Hunyd le a szemdet, és mond ki: Én itt vagyok, túléltem… Itt vagyok az életben, és arra kérem a Lelkemet, hogy térjen vissza hozzám, tartson velem.

Alázattal meghajlok a Lelkem előtt, és kérem lásson meg engem, ismerjen fel. Helyet, teret adok neki az életemben.

A félelmekről lemondva, a szeretetet választva visszatérek az életbe, az életembe.

Vége van! Valami véget ért, és én túlélő vagyok, túléltem.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Megerősítés:

Szaturnusz-Neptunusz, meg Vénusz, meg kvadrátok, meg majd nemsokára szembenállások, asztrológiai előrejelzésekben mindenki olvashatja, és hallgathatja.

Van, amelyiket érdemes, van, amelyiket én nem támogatom, de ez az én szubjektív véleményem, nem kell vele foglalkozni. Mindenki úgy riogattatja magát, ahogy óhajtja, szíve joga.

Egyet azért ne feledjünk: a gondolataink NAGYBAN teremtik a megélt valóságunkat, és itt hangsúly a MEGÉLT szón van. Amilyen gondolatokkal éled a hétköznapjaidat az nagyban keretek közé szorítja a lehetőségeidet a megélés szintjén. Ha érted mire gondolok. Nem ez az egyetlen időpillanat, amikor nehéz energiák mozognak a térben, de azt se kéne elfeledni, hogy a külső energiák csak akkor hatnak ránk, ha dolgunk van vele. Mit jelent ez?

Leginkább azt, hogy az emberek nagyrésze képtelen a tudatosságra. Ezért aztán valóban úgy dobálják az erők, ahogy ő magát belülről tépi szerte-szana, mert képtelen összeszedett lenni.

Nagyon rossz ezt nekem leírni, de kénytelen vagyok beismerni, és elfogadni, hogy még a magukat spirituális úton járók egy jó része sem tudatos. Sőt, mondhatnám, hogy pont az a „baj” velük, hogy mindenféle hangzatos spiri maszlagokba kapaszkodva várják a megváltást és segítséget KÍVÜLRŐL, ahelyett, hogy befelé figyelnének, a félelmeken, és a szorongáson TÚLI világukba. Nem véletlen lett „Ányékszoba” az én módszerem fantázianeve, mert arra próbálom ösztönözni az engem felkeresőket, hogy ide lépjenek be, saját árnyékaikkal szembesülve.

Ha tehát most elkezdünk rettegni, azzal csak még mélyebbre taszítjuk magunkat és még nagyobb területét uralja létünknek az árnyék.

Gyakorlatilag mindig felteszik nekem a kérdést, miután valahogy megpróbálom elmagyarázni több-kevesebb sikerrel a vendégemnek, hogy MOST e pillanatban ő milyen állapotban van adott kérdése kapcsán: ok, de mit tegyek, hogy ne így legyen?

És valami naaagy spirituális választ vár, valami tuti módszert, hogy holnap reggel felébred, és minden más lesz.

Még mindig, és folyamatosan, és állandóan ezt szajkózom, tulajdonképpen már én unom: NEM LESZ VÁLTOZÁS, HA NEM VÁLTOZTATSZ a gondolkodásodon. A hozzáállásodon. Ha nem uralod a gondolataidat, ha riogatós dolgokat hallgatsz, olvasol, ha nem keresed a földi realitást, és nem állsz két lábbal a Földön. Azaz TU-DA-TO-SAN jelen vagy a saját életedben, létezésed minden pillanatában.

Ha azt hiszed, hogy „olyan magas rezgések vannak most, amit te nem tudsz befogadni”, akkor az úgy is lesz. Ha állandóan fizikai kifejezéseket használsz a megéléseidre, úgymint rezgés, energia, na meg a kedvenceim: az univerzális kvantummező és társai, úgy belekavarodsz, mint vasorrú bába a mágneses mezőbe. Csak, hogy a fizikánál maradjak.

Mit csináljak?

Térj vissza a normál hétköznapokhoz.

Beszélj világosan, nem attól leszel magas/mély spirituális ember, ha a fizikai nyelvét használod, amit amúgy valószínűleg nem is tudsz a fizika kontextusába helyezni.

Mondd el mi bánt. Használj értelmes magyar kifejezéseket: mint fáj, nehéz, zavar, nyomás alatt vagyok, nem értem, és a többi, most nem sorolom. Hagyd a lelkedet, beszélj a gondolataidról, érzéseidről. Megéléseidről.

Gyere vissza ide a földre, földi ember vagy.  Lélekkel, vagy anélkül, ez is mindegy. Attól még ember vagy, csak más minőségét éled az ember-ségnek.  Ne akarj más lenni, mint aki vagy e pillanatban.

Szükség van a józan eszedre, mert ha nem lesz ez, az amaz, amit megszoktál itt modern emberként, úgy elvérzel, mint a fene.

Ez esetben sem az Isten, sem az Istennő nem fog megmenteni, meg amúgy senki.

Tisztázd, hogy mi a bajod.

