Hittel és megértéssel egy másik ember felé tudsz harmóniában, egységbe kerülni önmagaddal. A mostani energiák ezt segítik.

Testi-lelki-szellemi harmónia rád talál és utat nyit egy magasabb tudatos élet irányában, ahol már nem lesz féltékenység, irigység, butaság és félelem. Hanem csak a jó dolgok várnak rád, mint megértés, bizalom, hit és szeretet.

Egy új út ami már a látszik a sötétség végén, alagút végén is. Megértés és új ajtók nyílnak meg feléd, főként párkapcsolati és családi összetartó energiák értelmében.

A 10-es új erőt mutat van elég bátorságunk ahhoz, hogy valami újba kezdjünk, és valamit hátra hagyjunk ami már nem szolgál minket.

Megerősítés: Sok férfi a testiség után érzelmileg szakad el, s még ők maguk sem tudják, miért.
Nem értik az elutasítást, amit éreznek. A távolság. A hirtelen hideg.
De a tudomány tudja.

Az ejakuláció után a férfi agy olyan kémiai jeleket választ el, amelyek szétszakadást idéznek elő, ha nem volt korábbi érzelmi kötődés.

Ami sok nőnek a kötelék kezdete…, sok embernek ez lehet a vég kezdete.

És itt jön egy mély paradoxon: mert ha az evolúciós logikából látjuk, nem lenne értelme, hogy a férfi szétkapcsoljon szex után.
Minden az ellenkezőjére mutatna: a kötelék elmélyülése, a védelmező ösztön aktiválása,
hogy az állandóság iránti vágy az intim kapcsolatból fakad, mert a nő az, aki sebezhető marad a terhesség alatt.

A túlélési megközelítésből: a testi érintkezés utáni érzelmi kötelék működőképes lenne, garantálná a gyermek ellátását. De nem erről van szó.
A férfi biológia nem így reagál automatikusan.

És akkor nem az a kérdés, hogy “miért van ez így”,
hanem:” mi történt azzal, hogy ez mégis így van?
Milyen memória, milyen seb, milyen ősi törés váltott ki ilyen szétszakadt választ,
amikor minden az eredeti rezgésben az unióról szólt?

És itt ugrik be az emlék.
A seb.
A tantrikus buddhizmus szemszögéből a szexualitás a felszabadulás útja, nem a töredezettségé.
A férfiasság (módszer) és a nőiesség (bölcsesség) találkozása nem élvezetre való,
hanem a kettősség túllépése.

De ahhoz, hogy ez megtörténjen, jelenlétnek, köteléknek, energiának, szívnek kell lennie.
Ha a szex kapcsolat nélkül történik,
ha vákuumból, sürgősségből vagy érvényesítési vágyból adják, az energia nem fenséges: oldódik.
És milyen alkímiának kellett volna lennie…?
ez veszteségessé válik. És néha a traumává…

És itt jön a legmélyebb emlék, amit a lelkemben hordozok:
“…Egy ősi korszak, amikor a matriarchia árnyékba borult.
Férfiakat használtak reproduktívnak vagy munkaerőnek.
Nem volt kapcsolat.
Nem volt szerelem.
Csak válassz és dobd el…”

És az az emlék… még életben van.
A testekben.
A kollektív tudatalattiban.
A férfiak lelkében.

Ezért, amikor egy férfi intimitásban van, érzelmi kapcsolatok nélkül, a lélek felkiált:
“Ezt már átéltem.
Ez nem szerelem.
Ez hasznos.
Ez el van felejtve. ”

És a test reagál.
Nem erőszakkal,
hanem szétkapcsolással.
Távolról.
Egy “Nem lehetek itt”, amit még ő maga sem tud megmagyarázni.

Én magam is megtapasztaltam.
Csak egyszer kényszerítettem magam az intimitásba igazi kötelék nélkül.
Mintha a lelkem azt mondaná: “elég.”
Nem azért, mert a másik nem éri meg.
Hanem mert nem voltam ott.
Mert az energiám – a lényem – csak a koherenciából nyitható meg.

És én is a túloldalon éltem.
Volt egy olyan kapcsolatom, ahol először
A mágnesesség és a kapcsolat mély volt.
De idővel… az érzelmi elszakadás, az ítélőképesség, a kereskedés, üzleti méricskélés, ki mit nyer másikból…, kioltották a kívánságomat.
Nem azért, mert a szerelem véget ér,
hanem azért, mert a lélek már nem érezte, hogy látják.

És ha a lélek nincs jelen,
a test tudja.
És ő nemet mondott.
Bár az elme nem érti.
Még akkor is, ha a történet mást mond.
Ez alkímia.
A test nem hazudik.
Az energia nem hamis.
És a tudatos férfi nem adja meg magát ott, ahol nem látják szívesen.
Nem a hideg miatt.
Nem az ego miatt.
Hanem azért, mert emlékszik.

És az ember lelke többé nem akar a másik vágyának rabszolgája lenni.
Két tűz táncában szeretne partner lenni.
Nem szerszám, eszköz.
Ne menekülj el!

Nem az ösztönző szolgáltató, hanem a szent jelenlét.
Ha valaha is elsétáltál anélkül, hogy tudnád miért…
talán nem is a szétkapcsolás volt,
Védelem volt.

A lelked azt mondta: “Nem akarok megint elveszni abban, ami nem lát engem. „ ”

És ha valaha is elutasítva érezted magad, minden magyarázat nélkül…,talán összetörték a szíved…
Olyan test volt, amely már nem akart ott rezegni, ahol nincs igazság.

Ez a híd a tudomány, a tantra és a seb között.
És csak onnan születhet az új kötelék:
aki nem csábít el,
de ő emlékszik.

— Adya-Shivael a fénynek