A szegénységi gondolkodásmód 6 jele még akkor is, ha valaki gazdag.

A gazdagság gondolkodásmód, nem bankszámlaegyenleg
by Victor Mong

Sokan azt hiszik, hogy amint elkezdenek több pénzt keresni, automatikusan gazdag gondolkodásmód alakul ki bennük. De ez nem igaz.
A pénz megváltoztathatja az életmódodat, de nem mindig változtatja meg azt, ahogyan a gazdagságról, a sikerről vagy a biztonságról gondolkodsz.
A világ leggazdagabb emberei közül néhányan még mindig szegénységi mentalitással működnek – egy olyan gondolkodásmóddal, amely a félelemben, a hiányban és a bizonytalanságban gyökerezik.
Lehet, hogy milliók vannak a bankban, de legbelül még mindig úgy gondolkodnak, mint akik anyagilag küzdenek.
A szegénységi gondolkodásmód hat mélyreható jele, még azoknál is, akik anyagilag sikeresek.
Hiperérzékenyek a márkajelzésekre és az árcédulákra.

A pénz nem frissíti automatikusan a gondolkodásmódodat.
Sok jól kereső még mindig úgy gondolkodik, mintha leégett lenne, mert soha nem szabadultak meg attól a hiány által vezérelt szükséglettől, hogy bizonyítsák az értéküket.
Aki szegénységben gondolkodik, az nem érti igazán az értéket; csak az árat érti. Számukra minél magasabb az ár, annál nagyobb az érték.

Ezért mutogatják túlárazott óráikat és ékszereiket az Instagramon – nem csak azért, hogy megmutassák, hogy szép dolgaik vannak, hanem azért is, hogy az emberek pontosan tudják, mennyit fizettek érte.
Az értékérzékük nem a kézművességen, a hasznosságon vagy a jelentésen alapul. Hanem pusztán a költségen.
Mindenért lelkesen túlfizetnek, mert azt hiszik, hogy az ár egyenlő a minőséggel.

Akár 10 000 dollárt is kiadnak egy olyan alaptárgyért, amit egy hozzáértő ember 1000 dollárért is megkaphat, egyszerűen azért, mert azt hiszik, hogy a magasabb árcímke jobbá teszi a terméket.
De a megértés hiánya teszi őket a legkönnyebben manipulálhatóvá. A felhajtás, a marketing és az úgynevezett „luxus” státusz elvakítja őket, és újra és újra bedőlnek a túlárazott trükköknek.

A gazdagok gondolkodásmódja túlmutat az áron. Azt kérdezi: „Ez valóban javítja az életemet?”
A valódi gazdagság nem arról szól, hogy mit veszel. Hanem arról, hogy mit építesz, hogyan gondolkodsz, és milyen örökséget hagysz magad után.
Ha az önértékelésedet inkább a vagyonban, mint a hozzájárulásban mérik, akkor lehet, hogy a bankban gazdag vagy, de gondolkodásmódban szegény.
Csak akkor fektetnek be magukba, ha garantált a megtérülés.
A szegényes gondolkodásmódban rekedt emberek az önbefektetést kockázatos kiadásnak tekintik, nem pedig vagyonépítési stratégiának.

Ezreket költenek státuszszimbólumokra, amelyek értéküket vesztik, de haboznak ennek a töredékét is elkölteni egy tanfolyamra, könyvre vagy készségre, amely megváltoztathatja az életüket, mert nem látják az azonnali, garantált megtérülést.

Számukra minden döntés tranzakciós jellegű: „Ez azonnal visszahozza a pénzemet?”.
Ha a válasz nem egyértelmű igen, akkor „pénzpocsékolásként” utasítják el.
Nem hajlandóak részt venni egy vezetői tanfolyamon, hacsak nem ígér fizetésemelést.
Nem vesznek részt egy networking eseményen, hacsak nem garantálják az üzletkötést.
Nem vesznek tudomást az olvasásról, a tanulásról és az utazásról, hacsak az nem kapcsolódik közvetlenül a fizetésükhöz.
Nem látják, hogy a legnagyobb megtérülés az életben gyakran a személyes fejlődésbe való bizonytalan, hosszú távú befektetésekből származik.
Az igazi vagyonépítők megértik, hogy a tanulás kamatozik. Hogy egyetlen könyv, ötlet vagy kapcsolat örökre megváltoztathatja a pályájukat.

