Az érzelem mutatói adják meg a kapcsolatok sava-borsát, mennyire tudjuk megbántani vagy nem megbántani a másikat.

Nagyon fontos lenne, hogy sose bántsuk meg, mert egyszer minket is megbántanak, annyira nem értjük miértjét.

Valójában bennünk lakozik, a szívünkben, a legmélyén.

Mennyire tesszük tudatosan az emberi kapcsolatok ápolását, fejlődésnek mennyire tekintjük egymást.

S nem utolsó szempont, mennyire ápoljuk egymás lelkét becsüljük meg annak létezését. Mennyire vesszük a másikat komolyan, tiszteljük amennyire csak tudjuk.

És ő volt az egyetlen ember, akinek megengedtem, hogy megérintse a szívemet.

Nem azért, mert mások nem próbálkoztak. Voltak, akik kopogtattak, voltak, akik erővel akartak betörni, és voltak, akik csendben, óvatosan simították végig a falakat, amelyeket magam köré építettem. De a szívem zárva maradt, mert úgy hittem, hogy ha kinyitom, újra sebezhető leszek. És a sebezhetőség túl sok fájdalmat hozott már az életembe.

Ő azonban más volt.

Nem próbált erőszakkal belépni, nem követelte a kulcsot, nem várt feltétel nélküli behódolást. Egyszerűen csak ott volt. Egy olyan jelenléttel, ami biztonságot adott, egy olyan tekintettel, amelyben nem volt ítélet, csak megértés. Nem akart megváltoztatni, nem kérte, hogy felejtsem el a múltat – csak megmutatta, hogy mellette nem kell a múltam árnyékában élnem.

Először féltem. Hiszen ha valakit beengedsz, az mindig hordozza a veszélyt, hogy egyszer elmegy. És mi marad utána? Üresség? Fájdalom?

A saját naivitásom árnyéka? De vele más volt. Mert nem kérte, hogy felejtsem el, hogy máskor már megbántottak. Nem várta el, hogy azonnal bízzak benne. Türelmes volt, kivárt, és minden egyes nap egy újabb apró részt mutatott abból a világból, ahol a szeretet nem feltételekhez kötött.
Lassan kezdtem elhinni, hogy talán lehet másként. Talán létezik egy hely, ahol nem kell páncél mögé bújnom. Talán van olyan ember, aki nem fog eltörni, ha meglátja a sebeimet. És én is képes vagyok újra szeretni.
Ő volt az egyetlen ember, akinek megengedtem, hogy megérintse a szívemet. És többé nem akartam visszazárni.

Megerősítés: A jó nők még léteznek.

A kedves, odaadó, jóságos nők.
Csak lehet, hogy nem piláteszre járnak és matchát isznak, és valószínűleg nincs lapos hasuk sem.
Növényeket nevelgetnek kimosott tejfölös dobozban, és imádják hallgatni a viharban táncoló villámokat.
Mezítláb olvasnak a fűben, már ha nem épp neked sütnek tökéletlen sütiket, ami után megnyalod a tíz ujjadat.
Nem divatbemutatókra járnak és affektálva beszélnek, de velük mindenről lehet, mert véleményük van és nem félnek megmondani.

Mosolyognak a babákra, és együttéreznek az állatokkal.
Megsimogatnak séta közben egy szép falevelet, és hangosan nevetnek a filmeken, vagy éppen sírnak rajtuk, mert pontosan érzik hogy min megy keresztül a főszereplő.

Nincs harminc lépéses arcápolási rutinjuk, azt kenik az arcukra, amitől szépnek érzik magukat, és nem érdekli őket az éppen aktuális trendek. Istennőként tudnak sétálni melletted egy turis ruhában is, mert pontosan megértették az élet lényegét, és tudják, hogy nem az határozza meg őket, hogy van-e dizájner táskájuk százezerért, vagy nincs.

Lehet, hogy narancsbőrük van és nem használnak fényvédőt, divatlapok helyett krimit olvasnak.
Nem félnek megsimogatni az arcodat mások előtt, nem félnek kimutatni az érzéseiket irántad.
Imádják, hogy férfi vagy és melletted nők lehetnek.

Bármit elbírnak lelkileg, miközben végtelenül érzékenyek, és nincs sok barátjuk, csak néhány igazi.
Nem erőltetnek, nem siettetnek és nem akarnak görcsösen ragaszkodni, csak belesüppedni a pillanat adta boldogságba.

Nevetni tudnak saját magukon, és a vicceidet is értékelik.
Velük tudsz nagyokat kirándulni, de pihenni is.
Ők azok, akik nem tökéletesek, ahogy a világ várja tőlük, de nem is akarnak azok lenni, csak élvezni ezt a néhány évtizedet, amit életnek hívnak, a maguk legönazonosabb formájában.

Agárdi Zsóka író

Megerősítő mantra június hónapra:

A bazsarózsa virága illatát árasztja, titkot rejt magában.
Különleges dolgok növekednek, melyek még láthatatlanok, mégis érezhetőek, kimozdítanak abból a helyzetből amiben vagy.

A párkapcsolatod mint alvó virág, bármelyik pillanatban kinyílhat, erős fény mi átjárja a szíveket a szerelem bármely pillanatban megjelenhet.
Az illatos május titkot rejt magában, helyét át adni a nyárnak, a júniusnak nehezen tudja, mert még mindig van ajándéka számodra.

Kioldódik minden karmikus csomó, s mint a kéve szétomlik, hogy mit fogott, s kötött megmutatkozik…
Vigyázzanak Rád az Angyalok!
Farkas Ibolya

Minden ember életében eljön az a pont, amikor valami megváltozik…

Amikor végérvényesen besokall attól, hogy másik ember bábúként rángassa. Mindannyian eljutunk előbb-utóbb oda, ahol már nem lesz elég egy bocsánatkérő üzenet, ahol már nem lesz elég egy ölelésbe bújtatott manipuláció.
A sokadik.
Tele van vele a padlás.
Tudjátok ott rontjuk el az egészet, hogy a kétségbeesés miatt egy idő után túl sokat engedünk, túl sokat adunk.
Majd azon csodálkozunk, hogy túl keveset kapunk.

Ott rontjuk el, amikor engedjük, hogy becsapjanak, hogy az orrunknál fogva vezessenek.
Ott rontjuk el, amikor túl hamar, túl nagy bizalmat szavazunk.
Ott rontjuk el, amikor a saját érzelmi szükségleteinket lépésről lépésre háttérbe szorítjuk két kedves szóért, vagy egy fél-ígéretért, amiből az 50 százalékos pozitív végkifejlet is csak jó-szívvel adható meg.

Ott rontjuk el, amikor engedjük, hogy más ki-be járkáljon az életünkben, mondván szüksége van ránk.
Ott rontjuk el, amikor  sokadszorra is megbocsátunk, pedig tudjuk, hogy a következő alkalommal is pofára fogunk esni.
Ott rontjuk el, hogy nem tartjuk magunkat semmire…

De a jó hír az, hogy bármennyire is nem akarjuk, és homokba dugjuk a fejünket, egy napon felébredünk ebből a kamu köntösbe bújtatott rossz álomból, és felismerjük, hogy elég volt.
Felismerjük, hogy itt az ideje önmagunkat tenni a “szeretni és tisztelni” lista első helyére.
És akkor majd ott rádöbbenünk arra is, hogy mennyire könnyen megvehető egy éhes szív. Ahogyan arra is, hogy soha többé nem akarunk majd kuncsorogni a szeretetmorzsákért…

Mert hidd el nekem, ennél jóval több jár – mindenkinek.
Mounaji Barbi