Kapuk nyílnak – 2025. június 16-17.

Nagyon erős energiákban vagyunk jelenleg, még mindig a Nimródban haladunk a csúcs felé a Nap által, fejcsillagok vezérlik legtöbb bolygónkat, és most következő lépésként két kapu nyílik meg egyszerre, összeérnek a világok. Sirius kapuja Merkúr és Regulus kapuja Mars által.

A siriusi kapu csak egy napra nyílik most, de hamarosan hosszabban nyitva lesz, hiszen Vénusz-Jupiter együttállása 2025. augusztus 12-én pont itt lesz a Sirius csillagnál, ami által napoking nyitva lesz majd a kapu még több lehetőséget adva az út megtalálására. Minden alkalommal ugyanis amikor Siriushoz érkezünk segíti beállítani a „hajót”, vagyis a lélek számára megmutatja az utat az élet nagy óceánján, ugyanis Sirius az irányjelző, hiszen ő az égbolt legfényesebb csillaga. Minden pillanatban Sirius „felé haladunk”, ami nem azt jelenti, hogy vissza a Siriusra, hanem azt, hogy vissza a fény felé. Amikor bekapcsol, ez a hívás sokkal érzékelhetőbb. És nem csak azért, mert ő a legfényesebb csillag, aki az utat mutatja, hanem azért is, mert a Sirius együtt áll a Canopus csillaggal, aki a hajó kormányosa. Ez pedig te vagy. Tehát mikor a Sirius csillag felragyog egy bolygó felett, akkor abban konkrét iránymutatás van számodra, mely kivezet az útra. A mai napon – 2025. június 16. – Merkúron keresztül mutatja az utat, tehát a gondolataidon, a hétköznapi kommunikáció csatornáin keresztül kapsz ma iránymutatást afelé az út felé, ami segít kivezetni az útvesztőből.

És rögtön ezután felbukkan két nagy feladat is, hiszen Mars, az elindító, a harcos, aki mindent legyőz, megérkezik az Oroszlán szívéhez, a Regulus csillaghoz. Itt is két világ kapcsolódik, másképp, mint Siriusnál, mert Sirius kivezet, a Regulus pedig a belsőhöz kapcsol, ugyanis ő meg a láthatatlan Hydra szívével van egy koordinátán, vagyis itt ér össze a látható és láthatatlan világ, a külső és belső erőid. A mítoszokat nézve mind az némeai Oroszlánt, mint a lérnai Hydrát le kell győzni ahhoz, hogy a hősök útjára lépj, vagyis elindulj a megváltás felé.

A holnapi nap tehát – 2025. június 17. –, főleg, hogy Mars érkezik meg, nem akármilyen feladatokat hozhat, aminek megoldásával tovább tudsz lépni.

A feladat valószínűleg nem lesz egyszerű, ez a lényege, egyrészt, mert egyszerre jön, másrészt a megoldást csakis egyedi megoldás hozza meg, amire neked kell rájönnöd. Ez egy nagy, erőt próbáló kihívás lehet, mely életed azon szegmensével kapcsolatos, amelyik házban jelenleg Mars halad – oroszlán-szűz jegyek váltásánál. Meg tudod tenni, mindened megvan hozzá, de szembe kell nézned, és a kulcs, hogy egyedül kell megoldanod és olyan megoldást kell keresned, amivel még nem próbálkoztál korábban. Viszont, hagy győzöl, érzed majd elvehetetlen külső és belső erőidet.

Ez a két nap tehát hatalmas nagy lépés megtételére ad lehetőséget, amihez minden támogatásunk megvan, hiszen Marsot a Nimródban haladó Nap, Merkúrt pedig a Vízöntő jövő csillagaiban haladó Hold támogatja.

