Egy alacsony önbecsüléssel küszködő ember gyakran szenvedhet társfüggőségtől, a szerelemtől akar boldog lenni, majd a társ elhozza a helyes önértékelést, énképet, önbizalmat, ragyogást, vibrálást, szenvedélyt az életébe, pedig egy párkapcsolat nem lehet gyógyír önértékelési problémák kiküszöbölésére.

Valóban készen kellene állnia egy kapcsolatra, leginkább úgy, hogy az egyedüllétben tesz szert a megfelelő szintű, reális önértékelésre.

Az önértékelésünk meghatározza a párválasztásunkat, és ha „nincs egy normális ember, akivel kezdhetnénk valamit együtt”, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon velünk minden rendben van-e, és megvan-e bennünk mindaz, amit ideális partnerünkről listáztunk.

Az önleértékelő emberek gyakran választanak olyan társat, akiről gondoskodhatnak, akit megmenthetnek, vagy támogathatnak, mert úgy érezhetik, így teljesítményüket végre értékeli valaki. Partnerei általában kevésbé kompetensek,
vonzóak, vagy sikeresek. Egy szenvedélybeteg, függő, önpusztító partner mellett például a múlt megismétlődését érezhetik és ez az ismerősség biztonságot hozhat, hiszen egy ilyen kapcsolatban ugyanúgy elhanyagolják őket érzelmileg, mint egykor a szüleik. Ezzel azonban csak ismétlik eredeti traumájukat, ami nem hoz gyógyulást.

kiralyeszter.com

Megerősítő mantra: LÁTHATATLAN KÖTELÉKEK

Bizonyos kapcsolatok túlmutatnak a megszokott dolgokon. Nem a mindennapi jelenlétről vagy gyakori találkozásokról szólnak, hanem valami mélyebb, megfoghatatlan szintről. Az alábbi írás ezt a láthatatlan, mégis érzékelhető köteléket mutatja be.

Van, hogy két ember kapcsolata nem a gyakoriságról szól. Nem a hétköznapokról, az együtt elfogyasztott kávéról, nem a közös vacsorákról vagy a megosztott ágyról. Hanem valami egészen másról.

Valamiről, amit nem lehet definiálni, sem körülírni. Csak megérezni. Egy ismerős érzésről, ami váratlanul tör az emberre. Amikor nem tudni, miért pont akkor jut eszébe. Egy csendben, ami beszél.

Ez a kapcsolat nem a jelenlétről szól – mégis jelen van. Nem az állandóságról – mégis újra meg újra visszatér. Nem a közelségről – mégis mélyebbre hatol, mint bármelyik másik.

És van, hogy az egyik fél menne – de mindig megáll egy ponton. És van, hogy a másik nem ad semmit – de mégsem enged el teljesen. Mert tudják: ha beszélnek, valami megnyugszik. Ha csend van, valami feszül. De valahogy, valami mindig van.

Lehet, hogy ez nem az a szerelem, amit a világ előtt élnek meg. De az, amit nem tudnak kitörölni egymásból. Mert nem választották, hanem történt. Mert nem ők írták, hanem íródott.

És ha megkérdezed, mi ez – csak annyit mondanak:
Nem tudom. De ott van.

És néha ez az „ott” minden választ felülír.

MÁS DIMENZIÓK

Mert van olyan kapcsolat, amit nem lehet beteljesíteni, csak hordozni. Mint egy belső tudást, amit nem lehet elmondani senkinek, de attól még ott van, és formál. Egy másik síkon összefonódnak, miközben az életük külön úton halad. Ők nem gyakran találkoztak, mégis mélyebb nyomot hagytak egymásban, mint azok, akikkel naponta találkoznak.

Talán valaki mindig kicsit távolabb van. Talán valaki sosem volt igazán szabad. De ott, ahol a szavak véget érnek, és már nem számít, hogy mi volt, vagy mi lehetne — csak az marad: valaki tudja, hogy a másik ott van. Akkor is, ha nem lehet.

Vannak kapcsolatok, amik nem a mindennapi találkozásokon vagy az együtt töltött időn múlnak. Olyanok, amelyek évek múltán is életben vannak, akár ritkán, vagy szinte soha nem találkozva. Ez a látszólagos ellentmondás sokszor a lélek mélyebb rétegeiben gyökerezik, ahol az érzelmek és kötődések egy másik dimenzióban élnek.

Ilyen kapcsolatban a jelenlét nem feltétlenül fizikai, mégis érezhető. A távolság ellenére ott van a biztonság érzése, a tudat, hogy „valaki mégis ott van”, és ez a tudat valahogy erősebb lehet, mint a legközelebbi érintés. Ez a mély kötődés gyakran ambivalens: egyszerre van jelen a vágy, a hiány, a félelem és az elfogadás. A kapcsolat tehát nem csak két ember összefonódása, hanem egy belső út is – egy utazás önmaguk mélyebb megismeréséhez.

BELSŐ TÜKRÖK

Pszichológiai szempontból ezek a kapcsolatok tükröt tartanak: megmutatják a sebezhető oldalakat, a bizalmi kérdéseket, a szabadság és kötődés közötti egyensúlykeresést. Lehet, hogy a felek között nem alakul ki a hagyományos értelemben vett „boldog kapcsolat”, de mégis fontos szerepet töltenek be egymás életében. Ez a kötelék lehet egyfajta lelki tanítás is, amely segít az elengedésben, a felelősségvállalásban, vagy a feltétel nélküli szeretet jelentésének felismerésében.

Spirituális nézőpontból ezek a kapcsolatok lehetnek ikerlángok vagy mély lelki társak, akik azért találkoznak újra és újra, hogy együtt fejlődjenek, hogy a lélek utazása teljesebb legyen. Nem feltétlenül arról szólnak, hogy együtt legyenek fizikailag, hanem arról, hogy a kötelék szellemi és érzelmi szinten éljen tovább.

ELFOGADÁS ÉS SZABADSÁG

Ha valaki ilyen kapcsolatban van, fontos, hogy tisztán lássa, mit ad és mit vesz el ez a kapcsolat az életéből. Az igazi szabadság nem a kapcsolat megszüntetésében vagy fenntartásában rejlik, hanem abban a belső békében, amelyet akkor találunk meg, amikor elfogadjuk a helyzetet olyannak, amilyen. Amikor megtanuljuk, hogy a szeretet nem birtoklás, hanem elfogadás, és hogy a valódi kötődés felszabadít, nem pedig megköt.

Mert a lélek útja mindig az önmagunkhoz vezető út. És néha a legmélyebb kapcsolatok nem azok, amiket szemmel látunk, hanem azok, amiket a szívünk érez.

Van olyan kapcsolatod, amely többet jelent, mint amit a külvilág látni enged?