Ha tudnád, hogy biztosan támogatnak, mit tennél?

Az univerzum folyamatosan munkálkodik. Továbbra is tarts a helyes út felé. Nem a te dolgod, hogy a kikövezd az utat, egyszerűen csak indulj el a helyes irányba, és lépkedj előre így nem hibázhatsz.

Az univerzum folyamatosan munkálkodik. Ne tétovázz, és ne kételkedj. Használd a szívedet, iránytűként, és lépj mindig tovább. Ha követed azt a láthatatlan erőt, amely fényedet táplálja, hamarosan te magad világítasz be mindent anélkül, hogy egyáltalán próbálkoznod kellene.

A legtöbb ember nem követi lelke hívását, mert az első lépés megtétele előtt látni akarja a célt. Ha mindennap megteszel egy kis lépést, egy éven belül háromszázhatvanöt lépéssel közelebb leszel a célodhoz. Ha könyvet akarsz írni, mindennap írj egy oldalt. Ha pályát akarsz váltani, mindennap csinálj egy dolgot, ami előbbre visz.

Egy év múlva ámulattal fogod látni, milyen messzire jutottál. Menj tovább, és tárd ki lelked a támogatás és a befogadás teljesen új szintje előtt.
A dolgok nem úgy fognak sikerülni, ahogyan eltervezed, de ha van egy kis hited, és újra meg újra nekikezdesz, még jobban fognak sikerülni, mint ahogyan azt eltervezted. Ne akard az univerzumot befolyásolni, bízz az utadban, és hagyd, hogy a lelked vezessen utadon.

Napi mantra: Beengedem az isteni támogatást.

Megerősítés: Meryl Streep egyszer azt mondta: Hagyd, hogy a dolgok szétessenek – ne fáraszd ki magad azzal, hogy kétségbeesetten próbálod egyben tartani őket. Nem mindennek kell örökké tartania, és ha erőltetsz valamit, ami már úgyis törik, az csak elszívja az energiádat. Néha a legjobb, amit tehetsz, az az elengedés.

Hagyd, hogy az emberek dühösek legyenek. Hagyd, hogy félreértsenek. Hagyd, hogy kritizáljanak és ítélkezzenek. Az ő véleményük a saját nézőpontjuk tükre – nem a te értéked mércéje. Nem kell magyarázkodnod azoknak, akik elhatározták, hogy félreértenek. Nem vagy felelős azért, ahogyan mások látni akarnak téged, vagy ahogyan reagálnak a te igazságodra.
Ne félj az ismeretlentől. Ne kérdezd többé: Hová megyek? Mit fogok csinálni? – mintha a világegyetem már nem készítette volna el előre az utadat. A veszteség kibírhatatlannak tűnhet, de néha csak helyet csinál valami jobbnak. Ami el akar menni, az úgyis el fog – bármennyire is kapaszkodsz. Ami maradni akar, az megtalálja a módját, még ha most minden bizonytalannak is tűnik. Az élet mindig egyensúlyra törekszik – még ha mi ezt nem is látjuk.

Az életnek megvan a maga ritmusa – a lezárások és újrakezdések természetes rendje. Amikor ellenállunk ennek az áramlásnak, szenvedést hozunk létre. Kapaszkodunk abba, ami már törik, mert félünk, hogy semmi jó nem jön helyette. De ez csak illúzió. Az univerzum bőséges – új lehetőségeket, új szerelmet, új célt hoz folyamatosan. Az egyetlen dolog, ami elválaszt ettől, az a ragaszkodásod ahhoz, ami már nem a tiéd.

És soha, egyetlen pillanatra se hidd el, hogy a legjobb már mögötted van. Az élet nem szűnik meg szépséget kínálni csak azért, mert nehézségeket éltél át. A jó még nem fogyott el. Még mindig van öröm, amit átélhetsz, szeretet, amit megkaphatsz, béke, amit megtalálhatsz. De készen kell állnod, hogy helyet adj neki.
Szóval tedd fel magadnak a kérdést: Mi az, amit még mindig szorítok, és ami visszatart engem? És amikor megtalálod a választ, bízz magadban annyira, hogy elengedd. Mert valami jobb már úton van feléd.