július 10- én 22:36-kor Telihold lesz a Bak jegyében.

A telihold minden hónapban beteljesülést, megvilágosodást és lezárást hoz.

Ez a telihold kivételes lehetőséget kínál arra, hogy átgondoljuk életünk hosszú távú irányát, felelősségvállalásainkat, valamint azt, hogyan viszonyulunk a sikerhez, a stabilitáshoz és önmagunk határaihoz. A Bak a csillagjegyek között a kitartó mászó, aki hosszan és türelmesen halad a hegycsúcs felé. Nem riad vissza az akadályoktól, mert tudja: az igazi eredmény nem egyik napról a másikra születik.

A Bak telihold során ez a belső szilárdság, rend és következetesség kerül reflektorfénybe. Ilyenkor szembesülhetünk azzal, hol veszítettük el az önfegyelmünket, vagy hol vállaltunk túl sokat mások kedvéért.

Közben létrejön egy oppozíció a Nappal, ami a Rák kegyében van, ez erőteljes érzelmi feszültséget jelezhet a magánélet (Rák) és a karrier vagy társadalmi szerepek (Bak) között. Talán úgy érezzük, hogy választanunk kell: önmagunk vagy mások elvárásai között; a szív és az ész között; az otthon melege és a külvilág elismerése között.

A Bak telihold spirituális szinten az érzelmi felnövés ideje. Arra tanít, hogy miként vállaljunk felelősséget nemcsak cselekedeteinkért, hanem érzelmeinkért is. Nem arról van szó, hogy elnyomjuk a fájdalmat, hanem arról, hogy megtanuljuk uralni, keretek közé helyezni, és úgy dolgozni vele, hogy az építőerővé válhasson.

Belső munkára alkalmas kérdések
Milyen alapokon áll az életed?
Valóban stabil az, amit eddig felépítettél?
Milyen áldozatokat hoztál a sikerért, és ezek megérik-e az árukat?

A Bak energiája arra hív, hogy határokat húzzunk – akár másokkal, akár önmagunkkal szemben. Az önmagunkhoz való hűség itt nem önzés, hanem érettség, annak belátása, hogy nem tudunk másokat szolgálni, ha közben mi magunk teljesen kiégünk.

A múlt heti szíriuszi energiák után ez a telihold egyfajta lehívás az anyag világába, ahol már a lélek igazságát szándékká is tudjuk tenni. Ez még mindig belső formálódás, nem csap zajt és nem mutatkozik meg a külvilágban. A napokban a Szaturnusz megkezdi retrográd mozgását a Kos tüzes jegyében.

Ez egy belső fékezést, egyfajta spirituális újrakalibrálást jelez. A retrográd Szaturnusz azt mondja, most nem előrefelé kell rohanni, hanem visszanézni – újragondolni, mi motivál minket, milyen belső törvényszerűségekből, félelmekből vagy hiedelmekből építjük az életünket.

A Szaturnusz retrográd időszakai mindig karmikus visszacsatolást hoznak. Most a Kosban történik ez, így leginkább a kezdeményezéssel, az önállósággal, a bátorsággal kapcsolatos múltbeli döntések és minták kerülhetnek újra napirendre. Egy régi cél újra előkerülhet, egy múltban elszalasztott lehetőség ismét megjelenik, vagy épp ráébredhetünk arra, hogy régi minták alapján cselekszünk, amelyek már nem szolgálnak. Ez a csillagállás egy mély belső érési folyamatra hív. A látszólagos „visszafordulás” valójában nem hátrálás, hanem felkészülés egy új szintre.

A Kos Szaturnusz azt kérdezi: „Képes vagy felelősségteljesen irányítani a saját életedet?” A Bak telihold pedig azt feleli: „Csak akkor, ha tudod, miért mászol a hegyre.”

Megerősítés: Az igazi társkapcsolat ismérvei

Mindannyian társas lények vagyunk, és életünk egyik legtermészetesebb vágya az igazi társ megtalálása. Nagyon sokféle kapcsolat létezik, hiszen az igényeink is különbözőek egy párkapcsolatra vonatkozóan.
Korszakainktól is nagy mértékben függ, milyen típusú kapcsolatra vágyunk, és kivel érezzük igazán jól magunkat.
Kevesen mondhatják el azonban, hogy partnerük valóban a társuk minden téren. Sőt, rengetegen számolnak be arról, hogy nem is feltétlenül egy személyben találják meg a lelki- és élettársukat. Sokszor hiába ismerjük fel lelki társunkat, inkább egy „ földi” partnerrel éljük az életünket a mindennapokban, hiszen így egyszerűbb és érzelmi komplikációktól mentesebb, racionálisan megalapozottabb utat választunk.

