A válaszok nem kint vannak.

A válaszok benned vannak.
Senki sem fogja megmondani neked a megoldást.

Rálátást tudunk adni.
Vannak terapeuták, akik szeretik azt a helyzetet, hogy ők segítenek hozzá téged a megfejtéséhez.
De alapvetően ez nem helyes. Szerintem nem helyes.
Ha ez a helyzet fennáll, akkor az erődet átadtad. Ekkor esélyed sincs megtalálni a belső válaszokat.
Sok minden változik a térben most is.

Ez az egyik legfontosabb. Egy segítő tud vezetni téged a folyamatban. Terelni tud, szelíden vissza a saját medredbe, ahonnan valamikor kisodort valami. Teret tart, de helyetted nem cselekszik.
Vannak helyzetek, amikor extra fontos a gyógyulásban a biztonságos köze. Fontos a segítő személye, ahol megtartva érezheted magad. De a legnagyobb munka akkor kezdődik, amikor a terápiás ülés után kilépsz az ajtón és a gyógyulást el kezded integrálni a hétköznapokba. Ehhez te kellesz. 100% tudatos jelenléttel, ahol sokszor súrolja a lelked az érzés, nem fog menni. Persze nem a lélek mondja ezt, hanem az egó. Neki ez cseppet sem kényelmes folyamat, de neked meg kell értened. Az egó is a barátod. Akkor is, ha lebeszélne éppen a folyamatokról.
Az elmédben lévő gondolatok fészket vertek. Sokszor évtizedek óta szórja a jól bevált mondatokat, hitrendszereket, programokat. Meg kell ismerned a sajat működésed, az elméd természetét. Akkor fogod tudni lasszóba fogni az elmédet. Ez egy folyamat… Idő és energia.

A válaszok benned vannak.
Sem én, sem ő, sem xy nem fogja megoldani helyetted. A válaszok akkor érkeznek meg, ha igazán el vagy köteleződve.

A lelked mellett. Az életed mellett. És Isten mellett. A Kapcsolat mentén van most lehetőség meghaladni a néha meghaladhatatlannak tűnő leckéket.
És igen felemelő az, amikor a belső megértés megtörténik. Hiszen akkor tud a valódi változás megtörténni.
Elvihet bárki a kútig, ha szomjas vagy, de inni nem tud helyetted.

Nincs új a nap alatt. Csak most minden turbóban van itt. Tudom, hogy nem mindig megy egyedül. Van olyan. Nekem sem. Ezért van helye a segítőknek, csak nem függőségi viszonyban. És legkevésbbé sem abból az aspektusból, hogy majd ő megoldja. Mert ha így éreznéd, akkor sem felelősségvállalásban nem vagy, sem az áldozati, szegényén programokból nem sikerült kilépni.
A mostani időszak nagy mottója: Annyi az élet, amennyit beleteszel.
Igen, még talán valami reklám is volt ilyesmi.
Ez ma top aktuális. Lélek szinten.

Teszel magadért, felállsz, elindulsz, nem fordulsz vissza, kérsz segítséget, szembenézel, megértesz, gyógyulsz, változol, kapcsolódsz. Meghajolsz. Meghódolsz…
És innen táncolsz…
Mert mindig van viszonzás. Mindig.

Sok ember utál minket.

Sok ember szeret minket.

Sokan közülük megvetnek, s sokan nagyra becsülnek.
Sok ember ócsárolja kinézetünk, sokan mások lelkesen dícsérik.
Néhányan ostobának tartanak minket, néhányan felettébb bölcsnek.
Páran talán úgy ítélik meg, segítségre szorulunk, mások pedig úgy érzik, mi vagyunk az egyetlenek, akik segíteni tudunk rajtuk.

Sok ember elmenekül a társaságunkból, míg sok ember épp a társaságunkba menekül békéért.
Rengetegen, kik nem ismernek, ítélkeznek rólunk, s rengetegen, kik jól ismernek, teljes egészében elfogadnak minket.
S mind ezekhez: az ég világon semmi közünk!

Hogy mit jelentünk és hogyan látszódunk a másik számára, nem csak attól függ, mi kik vagyunk, hanem attól, ő kicsoda.
Itt nem kizárólag az számít, milyenek vagyunk legbelül, hanem az, ő milyen legbelül — ennek megfelelően fog látni minket.
Mi csupán vagyunk, akik vagyunk. S a többi ember majd aszerint, ők kicsodák, véleményük bélyegét akasztják ránk.
Ha mi fény vagyunk, akkor néhányan majd melegedni jönnek hozzánk, néhányan megpróbálják kioltani e fényt, mások csak az árnyékainkat keresik majd, s megint mások egyszerűen kiegészítenek, megerősítenek minket a saját fényükkel…
Ez mind attól függően, ők mit hordoznak legbelül.
Tán olykor feltesszük a kérdést:
Mi az bennem, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?
Pedig a helyes kérdés így hangzik:
Mi az benned, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?”
szerző: Namaste ॐ

Egy emberről néha többet mond el, hogy hogyan lépett ki az életedből, mint az, hogy milyen volt előtte akár évekig. Többet mondd el róla, hogy bevágta-e az ajtót vagy gyáván kikúszott a szőnyeg alatt sosem adva magyarázatot neked, esetleg volt gerince kimondani, hogy már nem szeret.
Kérlek, ha visszajön, emlékezz, hogy hogyan ment el. Mert mindig visszajönnek.
Néha azért jön vissza, mert feldobott az agya egy emlékképet, ahogy nevettek, egy percig minden jó és talán te lehetsz az, aki megmentheti őt saját magától. Néha hiányzik neki a múlt és újra megfürdene benne, megcsörgeti, mert kíváncsi, hogy felel-e még. Néha bűntudata van, azért ahogy véget ért és szeretne megint mindent összekuszálni azzal, hogy más befejezést ad a történeteteknek.

Néha nem is kerül újra elő, csak figyel. Nézi, hogy boldog vagy-e, a hiányérzetet keresi minden mozdulatodban, ott van, ha posztolsz, hiszen, hogy is tudna lemondani az emlékről, hogy nektek valamikor közötök volt egymáshoz.
Persze olyan is van, aki azért köszön újra rád, mert rájött, hogy hatalmas hibát vétett és újra akarja kezdeni.
Nem lehet megmondani, hogy mikor jelennek meg újra és hogy miért, de a legtöbb esetben előkerülnek valamilyen formában.
Ilyenkor jobb, ha felidézel pár dolgot magadban.

Például, hogy hogyan törte ketté a bizalmadat, amit naivan a kezébe adtál a szíved mellé csomagolva. Hogy hogyan lépett le, gyáván, egy szó nélkül, ráköpve az egész kapcsolatotokra, amiről azt hitted különleges. Vagy fordítva- hogyan lépett ki az ajtón hatalmas robajjal, hogyan érezted magad, amikor azt mondta, már nem érzi azt, amit rég.

Emlékezz rá, hogy mennyi időn keresztül nézted a telefonod, hogy hátha egyszer mégis csak felhív. Hogy milyen nehezen aludtál, mert álmodban is csak őt láttad.

A csalódásra, saját magad megkérdőjelezésére, a bizalmatlanságra.
Nem arról van szó, hogy sose bocsáss meg vagy, hogy örökké mérges legyél rá. Hanem ha mégis előkerül emlékezz rá, hogy miért ment el.

Hogy hogyan alkottad magad újra. Hogy hogy lettél újra erős és hogyan jöttél rá, hogy a szerelem nem elég.
És emlékezz rá, hogy lesz olyan, aki képes lesz jól szeretni…