De elsősorban: nem tesz téged bizonytalanná az értékeddel kapcsolatban.

Egy biztonságos férfi belép az életedbe, és békét hoz – nem káoszt. Nemcsak a megfelelő szavakat mondja… hanem tartja is magát hozzájuk. Jelen van. Következetesen. Szeretettel. Teljes szívvel.

Nincs fél-szerelem. Nincsenek vegyes jelzések. Nincsenek eltűnések, amikor a dolgok komolyra fordulnak. Nincsenek hazugságok, miközben másnak tetteti magát. Nincs megcsalás a hátad mögött, miközben esküszik, hogy te vagy az egyetlen. Nincs más nőkkel való játszadozás, miközben téged nevez a „mindenének”. Nincs manipuláció, nincs gázlángolás, nincs taszítás és visszahúzás csak azért, hogy megtartsa a kontrollt.

Egy biztonságos férfi nem teszi a szerelmet találgatós játékká. Otthonérzéssé teszi.

Tisztán szeret. Tisztelettel. Szándékkal.

Nem kell neki elmagyarázni, hogyan bánjon veled… mert már tudja. Mert érzelmileg elég érett ahhoz, hogy felismerjen egy értékes nőt, amikor meglátja. És elég bölcs ahhoz, hogy ne veszítse el őt.

Vele őszinteség van. Következetesség van. Érzelmi biztonság van. Hűség van… nemcsak a szavaiban, hanem a tetteiben is. Megtiszteli a jelenlétedet, óvja a szívedet, és megérti, hogy az igazi kapcsolódás nem ígéretekre épül, hanem viselkedésre.

És a legjobb? Nem érezteti veled, hogy „túl sok” vagy, csak mert kéred a legalapvetőbbet. Mert számára a szeretet, a hűség, a tisztelet és az őszinteség nem túlzás… hanem alap.

Ezt hozza egy biztonságos férfi. Nem tökéletességet, hanem erőfeszítést. Nemcsak kényelmet, hanem biztonságot. Nemcsak szavakat, hanem bizonyítékot.

Nem várja el, hogy kiérdemeld a szeretetét… Megadja, mert készen áll arra, hogy úgy szeressen, ahogyan mindig is megérdemelted.

És amikor megtalálod az ilyen férfit, végre megérted: A szerelemnek sosem lett volna szabad fájnia. A szerelemnek mindig is ilyennek kellett volna lennie.

~ Safdar Abbas

Megerősítő áldás: Vannak vacak napok.

Amikor legszívesebben csak a kedvenc takaród alatt kucorognál, mert rád telepedett és összenyomott az élet: hiába lenne szükség a munkádra, hiába várnak rád a barátok és a család, egyszerűen nem tudsz megmozdulni. Ha pedig még is, nincs benne köszönet – noha a mosolyod rutinból kúszik az ajkadra, a tekinteted üres marad, mint a kikapart gyöngykagyló meszes héja. Vannak vacak napok. Amikor az életkedved úgy tűnik el, mint tengerparti homokban az eső nyoma.

Amikor épp úgy teher vagy önmagad, mint a világ számára. Amikor tudod, hogy mit kellene tenned, tudod, hogy meg kellene tenned, mégsem teszed… Feleslegesnek, haszontalannak érzed magad. Ember, nézz rám. Láttál már szivárványt? Tudod, azt a sokszínű boltívet az égen. Valaki talált már kincset az alján? Nem. Még is bárkinek, aki észreveszi, különleges pillanatokat ad. Pedig haszontalan. Akár a madár dala.

Hallgasd a pacsirtát, ahogy énekel. Pedig, akár oly halkan is ciripelhetne, mint a hangya. Vagy röföghetne is. De nem. Énekel. Ez a világ tökéletes. Nem hibátlan. Tökéletes. Miképp a hasznos, a haszontalan dolgoknak is helye van az ég és a föld között. Sose kételkedj önnön létjogosultságodban, mert ha elhiszed, hogy csak a hasznos énednek van értelme, elveszted a lelked egy különleges oldalát. Mintha… mintha eltűnne az égről a kék. Nem baj, ha épp nem érzed hasznosnak magad, nem baj, ha egy nehéz napodon csak hibázni tudsz. Mert a világ részeként így is, úgy is tökéletes vagy. Csak legyél az, aki lehetsz.

Ma éld a haszontalant, holnap a hasznosat, még holnap után az éned azon oldalát, akit eleddig sosem tapasztaltál… Tökéletes vagy. Nem hibátlan. Tökéletes.