Sajnos a „garanciák” iránti megszállottságuk a legnagyobb oka annak, hogy gyakran éppen azokat a lehetőségeket szalasztják el, amelyek igazán gazdaggá tehetnék őket – nemcsak anyagilag, hanem mentálisan, szociálisan és érzelmileg is.
Az igazi gazdagság abból fakad, hogy olyan emberré válunk, aki természetes módon vonzza a sikert.
Ha csak akkor fektetsz be magadba, ha garantált a jutalom, akkor kicsi maradsz.
A legnagyobb hasznot az hozza, ha kockáztatsz magadért, még akkor is, ha a kimenetel ismeretlen és bizonytalan.
Rettegnek attól, hogy „mindent elveszíthetnek”.
Még akkor is, ha több mint elég pénzük van, a szegénységben gondolkodó emberek állandó félelemben élnek, hogy egyik napról a másikra minden eltűnhet.

Ez a félelem nem a valóságból fakad… hanem mélyen gyökerező bizonytalanságból, amelyet gyakran a múltbeli pénzügyi küzdelmek tapasztalatai alakítanak.
Számukra a pénz soha nem igazán az övék, hanem olyasmi, amit bármikor elvehetnek tőlük.
Ez a félelem egy hiányorientált életszemléletet hoz létre. Ahelyett, hogy olyan lehetőségekbe fektetnének be, amelyek megsokszorozhatnák a vagyonukat. Kerülik a kockázatokat, még az okos kockázatokat is, mert inkább ragaszkodnak ahhoz, amijük van, minthogy bővítsék a lehetőségeiket.
Olyan munkahelyen maradnak, amelyet utálnak, nem hajlandók vállalkozást indítani, és elutasítják az új ötleteket – nem azért, mert nincs pénzük, hanem mert nincs meg bennük az a gondolkodásmód, hogy bízzanak önmagukban.
Az igazán gazdag emberek megértik, hogy a pénz eszköz, nem pedig mentőöv. Tudják, hogy pénzügyi visszaesések előfordulnak, de azt is tudják, hogyan kell újjáépíteni.
A pénzre úgy tekintenek, mint valamire, ami áramlik, nem pedig mint valamire, amit egy páncélszekrénybe kell zárni. Kiszámított kockázatokat vállalnak, mert hisznek abban, hogy képesek nagyobb értéket teremteni.
Ha a „mindent elvesztésétől” való félelem irányítja a döntéseidet, akkor nem vagy pénzügyileg szabad – hanem pénzügyileg be vagy zárva.
A valódi gazdagság nem a pénz megtartásáról szól; hanem arról, hogy tudod, hogy megvannak a készségeid, a gondolkodásmódod és a képességed, hogy bármikor többet teremts, amikor csak szükséged van rá.
Csak akkor adnak, ha ez hasznukra válik.

A szegénységben gondolkodó ember az adakozást tranzakciónak tekinti, nem pedig a bőség cselekedetének.
Nem azért adnak, mert valóban segíteni vagy felemelni szeretnének másokat, hanem stratégiai megfontolásból. Vagyis csak akkor, ha valamit kapnak cserébe, legyen az státusz, elismerés vagy anyagi előny.
Számukra a nagylelkűség a tőkeáttételről szól. Ezért csak akkor adakoznak jótékonysági szervezeteknek, amikor kamerák forognak, hogy a világ láthassa a „kedvességüket”.
Csak akkor adnak jó borravalót a pincérnek, ha egy puccos étteremben vannak, ahol a nagylelkűséget az imázs részének tekintik, de a magánéletben alulfizetik vagy kizsákmányolják a dolgozókat.

Ez a gondolkodásmód a hiány csapdájában tartja őket, mert megerősíti azt a hitet, hogy az adakozás veszteséget jelent.
Úgy gondolják, hogy a nagylelkűség inkább kimeríti az erőforrásaikat, mintsem bővíti azokat.
De azok az emberek, akik valóban bőségben gondolkodnak, megértik, hogy az adakozás váratlan módon megsokszorozza a gazdagságot. Tudják, hogy a nagylelkűség befektetés a kapcsolatokba, a jó hírnévbe és az örökségbe.
Ezért kötöttségek nélkül adakoznak, mert bíznak a bőségben.
Amikor szabadon adsz, nem kötelezettségből vagy elvárásból, hanem a hozzájárulás őszinte vágyából, akkor olyan gondolkodásmódba lépsz, amelyben a gazdagság határtalan, nem pedig olyasmi, amit be kell osztani.
Túlbonyolítják a pénzügyi döntéseket

A szegénységi mentalitás csapdájába esett emberek hajlamosak túlbonyolítani még a legegyszerűbb pénzügyi döntéseket is.
Ahelyett, hogy a hosszú távú vagyonépítési elvekre összpontosítanának, lényegtelen részletekben, felesleges bonyolultságban és félelemvezérelt döntésekben vesznek el.
Hetekig elemzik, hogy melyik hitelkártya adja a legjobb visszaváltást, de nem veszik észre, hogy ahelyett, hogy vagyont építenének, adósságot halmoznak fel.

