A szív szeretetének valóban van egy mágikus hatása.

Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget.

Ha nem akarja – el kell engedni.

Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.

Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged – el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből.
Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos.
Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.

Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is.
Sajnos a bukásoknak, az elvesztéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik.
Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.”

A MÉLY, BELSŐ RENDRAKÁS IDEJE, HOGY ÚJJÁSZÜLETHESSÜNK.

A Vénusz, a harmónia, az egyensúly, a szépség, a művészet és kapcsolataink megjelenítője visszatért a Halak jelébe és felső együttállást alkot, így vezérlőelvként működik a Neptunusszal, a Merkúrral, Felszálló Holdcsomóponttal és a Szaturnusszal, a Halak csillagkép visszaúszó hal csillagainál. Alattuk a Szobrász és a Főnix csillagai ragyogják újjászületésünk lehetőségét.

Ideje van múltból hozott, akár inkarnációk óta életünk színpadán zajló párkapcsolat-láncolat mintáinak, lelkünk mélyén való lezárásának. Erről álmainkban üzenhet a tudatalattink, belső érzetek formájában is jelezhet, de akár a hétköznapi történések során is megbizonyosodhatunk a lezárás idejéről.
Meglehet, hogy ez a kapcsolat már véget ért, de a nyomai a tudatalattinkban rögzülve dolgoznak és kardinálisan meghatározzák a jelenünket.

Meghatározza, hogyan gondolunk magunkra,
meghatározza az önbecsülésünket, hogy mennyire értékeljük és mennyire tudjuk feltételek nélkül elfogadni magunkat. Ideje van feloldani az általa kialakult blokkjainkat, a mára már elfeledett, nem tudatosodott érzelmi sérüléseinket a felszínre hozni és kitisztítani.

Mert attól, hogy a felszínen úgy érezzük, hogy elfeledtük és a múlt homályába merült, a csalódásaink, a kifosztottság érzésünk a lelkünk mélyén dolgozik. Szabotálhatja mindazt, amire tudatosan vágyunk.

Tisztításaink célja, hogy az önmagunk elől is elrejtett, párkapcsolati sérüléseinkből fakadó ragaszkodásaink feloldódjanak és helyettük Önmagunkat válasszuk: a lelkünk mélyén lévő termékeny erőink, kapcsolati működéseink felszabadítását és kibontakoztatását és az önmagunkkal való mély Egységünk, az Önazonosságunk megélését.

Hogy már ne a sérüléseim során rögzült párkapcsolati mintáim, ragaszkodásaim határozzák meg a jelenemet, a kapcsolati, párkapcsolat működésemet, az önértékelésemet, a női részem működését. Hogy tudat alatt már ne áldozatként tekintsek magamra, hanem a sérüléseiből felszabadult, a tapasztalatai mentén bölcsebbé érett, önmagát a lelke mentén értékelő és a méltóságát felépítő, önazonos emberre. Aki már megengedi magának a harmóniát, a szépséget a párkapcsolati működéseiben is.

A Halak zodiákus uraként, a Neptunusz jegyváltása, azzal, hogy a Mars uralma alá került a Kos jelében, megadja azt az erőt, motivációt, bátorságot, önmagunkhoz való őszinteségre törekvést, hogy ne elnyomjuk, hanem szembenézzünk a múltból hozott sérüléseinkkel és lezárjuk azt a korszakot, amelyben a múlt történéseinek fogságában tartottuk magunkat.
Hogy mindezen mély, belső rendrakó munkáink nyomán újjászülethessünk.
Szabó Marianna
Asztrozófus