Ahol megjelennek, már a jelenlétükkel felforgatnak mindent. Mást látnak a világból, többet érzékelnek. Meglátják a lényeget, az összefüggéseket, és kéretlenül is elmondják ezeket.

Mert hiszik, hogy a világ jobb hely lehet, és azért, hogy ez megtörténjen, meg is tesznek mindent.

Ahogy telik az idő, ők is elfáradnak, időnként elengedik azt, amiért születtek. Már nem akarják látni, tudni, érezni, nem akarnak beszélni, kapcsolódni sem. Mert azt hiszik, értelmetlen… Feladják valódi küldetésüket, és elsüllyednek a mindennapok szürkeségében. Amikor ők elvesznek, elveszítünk velük együtt mindent, hiszen ők azok, akik a változásért jöttek. Nélkülük nem történik meg…

Amikor azt gondolod, hogy nincs semmi értelme, ott, akkor kapsz egy apró jelet…olyan picit, hogy sokszor észre sem veszed. Többet vársz, nagyobbat, jobbat, visszaigazolást, hogy van értelme. És megkapod, légy résen, és figyelj!

A legapróbb változás is változás, vedd észre, örülj, és nyerj belőle új lendületet, hogy van értelme! Nincs olyan, hogy nem történik semmi, csak olyan van, hogy még nem vettük észre.

Te csak tedd a dolgod a világban, tedd azt, amiért ideküldtek! A változás történik, van értelme, hidd el!”

Forrás Talentum

Megerősítő áldás: Amikor segítséget, tanácsot kérünk, vagy egyszerűen csak egy külső nézőpontra is kiváncsiak lennénk, akkor fontos a saját sztorinkba való elmerülés helyett valóban figyelni, valóban nyitottnak, valóban kiváncsinak lenni.

Az egó még több részletet akar elmondani, mert azt hiszi, hogy a másik nem érti a dolgot és ezért nem tud “jó választ” mondani.
Pedig pont ilyenkor érdemes nyitottan figyelni a mondandóra. Mert ahhoz az üzenethez, amire épp szükségünk van…nem kell az egész történetet ismertessük a közvetítővel. Az Univerzum intelligens és pontosan ismeri a történetünket. És a másik csak “közvetítő”.
A válaszok legtöbbször ott vannak az orrunk előtt, csak nem akarjuk meglátni, meghallani.

Az “Igen, de..” kezdetű mondatok legtöbbször egóból, elméből jönnek. Nem baj, ha eleinte úgy érezzük nem tudunk mit kezdeni a mondanivalóval. Nem baj, ha úgy érezzük nem nekünk szól.
Csak legyünk nyitottak. És hagyjunk neki időt.

Lehet, hogy valóban nem szól nekünk. Ilyen is van….
De legtöbbször az van, hogy nagyon is nekünk szól. Csak pont ott van a vakfoltunk.
És ha csak olyan dolgokat vagyunk hajlandóak meghallani, amivel egyetértünk, akkor megerősítést kaphatunk, de a vakfoltunkra továbbra sem fogunk rálátni. Holott ez a leglényegesebb, amiért valóban szükségünk lehet külső segítségre.
Ha tényleg mindent tudunk, és mindent jobban tudunk a problémánk okairól…akkor miért nem oldjuk meg…?
Miért csak azt akarjuk hallani, amit már amúgy is “tudunk”?

Ahhoz, hogy közelebb férkőzzünk a saját vakfoltunkhoz (amiből a problémáink erednek) el kell egy kicsit hallgattatnunk a világról, az életről, az emberekről és az önmagunkról alkotott koncepcióinkat.
És együtt lenni kicsit azzal a válasszal, amire zsigerből mondanánk azt, hogy “de”…

Botos Orsolya

Az év végére egy idézet is dukál:

Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk. Eredet c. Film