Egy újrakezdés energiájában vagyunk, ami azt jelenti: lélek szinten tudunk leginkább megújulni, megfejlődni amit kell.

Az érzelmi részünk a legfontosabbak, ezáltal tudunk legjobban kapcsolódni, családtagokhoz, barátságokhoz, párkapcsolat vagy ismeretséghez, ha nincs lelki kapocs egy idő után elhal a kapcsolódás!

A nyitottság, és a kommunikáció a legfontosabb a kapcsolataink ápolását illetően. Ha kellően nyitott vagy, nem zárkózol be, akkor egy őszinte, meghitt őszinteség elhozza a valódi megváltást az életedben.

A 20-a mindig nagy érzelmet jelöl, és szülő-gyerek kapcsolatot is jelölhet. Most megméretésre kerül a sor, hogy mennyire vagyunk nyitottak érzelmileg, mennyire vagyunk közlékenyek, és kommunikáció fontossága előtérbe kerül.

Egyetlen ember mellett a döntést meghozni ? Ilyen az érett és az éretlen párkapcsolat?

 Az éretlen személyiség éretlen párkapcsolati képet kerget, olyat, amelyet kamaszként felállított magának. Egy ideálba szerelmes, aminek nehéz megfelelni, a másik ember igényeit, szükségleteit, esendő emberi mivoltát figyelmen kívül hagyja, annak személyiségét előszeretettel farigcsálja a saját normái szerint. Megrekedő, fejlődni képtelen kapcsolatokba sodródik, laza, kötelékekbe, ahonnan egy idő után menekül.

Egy éretlen személyiség pontosan a „használd és dobd el” egyszer használatos, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszi át a párkapcsolataiba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és idővel, a tűz lanyhulásával riadtan pislog körbe. Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van az állandó, őrjítő perzselő szenvedély a kapcsolatból? Kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a “nagy semmittevésben”. Szomorúan állapítják meg, már nem működik a kémia.

Az éretlen személyiség így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.

Féktelen, eszeveszett szenvedélyre nem lehet építeni a tartós párkapcsolat, vagy a házasság várát.

A testi vágy ugyanis könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, józan ítélőképességünket kint hagyjuk a küszöbön kívül. Időnként hajlamosak vagyunk a testi vágyat összetéveszteni komolyabb, mélyebb érzelmekkel. De egy éretlen ember az intenzív testi vonzódást szinte mindig összemossa az intimitással, pedig ez messze van a valódi intimitástól

Ha lanyhul a tűz, úgy lesz egyre bizonytalanabb, és csak panaszkodik, hogy már megint nem az igazi sodródott az útjába. Nem bírja a változást, nehéz elviselnie, ha az érzelmek minősége, intenzitása változik.

▫️Az érett szerelem nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes. Hanem éppen hogy dinamikája van, van benne közeledés, távolodás, meg kell élnünk mélységeket és magasságokat is együtt. Egy érzelmileg éretlen személyiség számára viszont állandó szexuális hevület, ugyanakkor konfliktusmentesség kell, a konfliktus egy fenyegető felkiáltójel, vigyázz, vége mindennek, elmúltak az érzelmek.

▫️Egy érett személyiség mer bízni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek és illékonyak, akkor biztosan a másik ember ugyanilyen. Nem őrlődik a folytonos bizalmatlanság, gyanakvás és féltékenység vasmarkában, nem ül a másik ember lelkére, nem nyomorítja meg érzelmileg, és nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó szimbiózisra.

A birtoklási vágy, a féltékeny fájdalom kikezdi a valódi szövetséget.

K.E.

Egyszer, mikor igazán belém szeretsz, ne a frissen elkészített frizurámba, vagy sminkembe, ne a külsőségekbe. Szeress engem úgy hogy a testem, nem tökéletes, de figyelek magamra.

Szeress bele abba az énembe, amire nem vagyok büszke. Azokban az időszakaimba, amikor egyáltalán semmit sem érzek, vagy épp mindent egyszerre. Amikor magam sem értem magam. Vagy mikor épp félek, és bizonytalan vagyok.  Vagy épp szárnyalok, ragyogok. Nevetek és boldog vagyok. Szeress bele, minden oldalamba, a jóba és a rosszba egyaránt.

Szeress belém mindennel együtt, egészen, vagy ne szeress engem egyáltalán. Láss engem.  És én szerelmemmel takarlak be. Csókjaimmal ébresztelek, mosolyommal simogatlak és hiszek Benned. Bennünk.  Mert úgy tudlak szeretni, ahogy vagy. Mert csak úgy érdemes szeretni.  Egészen. Vagy sehogy.

Kun Magdolna: Útra készen

Mikor a virágzó nyár már hervadásra vár, útra kerekedik minden gólyapár, s csak szállnak-szállnak egyre távolabb, miközben piros csőrükre könnyek hullanak. Mert a gólya is olyan, akárcsak az ember, megtelik a szeme fájdalomkönnyekkel, mikor eljön az-az idő, hogy útra készen áll, s érzi, hogy vissza már sohasem talál.

Tudom, egyszer én is messze költözöm,  akkor könnycseppekbe fullad élet-örömöm, de majd magammal viszem azt az emlékképet, hogy tavasszal a gólyák mindig visszatérnek.