Egy igazán jó társkapcsolat testi-lelki vonzalmon alapszik, és nélkülözhetetlen eleme a hasonló értékrend. Azonban az „ igazi” partner nem csodával határos módon terem, hanem a közös munkának köszönhetően válik azzá – ez kölcsönös energiabefektetést igényel mindkét fél részéről.
Mik az ismérvei egy mély, valóban értékes kapcsolatnak, és mit kell tennünk, hogy egyre inkább lássuk az igazit a társunkban?

1. Állandó figyelem és első hely a prioritási listán
Egy mély kapcsolat alapja az állandó egymásra irányuló figyelem, ahol a felek egymást helyezik a fontossági sorrend első helyére. Ez nem a barátok, családi és egyéb szociális kapcsolatok kizárását, figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem az elköteleződésünk kinyilvánítását.
2. Érzelmi elérhetőség és a másik befogadása
Egy igazi társkapcsolatban biztonságban érezzük magunkat, kiszámíthatóan viselkedünk és mindig elérhetőek vagyunk érzelmileg párunk számára.

Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb munkanap után is meghallgatjuk a másikat, és érzelmi biztonságot nyújtunk még akkor is, ha ez erőfeszítést igényel. A szeretet kimutatása , a befogadókészség alapvetően jelen van, áldozathozatal érzése nélkül.

3. Úgy érezzük, javulunk és fejlődünk
Egy valódi párkapcsolatban kölcsönösen többnek és jobbnak érezzük magunkat. Képesek vagyunk hibáinkat korrigálni önmagunk és kapcsolatunk fejlődése érdekében, inspiráljuk egymást, és tisztában vagyunk saját értékeinkkel. Szívesen cselekszünk és vállalunk feladatokat a kapcsolat jelene és jövője érdekében.
4. Én helyett „ MI”
Mély és kölcsönös kapcsolódás esetén az „ Én” helyébe automatikusan a „ Mi” lép. Legyen szó bármilyen eseményről, történésről, minden esetben ott van a tudatunkban a társunk, és nem csak saját szempontjainkat vesszük figyelembe a döntéseinknél. Egyre többször használjuk jólesően társaságban a „ Mi” szót, ami egyáltalán nem az önfeladás és önelvesztés érzetét kelti.

5. Segítünk egymásnak és egyenlő erőviszonyokra törekszünk
Akár materiális- pénzügyi, avagy bármilyen érzelmi, szellemi téren vannak köztünk különbségek, a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni a társunknak, és egyensúlyt teremteni. Amely területen mi vagyunk az erősebbek, ott gond nélkül nagyobb szerepet vállalunk, és igyekszünk ezáltal csökkenteni a különbségekből fakadó szakadékot. A közös pontokra és keresztmetszetekre fókuszálunk, nem pedig a köztünk lévő eltérésekre.”

Az idők kezdete óta a lelkünk mélyén hordozzuk az Egység emlékét, benne társunk lenyomatával. A vágyódás, amit oly gyakran érzünk, nem más, mint a visszhangja ennek a belső tudásnak – a felismerésé, hogy létezik valaki, aki nem csupán kiegészít, hanem együtt rezonál velünk a legmélyebb szinteken. A lelki társunk nemcsak útitárs, hanem tükör is: segít bennünket abban, hogy fokozatosan levetkőzzük mindazt, ami nem mi vagyunk, és újra visszataláljunk valódi, isteni önvalónkhoz.

Ez a kapcsolat nem a külsőségekről szól, hanem a lélek emlékezéséről, egy olyan szent találkozásról, amelyben két lélek felismeri egymásban a közös eredetet, az Egységből való származást. A lelki társunk támogatása és tükrözése által képesek vagyunk meglátni magunkban mindazt a fényt és árnyékot, amit eddig talán nem mertünk elfogadni. Ő az, aki által mélyebb önismeretre és elfogadásra ébredünk, aki megmutatja, hogyan öleljük magunkhoz mindazt, akik vagyunk.

Végső soron a lelki társunkkal való kapcsolódás egy szakrális folyamat része, az önmagunkkal való belső egyesülés előkészítője.

Együtt haladunk az úton, egymás tanítói és gyógyítói vagyunk, míg el nem jutunk ahhoz a pillanathoz, amikor már nem keresünk kívül, mert ráébredünk: minden, amit kerestünk, mindig is bennünk volt.