Új utak megjelenése, új élethelyzet, újdonság erejével hat rád, de mindenképpen ez az út akkor születik meg, ha valamit valamiérért elvet alkalmazod.

Ezek szerint, el kell engedned és le kell zárnod valamit, ha egy teljesen másik útra is fellépsz.
A világnak megmutatod valójában ki is vagy??

Amit el kell engedned mindig valami teher, és amig ezek a súlyok ránehezednek az életedre, úgy nem tudsz előre menni, nem tudsz szabaddá lenni. Ezért fontos, tarts önvizsgálatot, mi az ami nem odaillő az életedben, ez lehet egy rossz szokás, negatív ember, vagy élethelyzet, egy bizonyos szituáció.

Amint rá tudsz lépni az új útra úgy leszel, felszabadultabb, egészségesebb, boldogabb és sikeresebb ember!

De egy a fontos, addig a jólét, a bőség, az öröm, a szerelem, új út nem tud jönni, amíg az  életedben ottmarad, rossz tulajdonság, negatív élethelyzet, negatív emberek és különféle gyenge minőségek jelen lesznek a sorsodban. 

Akkor tud áramolni pozitív erő, energia az életedben, ha kellő helyet csináltál a fogadására, amíg nem tudod tiszta szívvel fogadni, úgy minden energia elvesztegetett idővé válik, megrekedt élet alakul ki.

Nem működő vállalkozás, párkapcsolat, szülő-gyerek kapcsolat megmérgezett helyzete, rossz életminőség és betegség… .Ez mind-mind negatív – sok fejlődés és tanulás burkoltan van benne, de miért nem lehetne a másiknak figyelmet és energiát adni ha mi azt szeretnénk megtapasztalni.

Megerősítő áldás: Hogy kell szeretni?

·
„HOGYAN KELL SZERETNI”
Gabriel Garcia Marquez

– Akkor mit fogunk csinálni?
– A szerelmet.
– Biztos vagy benne?
– Igen
– Oké, megyek vetkőzni.
– De minek vetkőzöl le?

– Jól kell csinálni.
– Ki mondta neked, hogy le kell vetkőznöd ahhoz, hogy SZERETKEZZ?.
– Nos, ha jól tudom, így kell ezt csinálni.
– Nem, nem cstak így lehet szeretkezni.
– És akkor hogyan?

– Csak öltözz fel és beszélgessünk, amíg el nem fáradunk, nevessünk a semmiért és mindenért, nézzünk egymásra lassan, amíg meg nem próbáljuk megfejteni egymást.
Velem nem a testet kell levetkőzni, hanem a lelket, csak addig nézni egymásra, amíg elakad a szavunk, és ott, abban a pillanatban, amikor a szavak nem elegendőek ahhoz, hogy megmagyarázzuk, mit érzünk, abban a végtelen csendben végre megérinthetjük egymást. Érted?
– Megérinteni minket?

– Igen, érints meg engem egy ölelésben édesen halálra táguló simogatás engedelmes gyengédségével.
– Aww, de szép.
– Nézd, megengeded, hogy fogjam a kezed?
– Igen.
– Érzed? ez az egyik módja a szeretkezésnek
– Ez a lényeg.

Csak öltözz fel és beszélgessünk amíg el nem fáradunk, csak nézzük egymás száját, szempilláját, ajkát egy kicsit és ha kell a csók engedély nélkül jön.

Addig beszélgessünk, amíg meg nem ismerjük minden emlékünket, amíg nem ismerjük legmélyebb titkainkat, csak hadd nézzem a legextrémebb és legtökéletesebb gyönyörig, hadd lássam a LELKED fáradtságig, amíg ezek a szemek meg nem adják magukat, és kényszerítenek arra, hogy leengedjem a szemhéjam, ami elaltat.

– És te kényszeríted őket, hogy nyitva maradjanak?
– Igen, egész éjjel téged foglak bámulni…
Csak Téged”
/Gabriel Garcia Marquez/