Keresd a földi valóságot, spirisebben szólva: földeld le magad. Ahogy ezt ezermilliószor leírtam már: menj ki a természetbe, beszélgess fákkal, bokrokkal, fúszálakkal, hallgasd a madarakat, figyeld az állatokat. Kapcsolódj velük (ezt is jajdeszépen mondtam, ez ma használatos spiri fogalom a kapcsolatba lépni helyett.

Maradj a fejedben, amikor arra van szükség, ha kérdésed van, képzeld el, hogy becsukott szemeid előtt megjelenik egy ajtó. Tedd fel a kérdésedet – pl. mit nem veszek észre, amit már tudok? – és nyisd ki ezt az ajtót. Nézd meg mi van mögötte, és értelmezd. Internet a barátunk, itt ülsz előtte, írd a keresőbe a talált dolgot, fogalmat, és kérdezd meg milyen szimbólummal analóg.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szellemiség (spiritualitás), és a földi lét csak akkor működik, ha mindkettőt egyszerre, párhuzamosan működtetjük.

Imádom amúgy ezt a Szaturnusz-Neptunusz együttállást, minden riogatás ellenére, mert nekem pl. az I-es házamban van a Neptunusz, ami nem kedvez az önmagam tisztán látásának, valamint engem sem látnak mások tisztán. Annak viszont igen, hogy én másokat tisztán lássak. Amikor Szaturnusz mester, az igazi földi erő, a szigorú és kérlelhetetlen tanító, a Sors ura nyakoncsípi Neptunuszt, a ködös mámorokat, képzelgéseket, illúziókat, amelyek ma annyira uralják a spiritualizmust, lehúzza a Földre, számonkéri, lebontja Maya fátylait. Nyammiiiii, ez a finom, én ezt szeretem. Földi emberként itt akarok helytállni, a szellemiséget az anyagba transzformálni (na, ugye, tudok én is ilyen emelkedett spiri szöveget tolni), erre pedig kiváló a jelenlegi állás. Kinek mivel van dolga, ahogy ezt fentebb írtam, úgy hat, úgy éli meg, és úgy használja ki, vagy fel a környező hatásokat. Én így.

Legyen végre rend a káoszból, én ezt vallom.

És ebben tudok segíteni, aki kéri.

Hogy önmagadhoz legyél közelebb, és két lábbal állj a földön.

Ehhez a számomra elérhető eszközökkel: asztrológia, szeánszok, beszélgetések, amelyek felforgatják az addigi hitrendszereidet magadról, és a mágiával is. Mert a mágia maga az átalakulás, amikor a szellemiség az anyagban megtestesül.

Legyetek bátorak, hogy egy klasszikussal éljek!  Bátrak és addig élvezzétek a földi utazást, amíg lehet.

Mert nagyon rövid, és ha vége lesz, utálni fogod, hogy egy csomó mindenről lemondtál, mert nem „merted”.

Forrás Internet

Megerősítés: Új irányba mozdulni

Augusztus 7-től erőteljesen felpörögnek az események, aminek az előszele már most érezhető. 🙂

Mars ahogy belép a Mérleg jegyébe (augusztus 6-ról 7-re forduló éjszaka), azonnal szembenállásba kerül a Szaturnusz – Neptunusz együttállással, és ez még nem minden.

Az égen egy ún. SÁRKÁNY alakzat jön létre, aminek része egy királytrigon (szereplők: Mars – Uránusz – Plútó) és a Sárkány csúcsán a Szaturnusz – Neptunusz együttállás (2 szextillel kapcsolódik). Kardinális üzenet most a MEGÚJULÁS, a továbblépés, ehhez minden erőt, kitartást, belső inspirációt, de akár kényszerítő erőt is megkapunk, hogy ÚJ IRÁNYBA mozduljunk, írhatnám azt is, hogy ideje kilőni a rakétákat. 

Most lehet elakadt helyzetekből is kilépni és mindez nem felelőtlenül, hanem nagyon is megfontoltan történhet. Ehhez lehet, hogy nézőpontváltásra is szükség lesz, illetve mivel a retrográd Merkúr visszahátrál a Plútóval való szembenállásába (nem lesz egzakt), ezért gondolkodásunk gyökeres átalakítására is szükség lehet, hogy merjünk mozdulni. Érdemes KOCKÁZTATNI, az égiek most ezt is támogatják, illetve minden olyan helyzetet, ami valóban megújulás a számunkra.

Emellé pedig ott van egy Vénusz – Jupiter együttállás a Rák jegyében, ráadásul a Tejút egyik tartóoszlopán, az ég legfényesebb csillagával a Siriusszal egy vonalban (egzakt augusztus 12.). Csodás kapuk nyílhatnak, a béke, szépség, Szerelem, elfogadás, együttműködés, lelki társak egymásra találása, hűség, nemesedés, csodálatos kapcsolódások, anyagi gyarapodás, nagy szerencse stb. jegyében is virágzás kezdődhet, persze csak ha megértünk rá és ha tanultunk a múltunkból.

Forrás SzB