Újhold van. A Hold most a Nap és a Föld között áll, teljesen elfordulva tőlünk és nem látszik, mert a sötét oldala fordul felénk.

De ez nem hiány, ez a kezdet.

Ez a legbelső csend, ahol minden új megszületik.
Ez az a pillanat, amikor még semmi sem látszik, de minden lehetőség ott rejlik.
És ott van velem a két fényes kísérő!

Valószínűleg a Vénusz és a Jupiter, a legfényesebb bolygók, akik gyakran kísérik a Holdat, mint szerető tanúk.
Ők most emlékeztetnek, hogy a láthatatlan is jelen van.

Úgy képzelem, mintha a Hold most összeszedi magát, új álmot vesz magára, és hamarosan újra előlép a sötétből, de már egy új minőséggel.

El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.

Van, hogy valakinek az egész szíved odaadod, és minden egyes porcikáddal szereted.
A magasba emeled, és kincsként bánsz vele, érezteted, hogy számodra egy valóságos csoda.
És azt hiszed, ha majd minden egyes sejteddel szereted, akkor ő is így fog téged szeretni.
De nem így lesz.

És csak vársz, közben sírsz, hol magányosan, hol mások előtt, előtte.
Könyörögsz neki, hogy mutassa ki mit érez, pedig mutatja ő, csak nem azt, amit te szeretnél.
Azt hiszed, nem mond semmit, pedig az a válasza.
De te még erőlködsz, vársz, közben sírsz, hogy mit rontottál el, mit kellett volna másképpen, miért nem elég a te szerelmed.

És elfogysz. Megüresedsz. A lélek kiszáll belőled, mert még azt is odaadtad, egyetlen szaváért…
De a szerelmet nem lehet erőltetni, és nem lehet kicsikarni.
Az, ha valaki magától adja, gyémánt.
Ha erőszakkal kérted, csak merő fájdalom.

És a szeretet – az igazi, mély, őszinte, hűséges szeretet – nem fáj.

/Agárdi Zsóka/

Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a Földön lennénk.

A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyűlöletet szerelni, mert az újabb gyűlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a győztes is el ne veszített volna.

A Föld egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle.

És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb adni kell. Adni nem könnyű.

– Szepes Mária –