Tóth Gabriella Csillagtenger

Megerősítő áldás: Tanmese

A szamár eszméletlenül feküdt az istállóban, miután gazdája brutálisan megverte. A teste reszketett, a szemei fennakadtak. Ebben az állapotban találta rá egy aprócska egérke. Habozás nélkül az erdőbe sietett, gyógyfüveket gyűjtött, és főzött egy gyógyító teát. Kicsi, kimerült és csuromvizes volt, de elvonszolta a héjat a forró teával vissza az istállóba.

Amikor a szamár magához tért, megvetően nézett az egérkére:
— Takarodj! Nincs szükségem a sajnálatodra! Tudom, hogyan gyógyuljak meg egyedül!
Megrúgta a héjat, és a forró tea az egérke pofijára fröccsent.

Szótlanul, hamis mosollyal távozott… És az odújában zokogott.

Ugyanazon az éjszakán ismét hallotta a nyögését — a szamár lázban égett. Saját fájdalmát félretéve, takarót vitt neki, és mellette maradt.

De reggelre ezt hallotta:
— Utállak! Tűnj el!
Egy rúgás. És megint — csendes visszatérés az odúba.

Néhány nappal később, összetörten és megsebezve, az egérke elment egy bölcshöz, aki a vízesés mellett lakott:
— Mester… szerinted a szamár valaha is megérti, mennyire szeretem őt?
A bölcs gyengéden nézett rá:
— Meg fogja érteni… amikor meghallja: „Öt perc a temetésig.”

Az egérke némán tért vissza. De már nem volt ugyanaz. A sértések és közöny összetörték a lelkét. Többé nem szaladt. Nem mosolygott. És soha többé nem ment vissza az istállóba.

Teltek a napok. A szamár kezdte érezni a hiányát. Hiányzott neki a melegség, a csend, a törődés. És egyszer csak bevillant egy gondolat:
— Mi van, ha… én voltam a hibás?

Egy nap egy fülemüle ült le a kerítésre, és azt mondta:
— Az egérke meghalt. Ma temetik. Nem akarsz elbúcsúzni?

A szamár futni kezdett. Minden lépés fájt. De a legfájdalmasabb a bűntudat volt.

Ott, egy apró koporsóban feküdt ő. Aki sosem adta fel. Aki mindig mellette volt. Mancsai összekulcsolva a mellkasán.

— Öt perc a temetésig! — mondta a sírásó.

A szamár sírni kezdett:
— Olyan jó volt… Mindig velem volt… Szerettem őt…
És sosem mondtam el neki…

Aztán megtörtént a csoda — az egérke kinyitotta a szemét, felült, és mosolygott:
— Én is szeretlek, kis szamaram. És igen – pontosan olyan vagy, amilyennek most mondtad magad.

A szamár megdöbbenten:
— Te… nem haltál meg?
— Nem. Csak azt akartam… hogy megtanulj szeretni.

Átölelte őt. Erősen. Mintha vissza akarná kapni minden elveszett pillanatot.

A történet tanulsága:
A büszkeség gyakran elhomályosítja a látásunkat azok felé, akik a legjobban szeretnek minket. Azt hisszük, örökké mellettünk lesznek… míg már késő nem lesz.
Ne várd meg, hogy az élet a veszteségen keresztül tanítson meg szeretni.
Ne hallgass, amikor a lelked beszélni akar.
Ne hagyd figyelmen kívül azokat, akik szeretettel gondoskodnak rólad.
Néha egy egyszerű „köszönöm”, „fontos vagy nekem”, „szeretlek” többet menthet meg, mint gondolnád.

Tudod miről ismersz meg egy erős, boldog embert? Dicsér, elismer és igyekszik a benned lévő értékeket keresni, erősíteni és megmutatni számodra is.
Őszinte, hiteles. Tisztában van a saját értékeivel, ezért természetes számára, hogy benned is azt látja, keresi, erősíti…

Nem fogod tudni megbántani, mert igazából már túl van a kicsinyes megsértődöm játszmákon. Ő az aki az erejét nem abból nyeri, hogy lehúz és elvesz, hanem abból, hogy ad és felemel, szárnyalásra biztatva téged is.
(Scheidl László)