A hűtlenséget, hazugságot.

Bár egy világ törik össze benne,
még ezek után is képes mosolyogni!

Egyre több az érzékeny ember, és ez nem véletlen…

Ahogy haladunk a korszakváltás felé, abba a láthatatlan, de mélyen érezhető változásba, amit sokan csak „új energiáknak” neveznek, egyre többen tapasztalják meg magukon az érzékenység jeleit. Ezek az emberek gyakran furcsának tűnhetnek a „hétköznapi szemlélő” számára, de valójában nem furcsák, csak más frekvencián működnek.

Az érzékeny emberek, vagyis a “más” érzékelési küszöbbel élők, sokszor már kisgyerekként is kilógtak a sorból. Ők azok, akik egy zajos osztályteremben befeszülnek, akiknek egy erős parfümillat migrént okoz, akik nemcsak látják a másik arcát, de érzik is mögötte a fájdalmat. A külvilág számukra nem csak impulzus, hanem átélés.

A korszakváltás egyik fontos ismertetőjele épp az, hogy fokozódik a kollektív érzékenység. Többen ébrednek rá olyan érzékelési szintekre, amelyeket eddig elnyomtak, vagy amelyeket a régi társadalmi működésmód „problémának” címkézett. Holott ezek az érzékeny emberek valójában érzékeny műszerek, akik egyfajta finomhangolást hoznak a közösségekbe. Figyelmeztetnek a túl sok zajra, túl sok toxikus kapcsolatra, túl sok agresszív rezgésre. És bár ez a társadalom számára néha kényelmetlen tükör, a jövő szempontjából nélkülözhetetlen.

Fontos megérteni: amit a „többség” még normálisnak él meg, az egy érzékeny embernél könnyen vezethet érzékszervi túlterheléshez, kimerüléshez vagy szorongáshoz. Nem „gyengék”, hanem más az idegrendszerük konfigurációja. Nem „hisztisek”, hanem egy olyan világ küszöbőrei, amely finomabb, letisztultabb és együttérzőbb működésre vágyik.
A kérdés nem az, hogy „miért ilyenek”, hanem az, hogy vajon kik is lesznek azok, akik képesek lesznek hidat képezni az érzéketlen világ és az érzékeny létezés között.

Mert lehet, hogy a jövő nem azoké lesz, akik a leghangosabbak, hanem azoké, akik a legjobban éreznek…
EnigmaZoli

Megerősítés: Mi jellemzi az érzelmileg elérhetetlen embert?

▫️Felszínesség

Rossz hallgatóság, látszólag jelen van, de nem figyel. Nincsenek valódi beszélgetések, nem kapcsolódhatsz hozzá lelki síkon, elmerülni mélyebb, nehezebb témákban kellemetlen és zavaró számára. Azokat sok esetben elvicceli, elbagatellizálja.

▫️Érzelmi távolságtartás

Amit az emberi kapcsolatokról véleményez, két szóban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Megpihen egy limitált időre, még élvezi is a párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, és azt, hogy nem a semmi ágán himbálózik, ideiglenesen van hova fizikailag hazatérnie. De a szívében valójában soha nem érkezik haza senkihez.

▫️Kapcsolatok megszakítása

Könnyebb levegőnek néznie a másik embert, és magyarázat nélkül hirtelen eltűnni az életéből, mint éretten felvállalni az elutasítást és beszélni problémáiról, legyen szó párkapcsolatról, baráti kapcsolatokról, vagy családi kötelékekről.

▫️Bizalmatlanság

Korábbi, múltban szerzett sérüléseinek feldolgozása nélkül ezt a viselkedésmintát viszi tovább, félve attól, hogy újabb sérülések érik. Csak félgőzzel van jelen kapcsolataiban, hogy bármikor kiszállhasson. Ott cirkulál bensőjében a félelem; félelem az egyedülléttől, félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól és szégyenérzettől. Félelem az öleléstől, az intimitástól.

Nagyon szeretne már tartozni valakihez, induló kapcsolatokban hamar fellelkesül, tervezgeti a közös jövőt. Úgy tűnik, nagyon vágyik már egy szeretetteljes kapcsolatra, ezért érzelmileg hamar bevonja a másik embert, aki ragaszkodni kezd, szexuálisan és érzelmileg is elköteleződik. Fejében itt ezen a ponton bekapcsol a „pánikgomb”, ki kell vonódnak a kapcsolatból.

Akkor tudok valamibe beleereszkedni igazán érzelmileg, ha azt érzem, a másik fél biztonsággal megtart. Másrészt mert eldöntöm, hogy kockáztatok, annak ellenére, hogy sérülni, vagy sérteni fogok. Mégis átengedem a társamat a bizalmatlanságom rétegjein, egészen közel engedem, hogy megismerje és megtanulja a sebezhető énemet. Az intimitás a bizalom folyománya.

A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás. K.E.