Néha egy együttérző mondat többet jelent, mint egy hosszú, egyoldalú szónoklat, vagy annak az ismertetése, mit hogyan kellene tenni. Sokszor egy ölelés is elég az empátia kifejezésére.

„Ketten megoldjuk, túl leszünk rajta” – ezek a kifejezések hozzásegítenek ahhoz, hogy a társam azt érezze, ha nem is tudom átérezni a helyzetét, őszinte vagyok, és amennyire tőlem telik, megteszem.

Kifejezem a támogatásomat, ragaszkodásomat. Az empatizálás tehát elsősorban nem a megoldást keresi, nem megérteni akar, hanem beleérezni, nem megcáfolni, nem elbagatellizálni, vagy egyoldalú, földbe döngölő szónoklatokkal kioktatni a másik embert, hanem érzelmileg jelen lenni, megtartani őt, mellé állni, támogatni, amíg a vihar el nem vonul.

Fontos igazság azonban, ha valaki nem képes jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, akkor nehéz lesz vele empatizálni. Ha valaki „nem engedheti meg magának”, hogy elgyengüljön, beszéljen őszintén a problémáiról, lebontsa falait, gyengeséget, szomorúságot mutasson, akkor nem engedi meg azt sem, hogy együtt érezzenek vele.

Király Eszter

Megerősítés: Anyám egyszer elmesélte, hogy belépett egy szobába, ahol néhány ismerőse a háta mögött beszélt róla.

Ők észre sem vették, hogy ott van. Ő csak szomorúan elmosolyodott, megrázta a fejét és kiment. Emlékezett egy barátnőre, aki szavaival árulta el – és az a barátnő soha nem tudta meg, hogy anyám mindent tudott. Anyám nem magyarázkodott, egyszerűen elengedte ezt a „barátságot”.

Voltak rokonok is, akik elfordultak tőle, mert először kiállt önmagáért. Abbahagyta, hogy „óceánokat ússzon át” azokért, akik nem akartak segíteni neki még egy kis hídon sem átjutni. És újra – egy mosoly, egy fejrázás és továbbindult.

Megkérdeztem tőle:

– Hogyan tudtál ilyen könnyen elmenni olyan emberektől, akiket egykor barátnak vagy családnak hívtál?

Azt válaszolta:

– Az élet mindig megmutatta, ki az, aki nem tud velem továbbmenni. Elengedtem azokat, akik nem voltak készek a következő útszakaszra.

Megtanított arra, hogy ne haragudjak azokra, akik elárultak – méltósággal menj tovább, és légy hálás az új emberekért, akiket Isten küld helyettük.