Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik.

Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod.

Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? – Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!”

A szavak kimondása sokszor a legnehezebb.

Mert van, hogy nincs arra szó, ami a lelkedben zajlik, van, hogy annyira szeretnél valamit átadni, elmondani, de nem tudod hogyan, nem tudod, vagy nem mered kifejezni azt a nagyrabecsülést, csodálatot, amit szíved mélyén érzel.
Mégis, a szavak fontosak, mert amellett hogy a csendben megélt pillanatok mindennél beszédesebbek, de az igazi, őszinte, lélekből fakadó szavak pótolhatatlanok, mert képesek megnyitni szíveket, kapcsolódni a legfontosabb emberekkel, és az elválasztottságból az egységbe vinni, akkor ha annak mondod, aki hasonlóan érez.

A szavak mögötti energia átmegy, és így a kettő együtt életeket képes megváltoztatni. Egy ajtó lehet mindahhoz, amit szeretnél, a boldogsághoz, az együtt öröméhez. A szavak olykor nélkülözhetetlenek…

Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az Életünk..

Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…

Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…

Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az Életünk…