Haboznak egy vásárlással kapcsolatban, de nem azért, mert nem engedhetik meg maguknak, hanem mert félnek a megbánástól.
Vásárláskor órákat töltenek azzal, hogy a „legjobb ajánlatot” kutatják egy olcsó termékre, miközben figyelmen kívül hagyják a nagyobb képet – az idő pénz, és az időpazarlás néhány dollárért nem okos kompromisszum.
Ez a gondolkodásmód abból a meggyőződésből fakad, hogy minden pénzügyi döntés élet-halál kérdése.
Ahelyett, hogy megtanulnák az olyan helyes pénzügyi elveket, mint a következetes megtakarítás, a korai befektetés és a jövedelemnövekedésre való összpontosítás, inkább túlelemzik, hezitálnak és késlekednek, és végül elvesztik a lehetőségeket.

A gazdag emberek egyszerűsítik a pénzügyeket. Megértik, hogy egyetlen választás sem 100%-ig biztonságos, és hogy a tökéletes bizonyosságra való várakozás vesztes stratégia.
A szegénységben megrekedtek azonban a kelleténél nehezebbé teszik a dolgot.
Még mindig aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak az anyagi helyzetükről.
Nem számít, mennyi pénzük van, a szegénységi gondolkodásmóddal rendelkező emberek továbbra is mások véleményének csapdájában maradnak.

Pénzügyi döntéseiket nem aszerint hozzák meg, hogy mi a legjobb számukra, hanem az alapján, hogy hogyan fogják ezeket a döntéseket megítélni.
Olyan autót vezetnek, amit alig engedhetnek meg maguknak, hogy lenyűgözzék azokat, akiket ez nem érdekel. Nem azért vesznek designer ruhákat, mert szeretik a minőséget, hanem mert félnek attól, hogy „olcsónak” tűnnek.
Nem a személyes örömükért, hanem a megerősítésért posztolnak nyaralásokat, luxusvásárlásokat és üzleti osztályú repülőjegyeket az interneten.

Még ha gazdagok is, akkor is azzal a bizonytalansággal működnek, mint akik próbálják bizonyítani az értéküket.
A leggazdagabb emberek nem érzik szükségét annak, hogy bizonyítsák önmagukat, mert tudják, hogy értékük nem külső megnyilvánulásokhoz kötött.
Olyan pénzügyi döntéseket hoznak, amelyek a hosszú távú jövőképüket szolgálják, nem pedig a rövid távú imázsukat.
Ha nem azon aggódsz, hogy milyen gazdagnak tűnsz, hanem arra koncentrálsz, hogy anyagilag mennyire vagy szabad, minden megváltozik.

A valódi gazdagság azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozol, amelyek békét, biztonságot és növekedést hoznak számodra, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak.
Ha a pénzügyi önbizalmad külső megerősítéstől függ, akkor lehet, hogy van pénzed, de lelkileg még mindig le vagy égve.
Záró gondolat

A szegénység gondolkodásmódjától való megszabadulás nem csak arról szól, hogy mennyi pénzed van. Hanem arról, hogyan gondolkodsz, érzel és cselekszel a pénz körül.
A gazdagság gondolkodásmód kialakításához a következőket kell tenned:
Meg kell értened az értéket az árcédulákon túl.
Fektess be magadba, még akkor is, ha a megtérülés nem azonnali.
Engedd el a félelmet, hogy „mindent elveszítesz”.
Adj szabadon, anélkül, hogy viszonzást várnál.

A pénzügyi döntéseket magabiztosan hozd meg, ne félelemmel.
Ne törődj azzal, hogy mások mit gondolnak a pénzedről.
Abban a pillanatban, amikor a hiányról a bőségre váltasz, rádöbbensz, hogy a valódi gazdagság nem csak a pénzről szól. Magában foglalja a szabadságot, a biztonságot és a lelki békét.
Ez olyasmi, amit semmilyen pénzzel nem lehet megvásárolni.