Van, hogy ennek a szónak a láttàn, vagy hallatán, màr összeszorul az ember gyomra.

 

A csapból is ez folyik.

Engedd el, ami már nem szolgál téged!

Én azt tapasztaltam, hogy az elengedésre az első válasz az, hogy nem tudom.
És sokszor az elengedèst egy emberhez kötjük, vagy valami nagyon fontos dologhoz az életünkben.

 

 

 

Az évek alatt letisztult bennem az, hogy nem személyt kell engedni, vagy egy dolgot.
Hanem a hozzà fűződő érzéseim és gondolataim.

 

Ezek miatt nem tudok elengedni, mert van bennem egy görcsös ragaszkodás, félelem, ellenàlás, fájdalom.
És ott van is, hogy sokszor az elengedésnek véglegesnek kell lennie.

Nem hoznám ide csak egy mondat erejéig a bántalmazó kapcsolatokat.
Ebben az esetben én nem az elengedést mondanám elsőre hanem a szakítást.
A szakítás az, amikor nem kérek, màr többet a másikból.

Mikor az ikerláng utamat jártam, tényleg mindenhol az elengedést olvastam, és már torkig voltam vele.
És valahogy be is feszültem, hogy minek is kellene elengednem valakit akit szeretek.
Adhatok szabadságot, de az elengedés? Hmm..

 

Szerintem igazàn félte lett értelmezve ez az elengedés sztori.
Az önismereti munka során, az első az, hogy bennem mi van.

 

És ha én görcsösen elakarok valakit engedni, mikor erre mèg nem is állok készen, vagy éppen azért szeretném elengedni, mert mindenhol ezt làtom, hallom, mert trendi, akkor ez olyan lesz, mint a Prérifarkas és a Gyalogkakukk kapandjai.

 

Ha bennem van a görcsösség az elengedéssel szemben, akkor ugyan úgy futok a másik után, hiszen nincs meg bennem a bizonyosság, hogy lépjek, mert még nincs itt az idő, és sokszor belebukás a vége többszöri próbálkozásra is.

Szerintem az elengedésnél a legjobb tanács, hogy elsőnek nem az embert, a dolgot engedjük el, hanem mindazt az érzés és gondolatvilágot, amitől rosszul érezzük magunkat odabenn tőle, általa.

Ha megfigyeljük az érzéseink, gondolataink cikázását magunkban, magunkra helyezzük a fókuszt, így a belső világunkat tudjuk helyre tenni.

Egy személy elengedése könnyeden születik meg bennünk, amikor màr készen állunk rá.
Akkor olyan egyszerűen fog menni a nem, mint az igen.

Ha te is jártàl màr így, és màr herótod van az elengedéstől, és attól is, hogy nem tudod, nem megy.
Közelítsd meg az elengedést egy másik oldalról.

 

 

 

Sokkal könnyedebb, és hatékonyabb ha elsőnek a belső világod rendezed, és utána engedsz el személyeket, dolgokat.

 

 

 

Ha erőlteted tudod nem a könnyedséget hanem a görcsösséget erősíted.
Csak játsz el a gondolattal hmm

Mi történne velem ha ezt az érzést elengednèm?
Mi történne velem ha ezt a gondolatot elengedném?

 

Ugye azt mondtad jobb lenne, itt nincs akkora ellenálás, max a tudattalanban
De megvan a pozitív érzés, az ösztönzés, hogy az elengedés nem akarásból, hanem a jobban lét kedvéért történik.
Béla meg addig elvan a kis világàban, vele nem kell addig foglalkoznod ebben a témàban, amíg ott nem lesz a bizonyosság, hogy ha ő nem lenne sokkal jobb lenne nekem.

 

 

És nem azért mert benyomkodta a gombjaim ami elől menekülnèk, hanem azért, mert màr nincs meg bennem irànyàba a szeretet.

 

 

 

Létezik könnyedebb elengedés, ha magunkban kezdjük a folyamatot, és nem akaratból tesszük mindezt, hanem tiszta szándékból.
Akarásnak nyögés a vége, biztos van ennek a mondásnak pozitívabb változta is.

 

 

 

De én most arra gondoltam általa, hogy nem kell sajàt magunk életetét megnehezíteni azzal, hogy elsőnek a külvilágban szeretnénk változtatni, a gondolkodásunk, és az érzelmeink rendezése helyett.

Forrás Internet

Megerősítő áldás: Ne kapaszkodj olyan emberekbe, akik folyton elengednek téged.

Figyelj oda a hűséges emberekre. Akiket nem kell lenyűgöznöd. Akik mindig vigyáznak rád. Azok, akik kötöttségek nélkül szeretnek téged.

 

Nehéz, de lényeges lecke a kapcsolatok táján való eligazodásnak: annak a mély jelentősége, hogy tudd, mikor kell abbahagyni az olyan emberekbe kapaszkodást, akik folyton elengednek.

 

 

 

A szívünk gyakran ragaszkodik ahhoz, amihez szeretnénk, ha kapcsolódás lehetne, még akkor is, ha a valóság az elhanyagolás vagy érdektelenség mintája. Ez az állandó erőfeszítés, hogy áthidaljuk a táguló szakadékot, kimerítő és végül nem teljesítő.

 

 

 

 

Az igazi bölcsesség abban rejlik, hogy áthelyezed a fókuszod, és odafigyelsz az életedben már jelenlévő hűséges emberekre – azokra a ritka drágakövekre, amelyeket sosem kell lenyűgöznöd, azokra, akik következetesen melletted állnak, és akik olyan szeretetet kínálnak, amely kötöttségek nélkül jár.

 

 

– Vannak akik ha te nem hivod őket, akkor is felhívnak és megkérdezik hová tűntél,- mi van veled. Mérce számomra az utóbbi..
Ha nem hív, azt is elfogadom, ennyit érek, csak ennyire voltam fontos.

 

 

Vagy ego ? ,dac? büszkeség tart vissza ? Hát akkor így járt, aki még itt tart…mert elveszített.

 

 

Bizalom a kulcs, és legfontosabb!

Bízz a szóban forgó helyzetben, mert stabil alapja megbízható kiindulási pontot nyújt.

 

 

 

 

Lásd tisztán a motivációdat, hogy csak a szolgálat és a szeretet vezéreljen, így az energiaszinted egyre emelkedik, és egyre szebb tapasztalatokra teszel szert.

Megbízhatsz a kérdéses személyben. Bízz abban, hogy imáid meghallgatásra találnak még akkor is, ha nem kaptál bizonyosságot róla. Jó úton jársz. Bízz a megérzéseidben és az intuíciódban.

Brahmá és Siva mellett az ő feladata a világ fenntartása. Harmóniát teremt, amikor a hatalmi erők kibillennek, valamint védelmet nyújt az embereknek, és kegyelemben részesíti őket.

 

 

 

Jóindulatú, szeretetteljes istenség: hozzá fordulhatsz, ha szeretnéd biztonságban tudni az életedet most és a jövőben.