A bőség és a jólét rád talál – feltéve ha fókusz afelé irányul, hogy jobb és szebb legyen körülötted minden!

Ne a hiányosságokra, másik ember negatív tulajdonságaira figyelj, ha veled megtette másokkal, önmagával sem kíméletesebb.

Ezért felesleges arra figyelned, hanem sokkal jobb ha magadra irányítod a fókuszt.

Megerősítés: Most először én vagyok az, aki nem várok, aki kimondja azt, hogy nem: tovább már nem várok. Nem várok arra, hogy majd alakul, hogy majd összecsiszolódunk.

Már magamtól se kérem, hogy más legyek, hogy ne a szerelembe legyek szerelmes. Már nem mondok le a szerelem szavairól, és arról sem, hogy mindezt jelezzem. Túlcsordulok, tudom én azt nagyon jól, de ez, hogy neked nem öröm mindez elszomorító.

Nem – a szerelemben sem tudok korlátok közt tengődve várakozni. Szabályok közé szorulva vergődni. Mindenki másképp szeret, ki ömlengve, ki odaadóan, ki szerényen. A szerelem néha fáj tele konfliktusokkal, de mégis olyan, mint a tavaszban az életető friss levegő fuvallata. Miért éljek télben, ha van tavasz?

Olvadó jégből én a tavaszba libbenek, s a nap sugarait keresem. Nem kérem, hogy kövess, mert én sem tudlak követni téged. A fa virágait ringató szelet keresem.
(Nemesfalvy Réka)

Amiket nem szeretsz magadban…

Vannak részeink, tulajdonságaink, amiket nagyon jónak tartunk.
Szerethetjük magunkban azt a részünket, amelyik gondoskodó vagy humoros vagy éppen bátor és kitartó. Ezek általában azon részeink, melyeket a környezetünk értékesnek tartott, elismert s így megtanultuk mi is jónak tartani magunkban.

Vannak azonban olyan tulajdonságaink, amik egykor elítélő minősítéseket kaptak. Mindegy, hogy a társadalom számára azon tulajdonságok mennyire értékesek, mi utálni fogjuk magunkban akkor, ha azokat a gyermekkori környezetünk valamiért veszélyesnek vagy elítélendőnek tartotta.

Ha például kislányként édesanyánk féltékenység miatt büntette azt, ha édesapánkkal kedvesek voltunk, nagy valószínűséggel száműzni fogjuk magunkban azt a részünket, aki örömét leli abban, hogy a számára fontos férfi felé kifejezi a kedvességét.
Láthatjátok, hogy a száműzött részeknek még csak nem is kell, hogy valódi ‘rossz’ tulajdonságaik legyenek, bőven elég az, ha mi elhittük nemkívánatos voltukat.

Ezek a SZÁMŰZÖTTEK ott élnek bennünk valahol és hiába fordítottuk el tőlük arcunkat vagy választottuk le magunkról őket, a kapcsolat akkor is megmaradt közöttünk és az elzárt érzések megtalálják a módot, hogy eljussanak hozzánk – szélsőséges esetben akár betegség formájában is.

Az ELÍTÉLT RÉSZEINKNÉL ÓRIÁSI KINCSEK VANNAK. Kezükben LÁMPÁSOK vannak, amelyek, ha összeadják fényüket, CSODA FÉNYEK GYÚLHATNAK BENNÜNK.
Ezekhez a kincsekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha visszafogadjuk és elfogadjuk kitagadott énrészeinket. Ahhoz, hogy igazán jól tudjunk lenni, szükség van arra, hogy MAGUNKHOZ TUDJUK ÖLELNI az összes részünket. Úgy, ahogy vannak, szőröstül-bőröstül.

Azt már általában tudjuk, hogy miben vagyunk jók és miben vagyunk rosszak. Aki nem szeretné tudni, hogy (szerinte) miben rossz, az gyakran választja azt, hogy elkezd az ellen harcolni a külvilágban, utálni azokat, akikben azt a tulajdonságot látja. Bárhogy is tegyünk, a lényeg, hogy (szerintünk) vannak bennünk rosszak és jók.
És ahogy bent, úgy kint..

De mi van, ha TE EGY KEREK EGÉSZ VAGY, aki pont olyan, amilyen.
Mi van, ha végre ABBAHAGYHATOD, HOGY KEMÉNY, ÍTÉLKEZŐ SZÜLŐJE LEGYÉL MAGADNAK?
Mi van, ha végre LEHETSZ önmagadnak AZ A SZÜLŐ, AKIRE MINDIG IS VÁGYTÁL? Ha végre kialakíthatsz magaddal egy kedves és elfogadó párbeszédet?

Sokan kérdezhetik, hogy ha ‘nem ostorozom magam’, hogyan lesz változás? Vagy mondhatjátok:
‘Ha elfogadom magamat, akkor nem lesz motivációm változtatni.’

Valójában pont az ellenkezője történik. Gondold végig eddigi életedet: hol teljesítettél jobban, hol voltál motiváltabb? Ott, ahol kegyetlen és ítélkező tanár gyötört, mondván, hogy semmire nem vagy jó, vagy ott, ahol dícsérő szavak kísérték tanulmányaid sikerét és megértő, bátorító mosolyok, ha időnként elbuktál?

VAN BENNÜNK EGY EREDENDŐ VÁGY A JÓRA. Egy HAJTÓERŐ, ami azonnal beindul, amikor már nem kell többé védekeznünk. Minden bennünk lévő ‘rosszat’ torzulások alakítanak ki, amik további torzulásra csak mélyülni tud.

Az elfogadás és a szeretet megnyit, bátorít.
Lehetőséget ad a valódi fejlődésnek, nemesedésnek.

Gyűjtsd hát össze bátran a lámpásaidat, hadd melegítsenek fel gyengéd fényükkel! Az összes a TIÉD!
Ki tudja, talán egyszer kedvet kapsz arra is, hogy másoknak is adj melegedből, ezáltal megmutatva nekik is az utat, hogy hogyan tudják ők is felgyújtani magukban a CSODÁT.