás és újrakezdés: Az újhold a belső megújulás, a tiszta lappal indulás, és az új célok kitűzésének szimbóluma.

Szándékok megfogalmazása: Ideális időszak a rövid távú tervek, szándékok és célok megfogalmazására.

Mélyebb önismeret: A spirituális hagyományokban az elmélkedés, a belső növekedés és az intuíció fejlesztésének ideje.

Földelemhez való kötődés: Az újholdat gyakran a föld elemével azonosítják, amely a stabilitás, a termékenység és a testi világgal való kapcsolódás szimbóluma.

Elengedés és tisztítás: Különösen kedvező időszak a rossz szokásoktól való megszabadulásra, a méregtelenítésre, a böjt elkezdésére és az ellazulásra.

Megerősítés: Nem szeretnék többé senkinek szövetségese lenni, nem vágyom újabb harcokra, játszmákra, és drámákra.

Mindebből elég volt már, az én harcomat, már megharcoltam.

A Lélek csendje hív. Azt az utat választom, ahol nem kell a történetek részesévé válnom, és már nem számít, hogy kiről-miről mit gondolok. Nem akarok fegyvert ragadni már senkiért, és senki ellen. Nem kell már bizonyítanom semmit-senkinek.

Az én harcomat már megharcoltam, már nem akarok semmi mást, mint menedék lenni… Egy olyan hely, ahol meg lehet pihenni, ahol a megfáradt szív végre kipihenheti az élet fáradalmait.

Egy olyan Tér, ahol nem kell vigyázni a Lelkedre, nem kell védőfalat húzni, ahol a Lélek az otthonra tud emlékezni. Ahol szavak helyett-csendből értünk, ahol egymás szemébe nézve, egymás Lelkébe látunk, és kapcsolódásunkból új remény születik.

Itt vagyok, mert tudom, hogy szükség van rám. Azoknak vagyok, akikben még él az érzés, a tisztaság, a Lélek hangja, és a mindennapok szürkeségéből kilépni vágynak, akár csak egyetlen pillanatra…

Itt vagyok, és megtartalak, amíg a sebeid gyógyulnak, és újra felismered a saját erődet. Veled vagyok, társadnak tudhatsz az utadon, de nem leszek többé szövetségesed. Mutatom, tartalak, és engedem, hogy emlékezz!

Kísérlek a csendemmel, amíg visszatalálsz a fényedhez, ami jól tudom sosem aludt ki teljesen benned, csupán a fájdalom fátyla takarta el előled. Neked kell széttépni, vagy csak leengedni ezt a fátylat azzal, hogy te is elengeded az összes történetet, és ezzel leteszed a fegyvert, a vértet, és csatába magaddal, vagy bárki mással többé sosem indulsz el…

Döntened kell, ahogy én is döntöttem: árnyék és fény, múlt-jövő és jelen, fájdalom, harag, gyűlölet és szeretet között. Választásodon múlik minden…de bárhogy is döntesz, én itt vagyok…

…de soha többé nem leszek szövetségese senkinek.

Nem lépek többé harcmezőre. Nem engedem, hogy a Lelkem a döntéseim, akaratom miatt menedékét újra elveszítse. Nehéz most itt lenni minden érző embernek, mert olyan dolgok történnek, ami miatt sokkal könnyebb lenne feladni mindent: a küldetés tudatot, a feladatot amit még odafent vállaltunk el erre az életre. Egyszerűbb lenne napról-napra csatába indulni, és azt gondolni, hogy ami a harcmezőn történik, az nemes küzdelem.

Küzdelemben elesni, ott maradni, vagy felállni, újabb leosztással, új játékot kezdeni, nyerni, veszíteni, aztán egyszer csak mindent elengedni, és Felszületni. Igen, így is lehet, de én nem ezt választom…

Nem szeretnék többé senkinek szövetségese lenni, nem vágyom újabb harcokra, játszmákra, sem drámákra. Mindebből elég volt már, az én harcomat, már megharcoltam.

Menedék vagyok, és mostantól menedék maradok.

Ez az érzés, ez a béke most már az enyém. Magamtól oda nem adom, és nem engedem, hogy ettől az érzéstől bárki megfosszon.

Béke, szeretet, nyugalom.

Itt vagyok, menedéket adok. A Lélek csendjében nyílik a Tér kapuja, gyere beléphetsz…mindent ami nem való ide, tedd le a kapuban, mint sáros cipődet a templom ajtóban…csendesen és tisztán közeledj.

…érezlek, és te is érezhetsz. Szeretlek, és te is szerethetsz. Menedék vagyok, és te is menedék lehetsz…nagyon sokan vannak, akiknek szükségük van rá, hogy tudhassák, hogy létezik ilyen.

Van olyan, amikor nem számít már semmi más, csak a Lélek, és a tiszta érzések…hiszen amit lehetett, már mind elveszítetted. Van olyan, amikor a hit nem kérdés számodra, hanem egyértelműség minden helyzetben. Van olyan, amikor már nem kérsz, hanem te magad teremtesz. Van olyan, amikor a legnagyobb erő benned a jóság, és a szeretet.

Itt vagyok, és maradok!

Menedéket adok neked a csendben, hogy hazatérhess önmagadba, hogy megérkezhess.

Menedéket adok a szívemben minden érző lénynek, és azt kívánom, hogy legyünk sokan…egyre többen, akik ugyanezt teszik, és kapcsolódjunk Jóságban, Szeretetben, Lélekben.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea