Mert nem Valakit keresek.

Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.

A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.

A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rámszól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.
A Valaki fel és lecserélhető, mavan-holnapnincs, súlytalan madár, ki ággról ágra száll.
Valakije Mindenkinek lehet.

Volt egy idő, amikor még nem üzenetek, hanem tekintetek mondtak el mindent.

Egy idő, amikor még nem voltak „lájkok”, de az emberek ismerték egymást, köszöntek az utcán…
Volt egy idő, amikor egy apa tanácsa többet ért, mint bármilyen Google-keresés,
és amikor a nagyapa történetei igazabbak voltak, mint bármelyik Wikipédia-oldal.
Volt egy idő, amikor nem e-mailben írtunk egymásnak,
hanem szavakat kaptunk, képeslapokat, szerelmes leveleket.

Idők, amikor senki sem sértegetett téged egy közösségi háló névtelensége mögé bújva,
amikor egy bárpultnál vitatkoztunk – érvekkel, tisztelettel… és egy pohár borral, amit megosztottunk.
Volt egy idő, amikor nem tettettük, hogy valakik vagyunk, akik nem vagyunk.
Amikor még nem volt se Photoshop, se filter.
Csak az évek rajzolták az arcunkra a ráncokat – lassan.
Igen… édes nosztalgiával gondolok vissza ezekre az időkre, amikor minden egyszerűbbnek tűnt,
igazabbnak…

Amikor még nem egy telefon rezgése hozott izgalomba,
hanem a szívünk dobbanása..

Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot.
Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.
Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz.
Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.

Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan.
Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok.
Akinek én vagyok a folytatása és ő az én elejem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó.
Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem.

Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat.
És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, hangja megváltásom.
Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim.
Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor.
A sors-társ az más.

Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez.
Csak hozzám, mert én Én vagyok.”
-Bihari Viktória-

Megerősítés: “Levél öregségemre:
Szóval, kedvesem, ha megöregszel, soha ne taníts senkinek, semmit. Még ha biztos is vagy benne, hogy igazad van, akkor sem. Emlékszel, hogy ez egyszer mennyire zavart téged is? Megfogadtad az idősebbek tanácsát?… Ugye, nem?
Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérik. Ne erőltesd rá magad senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden szerencsétlenségétől. Csak szeresd őket.

Ne panaszkodj az egészségedre, a szomszédaidra, a kormányodra vagy a nyugdíjadra!
Ne várj gyermeki hálát. Ne feledd: nincsenek hálátlan gyerekek – vannak buta szülők, akik hálát várnak a gyerekeiktől.
Ne mondj olyan kifejezéseket, mint: ‘Én a te korodban vagyok… ”A legjobb éveket adtam neked .. ‘, ‘Idősebb vagyok, így jobban tudom… ‘ Ez elviselhetetlen!

Ha unokáid vannak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy a neveden szólítsanak, hiszen a legszebb szó a “Mama”.
Ne pazarold az utolsó pénzed anti-aging kezelésekre. Ez olyan mosolyogtató…, hidd el, jobb, ha utazásra költöd a tartalékaid.
Vigyázz a párodra, még akkor is, ha ráncos, gyámoltalan és szeszélyes öregember lesz belőle. Ne felejtsd el, hogy ő is volt fiatal, erős és vidám. És talán ő az egyetlen, akinek most igazán szüksége van rád.

Ne próbálj mindenáron lépést tartani a korral: csak értsd meg az új technológiákat, tanulj folyamatosan valami újat…, és bár vicces kicsit, de csináld azt, amit akarsz. Amíg megteheted!

Ne hibáztasd magad semmiért. Bármi is történt az életeddel vagy a gyerekeid életével, te mindent megtettél, amit tudtál.
Őrizd meg a méltóságod bármilyen helyzetben! Tegyél meg minden tőled telhetőt kedvesem, ez nagyon fontos.
És ne feledd: ha még élsz, akkor valakinek szüksége van rád!”
Casa Rosa