Ami nem hozzád tartozik, az egyszer csak leválik, leszakad, eltávolodik…

És láncolhatod, börtönözheted, akarhatod, kényszerítheted, megköthetetlen… Megy, mert nem a tiéd…

Megy, mert valaki másé…
De ez visszafelé is igaz… Akivel a sors valamiért összerendezte időlegesen, pillanatokra utad, az pont ennyi lesz, villanás és mentek tovább, mert nem egy a táncotok… És a másik szerethet akármennyire, nem tud sokáig egy helyben tartani…

Aki viszont a tiéd, őt nem tudod elrontani, elüldözni, nincs semmi amivel elrémíthetnéd, eltéríthetnéd, mert hozzád tartozik… Lehettek bárhol, bárkivel, de a végső, az utolsó keringő senki másnak nincs fenntartva… Ő a tiéd, és Te az övé vagy… Visszatértek egymáshoz, mert a lelkeitek felismerik egymást újra, és megint, amíg fel nem oldódnak egymásban… A test csak egy puha, időleges burok a léleknek… Ha két lélek összekapcsolódott, összefonódott, nincs semmi és senki, aki megállíthatná e folyamatot…

Honnan ismered fel? Valahogy érzed, hogy ő más valamiért… Azt is érzed, hogy Te más vagy miatta…
És amikor együtt vagytok, leírhatatlan…

Az idő is másképp telik… Olyan energia, olyan összhang van az első perctől, ami egyedülálló… Kívülről nyugodt, de mélyen elementális erővel mindent földig romboló és újra építő kapcsolat… Olyan mélyre képes jutni, ami veszélyes lehetne, ha nem gyógyítani akarna és helyre hozni… Sebeket forraszt össze, múltbéli fájdalmakat segít feldolgozni, eltörölni, félelmeket oszlat el… Rövid idő alatt olyan minőségű változást hoz, szó szerint regenerál, amire senki más nem képes…

Ezt keressétek, akivel valóban békére lel a lelketek… Akivel a legkevesebb is a legtöbb… Aki mellett másra, semmire ami világi, ami külsőség nem vágytok… Amikor semmilyen hiány és akarás nem marad bennetek… Ritka, hogy valakivel a semmi is gyönyörű legyen…

(Tímea Vég)

Megerősítés: A Neptunusz elérte a Tavaszpontot, belépett a Kos jelébe.

Hatalmas változások indulhatnak el, bár az ősszel még vissza fog egy kis időre lépni a Halak jelébe, ez a mostani időszak azonban lehetőséget ad arra, hogy megérezzük az új minőség születését, hogy milyen az, amikor merjük vállalni azt, ami a lelkünk mélyéről fakad.

Ez a periódus a spirituális ébredések és az egyénileg megélt belső forradalmak időszaka is lehet. Olyan áttörést hozhat, amikor levetjük magunkról a hamis rétegeket és végre igazi szenvedéllyel adjuk át magunkat annak, ami életek óta hív. Ami a mélységeinkben már megszületett és most elindulhat a megvalósulás útján.

Ezzel egy időben viszont az illúzió világ is élre tör. Érdemes tehát azért résen lenni.
Szükség lesz a józanságunkra is, a bennünk lévő mesterre, felismerni, hogy mi fakad valóban a lélek mélyéről és mi csupán egy ígéretesnek tűnő illúzió, mely valójában további háborút szít bennünk.
Nem véletlenül érkezik ennyire szorosan (néhány hét múlva) a Neptunusz mellett a Szaturnusz is a Tavaszponthoz.

Új korszak születik.

És az új korszak kapujában állva egyre erősebben érezhetjük, hogy már nem kapaszkodhatunk a régi kapaszkodókba.

Az új korszakban a nemes ügyet, a Szent Harcot csak az Egység erejével tudjuk győzelemre vinni.
A régi minta szerinti szétválasztottságot választva nem fog sikerülni.
Az elutasítást választva nem fog sikerülni. Csak az együttműködéssel. Egységet teremtve magunkban azáltal, hogy meglátjuk egymásban önmagunkat, és integráljuk azokat a részeinket, melyeket azért tagadtunk meg, mert megsebződve nem láttuk már tisztán.

Az egymás különbözőségének a lehülyézésével elveszünk az illúzióban. Mert az illúzió pont a szétválasztottságon keresztül tud uralomra tőrni.

Fontos, hogy megtudjuk különböztetni, hogy itt és most mi az, ami előre visz, és mi az, ami visszahúz bennünket, de ha nem látunk át az értelmetlen széthúzásokon, az ellenség keresésen, azon, hogy csak egyetlen út és egyetlen igazság lehet hiteles, az amivel én azonosulni tudok…
akkor…
még több sebet fogunk szerezni.

Az új korszak nem a múlt harcainak folytatása, hanem a bennünk lévő minőségek magasabb szintre emelése.

Ahogy a Tűz és a Víz nem harcolhat egymással, mert mindkettőre ugyanúgy szükség van az Élethez.
Nincs jobb vagy rosszabb.
A sérüléseket gyógyítani szükséges,
nem elutasítani mindent, ami azokra emlékeztet.
Az ellentétek harcának vége, most az összehangolódás ideje érkezett el.
Így tudunk valóban szintet lépni.
Így tudunk a múlt témáiból, az ősi traumákból, valóban kiemelkedni.

A sérüléseink által démonizált erőket nem legyőznünk kell ahhoz, hogy ne sérüljünk többé, hanem megtanuljuk úgy működtetni, hogy mesterévé váljunk.

Ehhez szükséges az érettség, a tapasztalat által megérlelt bölcsesség. Ebben kell majd (a Szaturnusszal) a mesteri szintet megütni.

Itt a Kosban nagy erők mozdulnak meg, de a régi minta szerint nem fogunk tudni valódi emelkedést elérni. Ami a múlt félelmeiből, illúzióiból fakad, az szertefoszlik.
Amit viszont most tiszta szívvel, igaz szándékkal elindítunk, az égi áldással növekedni fog. Azt megszenteli az isteni világ.

Botos Orsolya